A rezsibiztos  emléktáblába vésette saját nevét, és ez azt a gyanút keltheti egyesekben: elképzelhető, hogy elsősorban önfényezés és önmagának való örökre szóló emlék-állítás történt.

A Jedlik gimnázium valóban szép épület! Örülhetne neki az egész kerület, ha hagynák.

De nem hagyják!

Hogy kik? Hát azok, akik állandóan írják, mondják, hogy ennek a népnek semmi se jó! Tehet itt egy Németh Szilárd, Borbély Lénárd és Ábel Attila azt, amit akar, a csepeliek mégis sanda szemmel nézik Őket. A látszat veszekedéseik, a koncon való ádáz küzdelem hatását keltik. Az egyik itt kasszíroz a lakására bejegyzett alapítványokkal a másik ott követ el félmilliárdos hűtlen kezelést a csepeliek pénzén. A versengésük Orbán kegyeiért azonban közös, a mindenek feletti szolgalelkűségük meg az egy akolba tartozást bizonyítják!

Amennyiben valamelyiktől több szerénységet, áldozatvállalást, önfeláldozást látnának az itt élők, és sokkal kevesebb önzést, hazugságot és hülyének nézést tapasztalnának, akkor

bizonyára megváltozna az egyre mélyülő ellenszenv is. Az emberek nem veleszületetten lettek bizalmatlanok, hanem választott (vagy listán bejutott) urai ilyenné tették őket! A Jedlik gimnázium gyönyörű épületének is örülnének, ha nem ütköznének lépten. nyomon igaztalan állításokba, szemenszedett hazugságokba. Borbély Lénárd facebook oldalán azt vágta az itteniek arcába, hogy „ez egy fillérjébe se került a csepeli polgároknak”.

Mindenki tudja, hogy bizony került! Nem kevésbe, hanem sokba!

Az iskola felújítás ugyanis állami beruházásban készült, ezért minden magyar állampolgár adójának felhalmozott összege adta a pénzügyi alapját. Ebben pedig, (mint az országos egészben) benne van a közel hetvenezer csepeli lakos, és a több tízezer itt élő és dolgozó polgártársunk nem kevés adó forintja is.

Az persze igaz, hogy a NER hierarchiában az erősebb kutya győz, (és Németh Szilárd ebben a kategóriában igazi Rottweiler) így a javak elosztásánál sem az észszerűség, hanem a tőle való félelem lett a rendező erő! Ezért nem az van, amit az ország, - az oktatás, a gyereklétszám az igények – követelnek, hanem az, amit a „Roti” tépésre teremtett száján kijön!

Ilyen körülmények között természetes, hogy gyanakvóvá válik a szemlélő ember! Akkor meg pláne gyanús a történet, amikor meghallja, hogy az öt éve ötmilliárdra tervezett épület a végelszámoláskor meghaladta a 22 milliárdot! Ott van összehasonlításnak a 2010 előtt vázára bontott és teljesen újjáépített, műszerekkel felszerelt az egynapos sebészetet is magába foglaló (a napos oldalon klimatizált) szakorvosi rendelő, és a mellette kialakított mentőállomás. Ez a két műszakilag sokkal nagyobb kihívást jelentő építkezés nagyságrendben alig a tizede a Jedlikének.

Persze igaz az is, hogy volt áremelkedés meg infláció is! De nem akkora, hogy ezt a mérhetetlen és gátlástalan pénzszórást indokolná! Úgy gondolja a csepeliek sokasága, - a NER-közelében könnyen elképzelhető - hogy ebben a mérhetetlenül túlárazott felújításban a legnagyobb nyertesek nem a diákok meg a tanárok, de még nem is Csepel, sokkal inkább a tűz közelében leledzők lehettek. 

Mindezek kelthetik azt az érzést, amit az emberek úgy éreznek, hogy itt a gigantománia és más beteges hajlamok gátlástalan tobzódása és nem a jobbítás szándéka érhető tetten elsősorban. A kápolna, a falakra pingált és lemosott Orbán idézetek, és az itt is emléktáblába vésett Németh Szilárd, azt a gyanút keltheti egyesekben: elképzelhető, hogy elsősorban önfényezés és önmagának való örökre szóló emlék állítás történt. Kis odanyalással az ideológiai vezérelvnek, és nagy nyelvcsapás a világi nagyfőnöknek! Aztán tíz perc szünet! és csak ezután kerülhet elő a gimnáziumot választó gyerekek igénye! Hát lehet ennek örülni?

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala