Orbán ismét a zavarodottság jelét mutatja. Még mindig sokakat megtéveszt persze, hogy nagyon magabiztosan tud marhaságokat beszélni, mert még mindig tartja magát ahhoz a jó 14 évvel ezelőtti mondásához, hogy ne arra figyeljenek, amit mond, hanem amit tesz. Az is a zavarodottság jele, hogy ő mindig mond, sokat és nagyokat, és ez nála maga a tett. Nála.
A miniszterelnök néhány napja azt közölte, hogy szerinte különbséget kell tenni a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között, előbbit a spekulánsok mozgatják – hangzott el egyik legújabb interjújában. Lehet finomkodni, hogy 'de kik is azok a spekulánsok', csak Orbán következetesen Soros Györgyöt és még egy sor külföldi pénzembert, illetve gazdasági tényezőt tart annak, erről időnként óriásplakátokkal is meg akarja győzni a nagyérdeműt. De arra nem gondolt, hogy a már-már üres államkassza, az elpuskázott uniós támogatások pótlására felvett, rettentően előnytelen ázsiai hitelek magas kamatjai miatt romlik elsősorban a pénzünk.
Ebből következően akár mondhatnánk, hogy maga a magyar kormány a spekuláns. Persze nem az, csak elhibázott pénzügyi és gazdasági lépéseket tesz. A legutóbbi például elég sokba került nekünk, mikor az Európai Bizottság által megfogalmazott jogállami feltételek megtagadása miatt Magyarország végleg elveszített egymilliárd eurót. Van még néhány nap ugyan, hogy
e forráshoz hozzájussunk, mert december 31-volt az utolsó határidő ehhez, de kötve hiszem, ha másfél év nem volt elegendő, hogy a Bizottság előírásainak megfelelően változtassanak a jogállami feltételeken, az Erasmus elvesztésével járó felsőoktatási átszervezéseken, akkor ezt a következő két hétben sem lépik meg. Meg nem is akarják. No, de nézzük, a spekulánsok helyett mitől is romlik a pénzünk? Egy-két alapvető ok:
A forint romló árfolyama miatt minden vállalkozás, amelyik import anyagokat használ, egyre többet bukik. Ugyanazért a termékért több forintot kell befektetni, mert erős az euró és a dollár. Egyre értéktelenebb a terméke, mert egyre értéktelenebb forintot tud az üzletből kinyerni. Több, de a hazai áremelkedés, infláció miatt egyre romló vásárlóértékű forintot nyer az a vállalkozás, amelyik külföldi piacra szállít. Ha pedig ő is beépít importból származó alapanyagokat, még rosszabb a mérlege. A gyenge forint már-már tragédia azok számára is, aki külföldre utaznak, szállást, élelmiszert és miegyebeket kell fizetni az egyre több forintba kerülő, így egyre kevesebb euróból. Az, hogy a forint árfolyamának hullámvasutaztatásával a Magyar Nemzeti Bank milyen tőkepiaci eredményeket produkál, arról némi rosszindulattal valóban azt lehetne mondani, ez spekuláció. Bár, ahhoz nem is kell rosszindulatúnak lenni, hogy spekulatív lépésnek nevezzük azt, amikor valaki – bárki és bármelyik pénzintézet – hozzáadott érték nélkül, csupán pénzt-pénzért adva-véve jut nyereséghez. Aztán jól ki szokott pukkanni az ilyen játszma. Szóval ez az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé. Jut eszembe, e békeköltségvetésnek és békegazdaságpolitikának nevezett játék közben akár békét is lehetne kötni a sokat szidott spekulánsokkal.
Forrás: Rózsa Péter (Szabadság Klub)
