A cikk szerzőjének indító kérdése: "Elképzelhető-e eddig tökéletesebb néppárt, mint amelyben egy asztalnál ül Erdő Péter és Kelemen Anna, míg Rogán Antal megszegi a kenyeret?! "

Ha folyamatában próbálom értelmezni a Fidesz és az ország első emberének (aki a jelenlegi időmetszetben egy és ugyanaz) mestertervét, különös tekintettel arra a hangsúlyozott figyelmeztetésre, miszerint azt nézzem, mit csinál, és ne azt, amit mond, de néha mégis, akkor a szorgos munkának köszönhetően a megvalósulás szintjén szembesülök a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, ami van, és – ha időközben nem jutott eszükbe más poén az orosz tanácsadó elvtársaknak – építés alatt áll az illiberális, avagy közismertebb nevén kereszténydemokrácia, ahol az unalomba fulladt és lejáratott szabadság eszménye helyett a keresztény szabadság a mérvadó, amitől azért talán jobb napjain remélhetőleg Köves Slomó feje is megrezdül, hacsak nem ragadta magával anno a stadionszentelés lélekemelő és eksztatikus örvénye.

Azonban ahogy azt vérrel áztatott történelmünk során megtanultuk: az aranykor mindig a

múltban sejlik fel, halványuló emlékeink között, és mindig a jövőben ölt remegő körvonalakat, a jelen pedig arra való, hogy feláldozva magunkat az eljövendő nemzedékekért, dolgozzunk a megalkotásán, nem törődve a nadrágszíjjal, amit most meg kell ugyan húzni kicsit, de unokáink már kiteljesedett türk tudattal szürcsölik a kancatejet a lemenő nap fényében, hálatelt szívvel emlékezve ránk, akik építettünk.

Nekünk mindig ez a rohadt építés jut: kommunizmus, szocializmus, illiberális demokrácia, klerikálfasiszta mintaállam Európa szívében, csak a téglahordás, a malter meg a por, a mindenhová belopakodó fojtó por. Itt jegyezném meg, hogy

vannak, akik már építés közben is mintha beköltöztek volna, és egyáltalán nem cementes a zakójuk, de nyilván érdemeik szerint.

Na már most, ha nem is beszélhetünk megvalósulásról, talán csak egy mérföldkőről, egy kisebb csúcsról a nagyobb csúcs előtt, de az épülő kereszténydemokrácia boltívében kétségtelenül zárókő Kelemen Anna hitvallása, miszerint – tudva tudván, hogy ezért megkövezik őt a liberális mainstreamek, akik bezzeg egyetértőleg hallgattak, midőn trilógiává bővült a Kis ember nagy bottal című, análforradalmat kiváltó műalkotás, ám ha kiderül valakiről, hogy Orbán Viktor a hőse, rögtön léhasággal, végső esetben morális összeomlással vádolják meg – fideszes.

Ezzel a gesztussal, ezzel a bátorságról és érett gondolkodásról tanúskodó bejelentéssel mintegy végleg bezárult a kupola, ami az orbáni Magyarországot elhatárolja a valóságtól, minden poszton a legrátermettebb és más szempontból is nagyon odaillő személy alakítja a proxyt, azaz, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből elindul egy jel kifelé, akkor ezekről a posztokról érkezik rá válasz, mintha odakintről, a valóságból érkezne, miközben a jel meg sem közelítette a NER határait. És valóban: elképzelhető-e eddig tökéletesebb néppárt, mint amelyben

egy asztalnál ül Erdő Péter és Kelemen Anna, míg Rogán Antal megszegi a kenyeret?!

Mindettől talán nem teljesen függetlenül azzal a kéréssel folyamodnék az igen tisztelt felsőbbséghez, hogy ismerve és elismerve igyekezetét, hogy gyermekeinket (esetemben: unoka) megvédje a mindentől és még szörnyebb dolgoktól, tehát amennyiben ezt a védelmet realizálni kellene, akkor ne Kelemen Annára bízza a kényes feladatot, és ha nem tűnik szerénytelenségnek, Gáspár Győzőt (-ike) és Böjte Csabát is tartsa megnyugtató távolságra. Tisztában vagyok azzal, hogy a lopakodó genderháború nem ismer se istent, se embert, de talán anélkül is megúszhatják a kisdedek a Nyugat aljas támadásait, hogy Pataky Attila nyújtana feléjük védő kart.

Van viszont építő javaslatom is.

Bár mostanában nem annyira népszerű a Fideszen belül a frakciózás, az arányok jelentős javulása talán előrevetítheti és megalapozhatja a kokainkeresztény frakció megalakulását, szerény számításaim szerint 10-12 fő biztosított a felső vezetésből, és akkor még ott a számos talpas, akik talán egy ilyen formációban még inkább magukénak éreznék a nemzet felemelésének (high) feladatát mint elsődleges célt.

Bár nem készült komolyan vehető hatástanulmány a témában, a magam részéről biztos vagyok abban, hogy a fiatalok egy – eddig közömbös, esetleg kifejezetten ellenséges – rétegét is közelebb hozná a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez, hiszen a közelmúltban – sajnos, sajnos – jelentős sikereket ért el a vallást mint a népek ópiumát reklámozó megközelítés, ami bornírtsága, ódivatúsága és megalapozatlansága okán mára – hála Orbán Viktor áldozatos munkájának – a múlt szemétdombjára került, de a mai kor minden kihívására rezonáló, hangzásában is modern és haladó:

„A kereszténység a nemzetek kokainja” szlogen új fejezetet nyithatna a kelet-európai (kis) középállamok nyomorúságában.

Természetesen ez a nyomorúság az elhibázott szankciók következménye, és már múlóban van.

Hiszen ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát, és nemzetivé lesz holnapra a világ.

Na, pumpáld fel a volume-ot, ne remegjen a kezed a potméteren, nincs valami erőteljesebb basszus, amitől felmegy a gyomorból a vér a fejembe, aztán megint le, nemzetépítő testvérem, Kötcse lesz az új Ozora, én annyira kész vagyok, hogy mindjárt kiesik az agyam...

Forrás: Para-Kovács Imre (HVG)