A belső társadalmi feszültség egyre nő. A lappangó indulatot az arrogancia  még jobban gerjeszti. Az indulatokból az a vélemény a hallatszik a legélesebben, hogy elzavarni őket a francba! Ilyenkor a változást sürgető, türelmetlen választópolgár nem azt nézi, hogy melyik politikai erő az amelyik az ő világnézetéhez, erkölcsi, és politikai beállítottságához a legközelebb áll, hanem azt, hogy melyik az, amelyik a legnagyobb valószínűséggel meg tudja szabadítani a hazug zsarnokoktól!

Horváth Gyula Kétpártrendszer című fb-bejegyzésében írja a következőket: „Mint ahogy a világban jól működő demokráciákban látjuk, lehet a rendszert működtetni, többpárt rendszerben is, meg kétpárt rendszerben is. Ez a kérdés sose lesz a liberális demokrácia minőségi kritériuma. A kialakulása azonban történelmi folyamatok eredménye. Magyarországon a demokrácia érvénysülésének időszakában a hagyományos többpártrendszer működött.

Természetesen ebben voltak domináns pártok, amelyek hatása nagyobb volt a többieknél. A rendszerváltást követően a

jobboldali MDF és a baloldali neoliberális SZDSZ volt a domináns. Az első szabad választás országgyűlési eredményét az MDF, a helyhatóságit meg az SZDSZ uralta. A domináns pártok mellett azonban a jobboldalon is, meg a baloldalon is léteztek olyan kispártok, amelyek akkor csak epizód szerepet töltöttek be, de később a társadalom vezető erejévé válhattak. Ilyen volt a jobboldalon a Fidesz és a baloldalon az MSZP!

A mostani zűrzavaros politikai helyzetben is úgy látszik, hogy hazánk elindult a kétpártiság irányába. Lehet, hogy ez létrejön, de nagyobb a valószínűsége, hogy nem! A történelem spirálos fejlődésének elmélete azt hozza elénk, hogy magasabb szinten ugyan, de a régihez nagyon hasonló helyzet állt elő. Ilyen hasonló helyzet az, hogy a hatalmon lévő elit elszakadt a tömegektől, vezetői elzártan és elszakítottan élnek a néptől, ezért nem érzik, nem látják a leginkább (nem érdeklik) feszítő problémáikat. A hatalomban lévő vezetők, a valóság tényeit vagy nem ismerik, vagy szándékosan félremagyarázzák, vagy egyszerűen pártpropaganda szólamokkal helyettesítik. Ezért teljességgel hiteltelenné váltak!

Az emberek, ezt a kormányzati viselkedést átverésként, lekezelésként és megalázásként értékelik. Az egyre érzékelhető belső feszültség egyre nő a lappangó indulatot ez az arrogancia pedig egyre csak gerjeszti. Indulatból pedig csak egy prioritás csontosodik ki legjobban: elzavarni őket a francba!

Ilyenkor a választópolgár bizonyára nem azt nézi, hogy melyik politikai erő az amelyik az ő világnézetéhez, erkölcsi, és politikai beállítottságához a legközelebb áll, hanem azt, hogy melyik az, amelyik a legnagyobb valószínűséggel meg tudja szabadítani a hazug zsarnokoktól! Ez a folyamat azonban nem zárja ki, - sót megerősíti – az emberekben kialakult belső politikai elkötelezettségeket. És akkor, amikor a nagy váltást megcsinálták, és a zsarnokot elzavarták, a demokratikus szervetek felé fognak fordulni megint. Ma az a feladat mind a demokratikus jobb és baloldalon egyaránt, hogy ezekre a későbbi lehetőségekre felkészüljenek. Most sem az egyik, sem a másik oldalon nincs napirenden a hosszútávú diadal bezsebelésének „veszélye”.

Nem szabad elkeseredni, nem szabad megfutamodni a történelmi események által alakított jelenlegi helyzet faramuciságától! El kell fogadni az átmeneti mellőzöttség helyzetét. Az elkötelezett pártok belső vezetői körének tudnia kell, hogy most nem az ország vezetésének kérdését adta számukra a nép, hanem az ezt követő, konszolidálódott időszak vezetésére való felkészülés a „házi feladat”! Ezért, nem az egymással szembeni vetélkedés, ellenségesség a jövőbe vezető út járható lehetősége, hanem annak támogatása amelyik a legjobban képes a sikereket megvalósítani!

Higgadtan ki kell várni, hogy a mostani erő katalizátorként beindítsa a reakció folyamatait, és tudni kel, hogy feladata elvégzése után az aktualitása, - nagy valószínűséggel - visszaesik. Nem biztos, hogy megszűnik, de biztos, hogy óriási változáson megy majd keresztül, ha tényező kíván hosszú távon maradni. Éppen úgy, ahogy az MSZP megváltoztatta teljes korábbi nézetrendszerét a rendszerváltás időszakában és ahogy két évtizedes vezetői dominanciára tett szert, az ezredforduló évtizedeiben.

Magyarországon a mostani jelek ellenére nem valószínű a kétpárt rendszer! A történelmi tapasztalatokra építve lehet ezt a folyamatot is elemezni, de a világnézeti stratégiai pártoknak hosszútávon továbbra is feladatuk van az ország irányításában.”

Forrás: HORVÁTH GYULA közösségi (fb) oldala