Jó reggelt kívánok, üdvözlet Magyarországon! A padokról, kapualjakból, vagy épp rozoga lakhelyeikről nincstelenek tömegei kerekedtek fel, és kezdték el zsákszámra hordani a sokak által változatlanul eldobált palackokat az élelmiszerboltok visszaváltóiba.

Alkalmasint egyszerűbben is küzdhetnénk a mélyszegénység ellen. A nincstelen tömegek most voltaképp a felmelegedés elleni küzdelmen keresnek. Ezt senki sem jelezte előre.

Pedig volt itt minden: az elmúlt 14 évben (na, vajon kik által?) szétbarmolt szemétipar úgymond megmentésére lezsírozott, 35 éves koncesszió a Molnak, a NER-közeli olajcég érzelmes fogadkozásai, hogy ők márpedig a hulladékhoz is értenek, csillivilli tervek a (szédítően) körforgásos gazdaságról és

hipermodern palackvisszaváltógép, médiasztárral.

Közben azért felszínre kerültek az ellentétek is a hulladékbizniszre alapított Mohu Mol és a fémkereskedők, az élelmiszerüzletek vagy épp az italgyártók között. Természetesen mindenki a másikra mutogatott, bizonyítván, hogy a mohusok tényleg törik az utat a hazai érdekek dzsungelében. Majd eljött a július 1-i határidő, amikortól az üzleteket ellepték az – ital árát 50 forinttal emelő, de ugyanennyiért vissza is váltható - palackok. Amire az aluljárókból, padokról, melegedőkből, kapualjakból, vagy épp rozoga lakhelyeikről nincstelenek tömegei kerekedtek fel, és kezdték el zsákszámra hordani a sokak által változatlanul eldobált palackokat az élelmiszerboltok visszaváltóiba.

Jó reggelt kívánok, üdvözlet Magyarországon! – mondhatnánk az igénybevételtől láthatólag megzavarodó, gigakorszerű és ultradrága visszaváltógépnek, amin üdvözlőfelirat helyett valami rejtélyes kód fut a Mátrixból, ha nem valami angol vagy portugál szöveg, míg káromkodva meg nem jelenik egy bolti alkalmazott, hogy aznap sokadszorra is kibányássza a gépből és hátracipelje az addig összegyűlt palackokat, remélve, hogy nem esik át az automata körül sorakozó, vissza nem váltható-váltott példányokon.

Forrás: Marnitz István (Népszava) A MOHU csata című cikke