Ellenőrzés az átvevő padon. „Sok országban ismerik már a Pannónia márkát. A Csepelen készült motorkerékpárok tengeren túli országokba is elvitték a gyár hírét. Van azonban új nevezetessége is a Motorkerékpárgyárnak..."
A Képes Újság 1966-os októberi cikkét – meghagyva a korszak sajtójának stílusát, nyelvezetét – változtatás nélkül ajánljuk az olvasók figyelmébe, jelezve, hogy néhány viharfelhő ugyan már feltűnt a gyár felett, de még jó néhány év telt el a csepeli motorkerékpárgyártás megszüntetéséig. Nem mese ez, mert egyszer volt, 57 éve volt:
„Sok országban ismerik már a Pannónia márkát. A Csepelen készült motorkerékpárok tengeren túli országokba is elvitték a gyár hírét. Van azonban új nevezetessége is a Motorkerékpárgyárnak: az országban elsőként kapták meg a szocialista gyár kitüntető címet. Sok minden jár ezzel együtt: felelősség mindenekelőtt, de bizalom is, ami többek között abban nyilvánul meg, hogy
a dolgozók önmagukat ellenőrzik. A márkás motorok után ebben a gyárban márkát kapott a becsület is.
Az órákat leszerelték, az üzemekben műszakkezdés előtt és után nem bélyegez senki. A késés, fegyelmezetlenség itt évek óta ismeretlen, a brigádok saját maguk gazdálkodnak az idővel, a rájuk bízott feladat után ők határozzák el, mit hogyan csinálnak meg egyszerűbben és gyorsabban.
A munkások sok ezer társadalmi munkaórán át csinosították, rendezték át az üzemet. Lépésről lépésre haladtak előre azon az úton, amelyet előttük még nem jártak meg, nem volt kitől, honnan tapasztalatot szerezni.
A híres Pannóniák, mielőtt útjukra indítanák őket, a motorátvevő padon vizsgáznak. Teleki Attila szigorúan ellenőrzi működésüket, s ha hibát észlel, visszaküldi a futószalagra
A gyár vezetőinek eleinte még törődni kellett azzal, hogy igazolatlan hiányzó ne legyen, de később már csak az volt a fontos, hogy teljesítsék a tervet, a fegyelmi vétségeket a brigádok maguk tárgyalták, ők kérték számon a hibát, ők hoztak ítéletet is, általában igen szigorúan, hogy az illető egyszer, s mindenkorra tudomásul vegye: őmiatta szégyenkeznek valamennyien. A brigádok tagjai közösen döntöttek arról is, ki mennyi fizetést érdemel. Később a darabbérezésről áttértek a csoport bérezésre, most pedig már a kész motorok után kapják a fizetésüket.
Óriási fejlődés ez, mert az üzemek nemcsak a saját munkájukkal törődnek, hanem a másik műhelyével is, s ahol hiba van, vagy lemaradás, ott azonnal segítenek. Pár évvel ezelőtt, amikor az a hír járta: le kell állni a hazai motorkerékpárgyártással, nincs jövője, az üzem dolgozói így válaszoltak:
— Ha új gépeket tervezünk, elhagyjuk a régi típusúak gyártását, nincs mitől félnünk, hiszen a motorkerékpár a világ minden táján egyre nagyobb teret hódít. Tehát olyan konstrukciókkal kell kijönni, amelyek minden vonatkozásban verik a meglevőket. Bíznak abban, hogy az új konstrukciójú, híres P—20-as kéthengeres motorkerékpárok, amelyek a hazai utakon jól vizsgáztak, külföldön sem vallanak szégyent. A munkások — teljesítve kongresszusi vállalásukat — igyekezetükkel, jó munkájukkal jövőt, piacot biztosítottak az új típusú motorkerékpároknak.
Útrakész Pannónia 1966-ban
Forrás: András Ida – Képes Újság 1966. október
Fotók: Képes Újság
