Tizenöt éve,  látva az emberek helyzetét, a Bajnai-kormány tagjai lemondtak fizetésük 15 százalékáról, ami nyilván csak gesztusértékű volt, de annak erkölcsileg mindenképpen nagy. Napjainkban a válságot kormányunk tagjai a zsebükön nem vehetik észre, jövedelmük szépen gyarapodott, a vezetőjüké pedig még az övéknél is sokkal jobban.

A hasonló helyzetek. Mint az köztudott, az ezredforduló óta két hatalmas megrázkódtatás is érte földünk népeit a sok kisebb mellett. Előbb 2008–2009-ben a pénzügyi világválság, majd a közelmúltban előbb a COVID, majd rögtön utána az orosz agresszió következményei. Lényeges eltérés, hogy az előző idején lett miniszterelnök Bajnai Gordon, aki kivívta a mérvadó nemzetközi és magyar gazdasági szakemberek elismerését, csodálatát a megtett roppant sikeres és eredményes intézkedéseivel.

Úgy adta át az országot az őt követő Orbánéknak, hogy 

növekedni kezdett a gazdaság, a GDP pozitívba fordult. Ellenben Orbánék a COVID alatt a meg nem tett és a megtett, de szakmaiatlan intézkedések sorozatával országunkban kirívóan magas elhalálozást okoztak. Azt követően szinte semmit sem tettek országunk energiakitettségének megváltoztatásáért, a hatékony és jó intézkedések elmaradása, az összevissza kapkodások okán kiemelkedő inflációt zúdítottak a lakosságra.

Számomra a legszembetűnőbb eltérés mégis az, hogy anno, látva az emberek helyzetét, a Bajnai-kormány tagjai lemondtak fizetésük 15 százalékáról, ami nyilván csak gesztusértékű volt, de annak erkölcsileg mindenképpen nagy. Napjainkban a válságot kormányunk tagjai a zsebükön nem vehetik észre, jövedelmük szépen gyarapodott, a vezetőjüké pedig még az övéknél is sokkal jobban. Akkor, amikor mások reálbércsökkenést kénytelenek elszenvedni! Mekkora a kontraszt az empátiában, az országban élőkkel szembeni együttérzésben, kontra közönyben! És mégis mennyi biztos szavazat!

Forrás: (Zinyó) Élet és Irodalom