Talpnyalóinak, híveinek tök mindegy, hogy Orbán mit csinál, így is, úgy is megtapsolják. Még akkor is, ha látják, ahogy a tegnap nagyszájú ifjú demokratája az első medvebrummogásra haptákba fekszik. Két gázmolekuláért elárul szövetségest, értéket, eszmét, Valójában Orbán nem más mint Oroszország lobbistája, aki úgy röpköd eligazításra Putyinhoz, ahogy a megafonos slapajok járnak a Karmelitába az adófizetők pénzén vett luxusterepjáróikkal.
Ha lassan is, de leesik Európában: a névleg magyar miniszterelnök Putyin sétáló szamovárja, semmi több. Aki a szovjet megszállás alól megkímélt Nyugatnak demonstrálja, milyen a homo sovieticus alattvalói amoralitása, az oroszok szemében pedig a Nyugat kilóra megvehető romlottságát, gyengeségét.
A nagy garral reklámozott „békemissziós” körút első- és másodsorban is Putyin célját
szolgálta. Tegyük hozzá: sikerrel. A Kreml állandó, elsőrendű törekvése, hogy az oroszok számára megmutassa: a Nyugat romlott, gerinctelen, gyenge alakok gyülekezete.
„Szúki” (egyenes fordításban szukák, amúgy rohadékok), ahogy az orosz börtön- és közéleti szleng mondja az ilyenekre. Többes számban, mivel egyes számra érdemtelenek. Nos, Putyin a magyar miniszterelnököt pontosan eme létforma demonstrálására használja. Orosz milliók számára mindent elmond a nyugatos, západnyik eszme csődjéről, amikor látják, ahogy a tegnap nagyszájú ifjú demokratája az első medvebrummogásra haptákba fekszik, két gázmolekuláért elárul szövetségest, értéket, eszmét, és akit azóta is bármikor lehet egy csettintésre raportra rendelni, kedvtelve nézni, ahogy nyakkendőt igazgatva, izzadozva fészkelődik a helyén.
Aki annyira gyáva, hogy még akkor is megkukul, amikor az oroszok felgyújtatják a kárpátaljai magyarok kultúrházát, kiléptetnék országát a feje felett a NATO-ból, vagy a „békemissziója” idején megint lebombáznak egy gyermekkórházat a szomszédjában. „A kölcsönös tiszteletről” szóló hablaty csak álca, maszkirovka. Egy orosz fasiszta egy Navalnijt is többre becsül, mint a szúkit.
Ezen túl az orbáni „békemisszió” valójában az orosz katonai Geraszimov-doktrínába simuló taktikai lépés volt. A genfi konvenciókat nem ismerő ázsiai harcmodor lényege, hogy az ellenfelet nem csak pusztítani kell, legalább akkora súlyt kell fektetni a demoralizálására is.
Így az orosz hadműveletek tervszerű része a kórházakra, gyermekotthonokra, iskolákra, civil infrastruktúrára mért csapások, amivel a civil lakosság ellenállását próbálják megtörni. Közben mondjuk lépfenével fertőzött tehenet, nemi beteg prostituáltakat juttatnak a frontvonalak mögé, a hátországba.
Ennek szellemében a „magyar” miniszterelnök Moszkvából hazatérve arra szólította fel az EU vezetőit, hogy vegyék fel a diplomáciai kapcsolatot az orosz terrorállammal.
Van még elég gyermekkórház, kisiskola Ukrajnában.
Ami a „békemisszió” magyar vonatkozását illeti, az nem túl érdekes. A miniszterelnöknek kellett valami látványos akció, mivel cirka háromnegyed éve nem ő uralta a pillanatot, ami meg is látszott az EU-s és önkormányzati választások eredményein. Kérdés, ezzel sikerült-e fordítania, mert sok újdonság nem történt.
Talpnyalóinak, híveinek tök mindegy, hogy mit csinál, így is, úgy is megtapsolják. Míg az ország nagyobb részének meg régóta álmosító evidencia, hogy a miniszterelnök trollkodása csak látszatönállóság, valójában az Orosz Föderáció lobbistája, aki úgy röpköd eligazításra Putyinhoz, ahogy a megafonos slapajok járnak a Karmelitába az adófizetők pénzén vett luxusterepjáróikkal.
