A rendszerváltás időszakának egykori népszerű, jól felkészült, csinos TV-híradós riporterére, Bayer Ilonára (képünk jobboldalán) sokan emlékeznek. Nekik, mindnyájunknak szólnak a most következő, személyes élményeket feldolgozó sorok, amelyeket változtatás nélkül közlünk:
„Pontosan a 40. évfordulóm után 2 nappal látta meg a napvilágot. Nagy szívvel és lélekkel áldotta meg a Teremtő. Szerénysége nem szereti az ömlengést. Ezért köszöntöm őt azzal a cikkel, amelynél többet, jobbat úgysem írhatnék ma sem.... Isten éltessen vagány szépségem, Szofi Sára!
A rendszerváltás gyermeke (NÉPSZAVA 2009 július 14)
Török Szofi Sára ma 20 éves. Két évtizeddel ezelőtt ezen a napon, pontosan két híradó között sírt fel. Stílszerűen, hisz mamája nem sokkal előtte még a legfrissebb eseményekről számolt be sokmillió néző előtt. Azokban a hónapokban a „hírek szerelmesein” csüngött az ország. A rendszerváltás eseményei ötször annyi hírműsort is kitöltöttek volna. Szemünk láttára forrongott, formálódott legújabbkori történelmünk. Bennem a közélet zsongása elválaszthatatlanul egybeolvadt a kései babavárás izgalmaival. Kívül, s belül egy új világ volt születőben. Az ország reménykedett, egy kisgyermek naivitásával remélte a szebb, új jövőt. Én a bennem növekvő élettel méginkább...
Talán csak egyszer riadtam meg igazán,
Nagy Imréék újratemetésén. Vidéken voltam, egész délelőtt a „doboz” előtt ülve követtem az eseményeket. Szeretteim, születendő gyermekem papája a Párizsból érkezett '56-os tantival a Hősök terén, a tömegben álltak a megkésett megemlékezés koszorúival. A beszédek közül egy lánglelkű, szakállas fiatalember keményen kongó mondataira hasított belém sokadszor a félelem. Akkor azt hittem lőni fognak. Az a néhány perc maga volt az örökkévalóság. Felrémlett bennem ’56 gyerekfejjel megért döbbent iszonyata. Hál’ Istennek nem történt semmi. Rendben, méltósággal zajlott az ünnepség, amely épp egy emberöltőt váratott magára. A nemrég nyilvánosságra hozott dokumentumokból azonban kiderült, félelmem nem volt alaptalan…
Régóta tudjuk, hogy a magzat érzékeli, s rögzíti a külvilág zajait. Kodály tanár úr nemhiába mondta: „A gyermekek zenei nevelése már a mama pocakjában kezdődik”. Szofi Sára fogantatása pillanatától a rendszerváltás beszámolóit hallotta, reggeltől-estig. A Magyar Televízó news roomában, a vágószobákban, otthon, baráti beszélgetéseken, vitákon egyaránt. Érdeklődése talán nem véletlenül fordult a történelem felé…
Harmadik gyermekem hajszálpontosan a kiírt időre érkezett, úgy látszik kódolt volt benne a híradós precizitás. Örültünk, hogy jeles napon érkezik, július 14-én, a francia forradalom kereken 200. évfordulóján. Francia barátaink tréfásan noszogattak is, menjek ki Párizsba szülni, mert így azonnal megkapja a francia állampolgárságot. Jó nekünk a magyar is - mondtam, noha akkor a határok nélküli Európáról még álmodoztunk csupán. És álmodoztunk arról is, milyen lesz a vértelen, békés átmenet után megízlelni és felépíteni a demokráciát. Mai ésszel több, mint gyerekesnek tűnnek akkori, negyvenes önmagunk ábrándjai. Keserves volt a kiábrándulás. Máig fokozódik bennünk.
Kezdetben a tündéri, cserfes kislány által adott tengernyi öröm enyhítette a keserűséget. De értetlenségünk, s háborgásunk nőttön nőtt az egymást követő kormányok gyakran nemzet-ellenes döntésein, a pártok óvodásokat megszégyenítő torzsalkodásain. S ahogy cseperedett a gyermek, egyre eszesebb, okosabb lett, korát meghazudtoló moralitása méginkább érthetetlenné tette demokratikusan megválasztott vezetőink antidemokratikus, önsorsrontó cselekedeteit. 20 évvel ezelőtt csak azt tudtuk, július 14-e a francia forradalom bicentenáriuma. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy Kádár Jánost is aznap temették. Apja ezért Szofi Sárát mindig úgy emlegeti, mint a rendszerváltás abszolút gyermekét.
Kedves Születésnapos! Életed első 20 éve –szülői elfogultság nélkül is- sikeresebb volt, mint szülőhazád történelmének legújabb szakasza, amely veled éppen egyidős. Nem érzed még a súlyát, de tudnod kell, nagy a Ti felelősségetek. Rajtad, és nemzedékeden nagyon sok múlik. Nem kevesebb, mint az, hogy kik, milyen úton, milyen módszerekkel vezetik a jövőben ezt a maroknyi tehetséges, de nagyon csalódott népet egy olyan jövő felé, amilyet anno, 20 évvel ezelőtt szüleid korosztálya gyermeki naivitással Nektek álmodott. Mi csak bennetek bízhatunk. Legyen hozzá bennetek elegendő akarás, erő, erkölcsi tartás!
Isten éltessen Kislányom!"
Forrás: BAYER ILONA közösségi (fb) oldala
