Tüneményes tulajdonsága Jánosunknak, hogy úgy tud dorombolni a főninek, hogy a felharmónikusaiból egy fideszes palotaforradalom szirénénekét is kihallja az ellentábor. Ráadásul mindkettő igaz is. 

Szóval mi járhat Lézerünk blokkolhatatlan agyában, amikor arról beszél, hogy 2026-ban nem indul egyéniben? Költőien szólva: a politikus az a dögvirág amely a jelenben gyökerezik, ám a jövő legyeit csalogatja magához. Kevésbé költőien: egyszerre kell pillanatot uralni és hosszútávú modelleket felállítani.

Lázár mindenekelőtt elég pontosan látja, hogy ugyan száguld a csatacirkáló, ám ez már csak tömeg és lendület szorzata. Belülről nézve viszont ereszt a kazán, köpi ki magából a csavarokat a gép.

 Az Orbán-rendszer ura és névadója immáron évek óta zsinórban követ el stratégiai hibákat. A kegyelmi botrány a nagy NER-machinátor káderpolitikájának a látványos csődje, a nagy vizionárius kormányfő egyetlen külpolitikai folyamatot sem tudott jól megtippelni, Európa főszuverénje mára inkább Oroszország szuterénje, EU-s lobbierőnk nulla, ezermilliárdokat bukunk a

semmiért,

Magyar Reformok működnek, csak lassan Bulgária is beelőz minket, ráadásul jó egy éve a hatalomtechnikus egyetlen politikai terméke, hogy a népe szemében játssza a bujdosó kurucot, a probléma csak az, hogy hosszútávon még az ő népét sem lehet tárogatószóval etetni.

Ráadásul a too Big to fail fordítva is igaz: hajóshasonlattal élve a nagy tömeg nemcsak lendületbe tartja a hajót, ám amikor egy kilométerre feltűnik a zátony, akkor a katasztrófa már megtörtént, mivel egy monstrumot nem lehet lelassítani, nem lehet vele szlalomozni.

A régi magyarok pontosan ilyen, praktikus stratégiai szemléletből nyilazták le a hibázó isteni főfejedelmet. A politikai humánmenedzsment eszközei mára szerencsére finomodtak, de a szemlélet nem igazán változott. A politika itt ma is afféle valláspótlék, így a magyar politikatörténet lényegében messiások sora, Tisza Kálmán, Bethlen István, Gömbös Gyula, Rákosi fúvódtak irgalmatlan nagyra, majd – Istenke nem komálja a vetélytársat - ugyanolyan gyorsan enyésztek a teljes jelentéktelenségbe. A magyar hagyományokból következően elvileg ez vár a miniszterelnökre is, a kérdés csak a mikor, Jánosunk mindenesetre javában fészkelődik az anyósülésen, hogy idejében elrántsa a kormányt. A NER ura meg szeme sarkából nyilván látja a mocorgást, ám úgy okoskodik, hogy Lázár az ő Medvegyeve, bármikor megint bohócot csinálhat belőle. És közben mindkettő úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a másik tudja azt hogy ő is tudja, hogy a másik éppen mire játszik. Szóval az, hogy Jánosunk jelezte, hogy 2026-ban nem indul helyben lehet bocsánatkérésként is dekódolni, amiért a magas lóról lesajnált Márki-Zay „politikai hulla” Péter kedélyesen porrá verte az emberét. És nagyon is lehet úgy is értelmezni, mint egy üzenet a párttagságnak: sorry, de a pártvezetés tökéletesen megutáltatta a Fideszt a helyiekkel. Neki pedig már nincs kedve a földijei ellen harcolni egy kriplivé lett tábornokért és eltenné magát jobb időkre, amíg kellően sokan észreveszik, hogy nem csak van másik, ám kell is másik.

Forrás: BATKA ZOLTÁN (Népszava)