Édesapámtól hallhattam, milyen volt a hangulat az ötvenes években az Üllői úton egy-egy mérkőzésen, amikor a Fraditól a nevét és a színét is elvették. A stadion a szabadság apró szigete volt, ahol mindenki úgy érezte, egy összetartó közösség tagja. Sötét időszak volt ez az ország és a csapat életében is, de a legendás 3E nem csak szavakban létezett.

A Ferencváros mindig

ellenzékinek számított. A gárdára nem csak egyszerű focicsapatként tekintettünk. Sokkal több volt ennél az FTC szurkolóknak: valóságos hitvallásnak számított fradistának lenni. A rendszerváltás után aztán kalandorok jelentek meg a csapat háza táján, hamis ígéretekkel idéztek elő súlyos pénzügyi válságot. A Fradit később kizárták az NBI-ből, ami az akkori politikai vezetés súlyos bűne is volt.

A 2010-es években aztán a párt vette át az irányítást a Ferencváros felett. Pénz hirtelenjében egyre több lett, de kezdett megkopni az „Egyetértés” jelszava, mind megosztottabbakká váltak a szurkolók. A keménymagot rendszerkonformmá szelidítették. Az ultrák már úgy táncoltak, ahogy a párt fütyült, a lelátón néha ellenzéki politikusok elleni szlogenek bukkantak fel, de a tábor feltűnően hallgatott például a kegyelmi ügy kitörése után. Egyre több keselyű jelent meg a szurkolók között, a rendszer kitartottjai, párthívek, megafonosok, hiteltelen celebek, erkölcsi nullák. A "klubszeretet" valamiféle felülről elvárt, álságos trenddé vált.

S ez még nem a végállomás. A Gazprom lehet a csapat főszponzora. Ha tényleg így lesz, az még nagyobb törést idézne elő a szurkolótáborban, de a hangosabbik rész (nem feltétlenül a többség!) ünnepel.Szerintük a pénznek nincs szaga, dőljenek csak a milliárdok, lényegtelen, hogy a rombolást, az emberi életek tízezreit kioltó háború egyik szponzora adja. 

Szerintük örüljünk, ahogy a külügyminisztérium is teszi, amely sokadik lépésével szolgálja ki az elnyomó rezsimet.

A zöld-fehérek nem léteznek a 3E nélkül. Mert ha nincs erkölcs, nincs egyetértés, akkor igazi erő sincs már. 

Forrás: Rónay Tamás (Népszava)