Veszélyes szakma az erkölcscsőszé. Túl gyakori, hogy addig harcol a világ morális végromlása ellen, amíg valami fertőző nyavalyát  összeszed a csatatéren. Azt, hogy Kövér Lászlóra is ilyen tragikus sors vár-e, még nem tudjuk.

Az viszont már most is biztos, hogy Kövér László korunk legnagyobb kormányzati gondolkodója. Kár, hogy legizgalmasabb a gondolatait a büdös életben nem mondhatja el senkinek. Különben vagy lelövik a házelnök urat, vagy annyi fideszes barátját kellene bevinni a sittre, hogy plafonig érnének a Gyorskocsi utcában.

A mára krónikussá lett Kövér-szindróma (Lásd még: Tarlós-kórság, Pesty László-tünetcsoport) veleje, hogy a páciens addig visel szemellenzőt a szürkehályogjára, amíg

fura, nárcisztikus, szado-mazo személyiségtorzulás is kialakul benne. A magyar és a világtörténelem leghitványabb kleptokráciájának kellős közepéről, konkrétan egy halom nettó bűnöző közül akar Nagy Értékkonzervatívnak látszani.

Ez mindenekelőtt annyit jelent: ő maga nem lop. A probléma, hogy a többi fideszes annál inkább. Ő pedig azzal kompenzálja belső kétségbeesését, hogy minél mélyebbre züllenek fiatalkori barátai, ő annál elkeseredettebben szidja a rohadt libsiket. A liberalizmus tehet arról is, hogy egykori acélos cimborái mára pénzhajhász stricivé vénültek.

Kövérről is régóta terjeng, hogy bár a rendszer egyik központi alakja, a rezsim nagy, örökmorci kabalamacija, annak semmiképpen sem haszonélvezője. Simán zsebre vághatna pár milliárdot, ám ma is polgári körülmények között él, Habony Árpádnak még a látványától is hétmérföldeset köp. Sőt, pár éve állítólag zárt ajtók mögött még Orbánra is rámorgott, hogy állítsa már le a habzsolháp vejét.

Akkor Tiborcz ifiúr egy időre csettintésre távozott a közpénzjárta cégeiből. De aztán a papa nyert újabb pár kétharmadot, és már nem kellett törődni Moha bácsi dohogásával.

Tiborcz mára túl van ez első százmilliárdon. Kövérnek pedig maradt az egyenes derékkal, méltósággal viselt dilinyó. Most éppen valami halálkultuszon háborog – jelentsen az bármit. Leginkább persze semmit sem jelent, leszámítva, hogy egy szerencsétlen, megkeseredett vénember” bélyegzi meg mások nagyon is kirobbanó életvágyát.

Neki már csak ez maradt. A múltja elrothadóban, a jövője pedig neki lehet a legijesztőbb.

Mondjuk, ha fellebben az időfátyol és Kövér látja, amint pár generációval később Vitéz Nemzetes Tiborcz Töhötöm Jr. elhúz a böhöm nagy verdájával az ő út szélén somfordáló ükunokája mellett.

Istenkém, a brit főrendek közül sem dobtak ki senkit, amiért az őse ópium és rabszolgakereskedőként alapozta meg a családi dicsőséget. Várhatóan idehaza Tiborcz Töhötöm Jr addigra patinás családjának is kijár majd a megbecsülés.

Kövér leszármazottja meg elgondolkozhat. Csak pont az ő őse lehetett olyan elképesztő lúzer, hogy egy fülig korrupt, kártékony rendszer szekerét tolta, ráadásul mindezt tökingyen.

Forrás: Batka Zoltán (Népszava)