A gyúelegy már elő van készítve, csak a jelszót kell kiadni, hogy hol, merre található az ügyeletes ellenség. Egy olyan országban, ahol a lakosság fele készségesen elhiszi, hogy az ukránok kezdtek területszerző háborút Oroszországgal szemben, ahol gonosz ellenségként lehet lefesteni a legfőbb szövetségesünket, az Európai Uniót, ahol egy  könyveket daráló  sipákolása miatt múzeumigazgatót rúgnak ki statáriális eljárással – ott minden megtörténhet a „szuverenitás-védelem” jelszavával.

Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában az …indulatokról? Arról, hogy milyen egyszerű azokat felkorbácsolni és milyen nehéz lesz majd megszabadulni tőlük, ha egyszer ismét a józan ész irányítja az életünket és nem a zsigeri indulatok. A 85 évvel ezelőtti németországi „Kristályéjszaka”, a Kristallnacht, a szervezett zsidóellenes pogromsorozat 85. évfordulóján nem árt erre is emlékezni.

1938. november 9-én a szó szoros értelmében elszabadult a pokol Németországban és onnantól egészen 1945 májusáig nem volt megállás Európában. Akkor már Adolf Hitler öt éve volt hatalmon, a különféle zsidóellenes törvényekkel, a sajtóban folytatott hecckampányokkal előkészítették mindazt, amihez

egy német diplomata elleni párizsi merénylet csak ürügyként szolgált. November 9-e, a „Kristályéjszaka” a nevét a bezúzott zsidó üzletek kirakatüvegeinek a cserepeiről kapta, amihez kísérteties háttérfényt adott a kifosztott és lángba borított zsinagógák lobogó tüze. A folytatás ismert a történelemkönyvekből.

Közhely, hogy aki nem tanul a történelemből, azt a sors arra ítéli, hogy a múlt megismétlődhet vele. Igaz ez az Európa-, sőt világszerte kirobbant antiszemita megmozdulásokra, a pogrom-ízű palesztin-párti tüntetésekre, amiknek már nem sok köze van Gázához vagy a palesztin államiság kérdéshez. Mindez csak ürügy, hogy aztán később igazolni lehessen a Charlie Hebdo szerkesztőség elleni merényletet, a Nizzában újévi ünneplők közé berobogó gyilkos kamiont, a felrobbantott madridi Atocha-pályaudvart vagy a vérengzést a párizsi Bataclan-színházban és a lövöldözést a bécsi utcákon.

A szabadságharcot nem ártatlan európai civilek lemészárlása árán lehet megvívni. A felkorbácsolt és szabadjára engedett indulatok azonban törvényszerűen nem arra csapnak le, akik a háttérből irányítanak, akik - minden áron és bármi áron - szeretnének hatalmon maradni. Akár fegyverrel és erőszakkal, ahogy az a náci Németországban történt; akár a lakosság tömeges elhülyítésével, manipulálásával ahogy az nálunk is jól ismert.

A gyúelegy már elő van készítve, csak a jelszót kell kiadni, hogy hol, merre található az ügyeletes ellenség. Egy olyan országban, ahol a lakosság fele készségesen elhiszi, hogy az ukránok kezdtek területszerző háborút Oroszországgal szemben, hogy a déli határon vérszomjas muzulmán bandák állnak készen a betörésre, ahol gonosz ellenségként lehet lefesteni a legfőbb szövetségesünket, az Európai Uniót, ahol egy agyatlan liba sipákolása miatt múzeumigazgatót rúgnak statáriális eljárással – ott minden megtörténhet a „szuverenitás-védelem” jelszavával.

Csak emlékeztetni szeretnék a „Kristályéjszaka” évfordulóján: az a hatmillió ember, akiket ennek nyomán németes alapossággal, nagyipari módszerekkel megsemmisítettek, a mai napig hiányzik Európának…

Forrás: Hardy Mihály (Klubrádió)