Akárhonnan is nézzük, Orbánnak Viktornak nincs szerencséje a köztársasági elnökökkel. Itt van például a legújabb, a földbizniszben most lebukott Sulyok Tamás. A kiválasztásnál OV biztos nem töltet ki 500 pontos kérdőívet, talán a felcsúti házban elfogyasztandó, általa készített rántotta is kimarad, de azért mégis kell valamilyen szempontrendszernek lennie, ami alapján dönt.
Afelől ne legyen, nem lehet kétségünk, hogy Magyarország legfőbb közjogi pozíciójáról maga a miniszterelnök határoz, a parlamenti procedúra csak formaság. Ez biztosan így van, amióta ő ül a kormányfői székben, de korábban sem volt másként, jórészt a baloldal szerencsétlenkedései miatt. De ezt most hagyjuk, maradjunk csak az „újkornál”, a politikai időszámításunk új kezdeténél, azaz a 2010 utáni időszaknál. Azóta ugye megfordult az elnöki palotában Schmitt Pál, Áder János, Novák Katalin és most Sulyok Tamás. A négy közül kettő idő előtt távozott, fogalmazhatunk úgy is: megbukott, Áder kitöltötte ciklusait, míg Sulyok Tamás helyzete erősen kérdőjeles.
A kérdés tehát úgy hangzott: vajon milyen szempontok alapján választhat Orbán? Vannak rosszindulatú megközelítések, én ezeket nem osztom, de azért ideírom: egyesek szerint olyanokat helyez maga fölé, akik valójában mindig, ilyen-olyan okoknál fogva, alatta maradnak. Vagy, durvábban fogalmazva, akiket maga alatt tud tartani. Megint másként: akinek a dossziéja nem teljesen makulátlan. Én, mondom, messze nem értek egyet ezen véleményekkel, és inkább azt vélem: más szempont dominálhatnak. Kétségtelen, hogy Schmitt Pálról sok mindent rebesgettek, főként az Astoria szálló-beli vezetői pozíciója kapcsán, de mégis: inkább a sportolói népszerűsége lehetett az irányadó, hátha ő is eléri azt szeretetet, amit Göncz Árpádnak adott a magyar társadalom. Nem hiszem, hogy tudott, vagy tudhatott róla, hogy Schmitt plagizált, csalt, legfeljebb az derülhetett ki róla, hogy hűséges golyóstolla lesz.
Ádernél sem hihető, hogy a leleplezett, Orbán megbuktatására irányuló puccskísérlet miatt száműzte előbb Brüsszelbe, majd az elnöki székbe őt a miniszterelnök. Úgy hírlett különben, hogy ez utóbbi pozíciót nem is akarta elfoglalni, jól érzete magát az EU-ban, angolt tanulva, ám mégis kénytelen volt elvállalni a néma, mosolytalan elnök szerepét. És ezt a szerepet végig is vitte, így Orbánnak volt ideje végiggondolni, ki lehet az utód. És döntött is: legyen egy nő, fideszes fülbevalóval, kétségbevonhatatlan lojalitással, és persze balogzoltáni ajánlással. A kegyelmi ügyig az ötlet nyerő kártyának tűnt, aztán pont Balog miatt (?) kellett beáldozni őt. Pedig jó választásnak tetszett, az emberek jól fogadták a fiatal családanyát, és nála sem kellett attól tartani, hogy keresztbe tesz a miniszterelnöki szándékoknak. Viszont a kegyelmi kérvény óvatlan – tényleg elhisszük? - aláírásából nagyobb botrány lett, mint Schmitt csalásából; menthetetlen helyzetbe került. Így, ezúttal, gyorsan kellett dönteni; legyen a szürke egyetlen árnyalatát mutató volt jogász-ügyvéd-alkotmánybíró, akiről csak így, mostanság derülhetett ki, hogy hazudott a családjáról, és most még a földek külföldi kézre juttatásában is kétes szerepet játszott. Négy elnök, négy kérdőjel. És akkor még ott van Mádl Ferenc is, akinek hosszú árnyéka vetül Orbánra. Magyar Péter személyében.
Forrás: Németh Péter (Népszava)
