„Ultrasúlyos, nyomasztó, őrjöngő kavalkádot álmodtak meg...gyerekek visítottak, hogy békét akarnak, nem háborút, a felnőttek közben idegesen ordítoztak, egy katona meg rosszul érezte magát. Ez az orbánista esztétika 2024-ben...”

A fenti sorokat egy tudósítást értékelve olvashattuk. Konkrétabban fogalmazva: ez a helyzet akkor, amikor egy morálisan teljesen elzüllött, romlott alak, már túl a felnőtt populáció jó részének agyfosztásán, a kiskorúak totális megrontására és megmérgezésére tör.

Nem volt kérdés, hogy eljut idáig, mármint a gyerekek háborús pszichózisra való felhasználásáig, hiszen erre már tett erre kísérletet 2015, tehát a nagy menekülthullám után, amikor nemcsak az iskolai lőterek kiépítését nyomta, de olyan címoldalak is megjelentek, amelyeken kiskamaszok pózoltak puskával, természetesen a muszlimok ellen, a haza védelmében.

Előtte és utána a politikai pedofília szelídebb példáival tündökölt, 2018-ban például, amikor

a kormányfőt a Nemzeti Választási Bizottság 345 ezer forint bírságra kötelezte, mert óvodásokkal kampányolt. Később ezt Patyi Andrásnak, a bizottság elnökének szóvá is tette, aki megrettenve elnézést rebegett. Patyi 2021 után amúgy a Kúria elnökhelyettese lett, 2023-tól az Alkotmánybíróság tagja. Ha kéred, van bocsánat.

Azóta ritkán esett meg a felsőbbség tetemre hívása kiskorú lelki megrontása ügyében, demokratikus dáridó, Budán kutyavásár.

Így hát Orbán 2022-ben ismét gyerekek kampányügyi használatát „tehette alkalmazásba” egy óvodában. Büntetés most nem volt, a sikert az egyik óvónő szolgáltatta, aki Orbán megpillantása után aképpen nyilatkozott, hogy már nem élt hiába. Az  ovisok nem nyilatkoztak, ha látták is a nagy embert, tán egy rózsaszín elefántos babazuhanynak nézték, vagy Berenguer játékbabának nyuszis szettben. Itt már a játékipar abúzusa is játszik, de erről majd máskor.

A lényeg, hogy jóvátehetetlen kár ekkor még nem esett. A margitszigeti bűntény más szint, az a politikai pedofília minősített esete.

Amúgy ha valaki a „politika” szóban némi felmentést érezne, tegyük hozzá: ez ugyanúgy megrontás, tönkretétel, trauma, mint bármi más, és még azt sem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy legalább fizikai sérülések nélküli. A színpadon, és a közösségi médiában, a plakátokon és a televíziókban a rendszer fizette rettegő rémület, az erőszakos halál víziója, a szülők esetleges elvesztése, a pánikoló felnőttek látványa nagyon is hagyhat lelki nyomot, és tudjuk, a lelki sebektől a test is beteg lesz.

Nehéz a gyereknek elmagyarázni, hogy itt valaki egy aljas játékot játszik vele, amit a helyén kéne kezelnie: a szónok azért delirál világháborút, hogy eljátszhassa a pánikoló nemzet megmentőjét, amely viszont elhiszi, hogy egy pörsenésnyi ország Orbán hatalma alatt nemcsak egy világégést úszna meg, de egy becsapódó aszteroida is pont ezt a 93 ezer négyzetkilométert hagyná békén, míg körben elég a Föld, és kihalnak a román földikutyák, de a pulik sosem.

A gyerekeinket meg terelik a háborús pszichózis örvénye felé, és a tiltakozás gyenge.

Valaki a neten írja: Szegeden, egy százhatvanezer fős városban két hete nincs gyereksebészeti, illetve traumatológiai ellátás, a pácienseket a pécsi vagy debreceni egyetemi központokba viszik. Hát, mindenre nem juthat pénz és figyelem.

Forrás: Szénási Sándor (Klubrádió)