Annak a polgármesternek, Borbély Lénárdnak, akinek Ábel Attila az alpolgármestere és legfőbb propagandistája, támasza, annak már nincs szüksége ellenségre. Erről szól az alábbi történet:
A csepeli nyilvánosságnak egy új kiadványában olyan „ábeles” hangulatú elemzés jelent meg. (nincs impresszum!) A nagy konspirátor - minden bizonyííték nélkül - a cikkben arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyik ellenzéki politikus környezetében lehettek alkoholtól befolyásolt emberek.
Puff neki! Erről a történetről persze igen sok csepeli Borbély Lénárd 2015-ös ittas vezetésére, - Soroksár-Erzsébet- Ferencvárosi állítólagos rendőri üldözésére, és a szolgálatos rendőrökkel való „emberkedésére”- asszociál. Márpedig ez nem kitalált történet, a rendőrségi ügyről, az ittas vezetésről a polgármesternek papírja is van.
Az új kiadvány viszont – „ábelesen” - ahogy már ezt a lódító alpolgármestertől megszoktuk, a helyi pletykákra épít! Az ellenzékiek alkalmatlanságát híreszteli, ami Borbély bűnére üt vissza. A fideszes polgármester - ugyanis azt, amivel az ellenzéki politikus ismerősét vádolják - már 2015-ben elkövette.
Abban az esetben, azonban, ha
elfogadjuk a csepeli pletykákat, akkor viszont halljuk már meg azt is, hogy ennek az ügynek az „elsikálását”, - és Borbélynak a börtön kapujából való kimenekítését - éppen a mostani fő ellenségük, Németh Szilárd keverte ki. A csepeli pletykák szerint Némethnek a Fideszben betöltött hatalma és ebből adódó tevékeny és aktív hozzájárulása tette lehetővé, hogy az a bizonyos hatalmi lökés, nem a fegyintézeti vasajtón befelé, hanem kifelé segítette akkor, a nagy hibát vétőt. A névtelen elemző úgy tesz mintha nem hallott volna arról, hogy a Fidesz - és annak kis- és nagy-hatalmú emberei - a saját törvényeiket se tartják be. Ezért náluk, ami működik előre, az működik visszafelé is! (például, mint láttuk a strand)
A másik megjegyzésben a szerző látni véli az erkölcsi fertőt! Az MSZP-s polgármester-jelölt Takács Krisztián és párttársa Losonci Róbert ugyanis a Csepel SC-ben dolgozik, ezért szerinte Németh Szilárd fizeti őket! Itt sem emlékezik már a jólértesült arra, hogy 2010 előtt még két csepeli fideszes (ÁA és NSZ) a szakszervezeteknél keresték a kenyerüket. (Maguk írták bele az életrajzukba, ezért tán igaz!) Azt azonban tudatosan kifelejti a „költő”, ami a minőségi különbség: a megvádolt ellenzékiek úgy kerültek Németh Szilárd cége fennhatósága alá, hogy a Fidesz vezérelte és az állam pénzelte KIMBA megvette a Csepel SC Alapítványt, ahol a két munkatárs régóta dolgozott. Ezzel szemben Ábelék, Némethhel bekéredzkedtek az évszázados baloldali múltú munkásszervezetbe! 2010 előtt, abban a „rohadt balliberális, gyurcsányista” rendszerben ott kapott állást a két feltörekvő fideszes. Azért, hogy belülről bomlaszthassa a demokratikus rendszert? Tudták, hogy a munkásmozgalom tradicionális részének, a Vasutasok Szakszervezetének emlőin lógtak, a szervezet tagjainak pénzén éltek, és a dolgozókkal ellenérdekelt kormányt szolgálják! Ezzel, azt mutatták, hogy míg ellenségeik szemében a szálkát is meglátják, addig a magukéban a gerendát se! (A sors által az egyikük még felettébb kényelmetlen helyzetbe is került. Történt, hogy a pesti utcán, a sajtósok elől, álló teherautó mögé, (alá) kellett bújni, mikor munkaköri feladata teljesítése közben - és Fidesz tagként, az 1 Orbán kormány ellen - az általa szervezett tüntetést irányította.)
A harmadik megjegyzésnél Kál Károly rendszerváltás előtti munkahelyének a felemlegetése szerepel szarvashibaként! Nem elhanyagolható tény, hogy a megtámadott embert ott foglalkoztatták a nyugdíjba vonulásáig, és elismert szakemberként tartották számon 1990 után is. Ez a csúsztatás talán a legsúlyosabb bűne az írás szerzőjének! Itt felvetődhetnek azonban erkölcsi és jogi szempontok is. A jogi részére emlékezve Ábel Attila egyszer már Borbély Lénárddal egyetemben állt a bíróság előtt. Az elmarasztalástól csak az mentette meg őket, hogy az ellenük akkor eljárást kezdeményezők, - annak hatására, hogy a bíróság előtt is visszavonták a korábban a Csepeli Hírmondóban leíratott hamis állításokat - elálltak a további perektől. A tárgyaláson az eljáró bíró, nagy alapossággal, türelemmel és szigorral, magyarázta el nekik, hogy az 1989 előtti rendszerben dolgozni, és feladatot végezni nem volt törvénytelen dolog. Ostoba ember, - mondta a bíró - aki ilyeneket híresztel és ezeket használja érvei alátámasztására. Erkölcsi oldalról pedig azért végtelenül visszás a dolog mert a jóságosnak felmagasztalt jelöltjük szülője éppen annak a Belügyminisztériumnak a fizetett munkatársa volt, mint akit most az új kiadványukban újból aláznak.
Ábel Attila hibát, hibára tesz, amikor gyűlölködve próbálja az ellenzékieket lejáratni. Tételesen bizonyítható ugyanis, hogy tevékenységét nem az igazságra, hanem hazugságra építi. Úgy akarja ellenfeleit ellehetetleníteni, hogy nincs intellektuális képessége arra, hogy a támogatói melletti összefüggéseket jól sorakoztassa fel és hihető következtetésre jusson. Így aztán hiába búvik újonnan kreált lapok mögé, kiérzik a „szaga”! Magatartásával azoknak okozza a legnagyobb kárt, akiken elképzelése szerint segíteni akarna!(?) Oda jutott: akinek ilyen barátja van, annak már nem kell ellenség!
Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala
