„A Fidesz mindent disznóságát előre bejelenti, csak tudni kell olvasni a jelekből. Ha szeretnéd tudni, mi fog történni, gondolj a lehető legnagyobb szemétségre, amit ki tudsz nézni belőlük, szorozd meg kettővel, és még így is csodálkozni fogsz.”

Fontos kiegészítés a fentiekhez, hogy a rendszerpárt mindig azzal vádolja meg az ellenfeleit – a háborúpártiságtól a pedofília-relativizálásig –, amit ő maga tesz vagy gondol. (Lásd még: „Az ellenzék háborúba küldené a fiainkat” vs. csádi katonai misszió, hogy csak egyetlen kézenfekvő példát említsünk.)

Ezúttal is: az ultrapopulista internacionálé Budapestre menekített dzsemboriján magától a rendszer névadójától kaptuk meg öt pontba sűrítve, mi most a Fidesz legfőbb politikája.

Orbán pontjai elvben a

„progresszív liberálisokról” szólnak, átlépve a dilemmán, hogy kik is volnának ezek. Azaz, hogy ki volt például az utolsó liberális politikus Magyarországon, hol vannak a liberális szavazók, illetve melyik országban kap ciklusról ciklusra kétharmadot a legszélsőségesebb regresszió.

Mindegy, a pontokba szedett (ön)vád ettől még elhangzott. Az első szerint a progresszív liberálisok átfogalmazzák, mi a normális, annak érdekében, hogy a „normális” homlokegyenest az ellenkezőjét jelentse. Nos hát: ki tette normálissá (sőt: normává), és ki ideologizálta meg a korrupciót, a nyílt politikai hazugságot, a nepotizmust, a szélsőséges „focializmust”, vagy épp a magyar politikai önállóság orosz és kínai érdekű föladását?

„A második lépés, hogy a kifordított normalitást állami eszközökkel kezdik terjeszteni” – erre nem is pazarolnánk több szót: a magyar történelemben nem volt még kormány, amely ilyen széles arzenállal, ennyi közpénzből terjeszthette volna a saját (ab)-normalitását. (Amúgy meg: hol vannak a hazai ellenzéknek állami eszközei?)

„A harmadik lépés, amikor elterjesztik az emberről, hogy mivel veszélyes nézeteket vall, biztonsági kockázatot is jelent.” Emlékszünk, hogyan terroristázták le a kormányfüggetlen újságírókat, és hogyan lett külföldi ügynök meg nemzetbiztonsági kockázat minden közéleti szereplő, akit nem közvetlenül a kormány fizet a mi zsebünkből?

„Aztán negyedik lépésben rád uszítják a sajtót meg a közösségi médiát” – Vonától Hadházyig, Márki-Zay Pétertől Magyar Péterig rengetegen tudnának erről mesélni.

„És ha még mindig bírod, akkor ötödik lépésben az állami szervek is akcióba lendülnek” – csak nem a NAV-ra, a Kehire, az ÁSZ-ra meg a „Szuverenitásvédelmi” sóhivatalra gondolt a költő?

A jó hír, hogy a fenti kommunikációs törvényszerűséget – amikor Orbán Viktor az ellenzéket gyalázza, akkor valójában önvallomást tesz – alkalmazva találhattunk azért információértékű új gondolatot is a beszédben. „A progresszív liberálisok érzik a veszélyt” – mondta; a jelek szerint legbelül ő is tisztában van vele, hogy ami ezekben a hetekben a belpolitikában történik, az egyáltalán nem csak „a baloldal belügye”.

Forrás: Hargitai Miklós (Népszava)