Önök, kedves olvasók szoktak arra vágyni, hogy jó dolgok rosszabbak legyenek?  Dehogyis, ilyesmi csak az alkalmatlan politikusoknak jut az eszébe … A Halászbástyán tegnapelőtt felhúzták, tegnap lebontották a budapesti panorámát 1500 forintért áruló fekete kordont

Vajon bármelyik hentesnek eszébe jutott már, hogy jó ötlet lenne egy ocsmány fekete kordonnal elcsúfítani a Halászbástyát? Felvetette esetleg az egyik középiskolai tanár a tantestületi értekezleten, hogy mennyivel szívesebben vinné a gyerekeket a budai várba kirándulni, ha csak a tehetősebb szülők fiai és lányai élvezhetnék a kilátást? A fuvarozó netán azon morfondírozik Kecskemét és Pest között, hogy a szép dolgokat egy lepellel kellene letakarni? Önök, kedves olvasókók szoktak arra vágyni, hogy jó dolgok rosszabbak legyenek?  

Dehogyis, ilyesmi csak az alkalmatlan politikusoknak jut az eszébe, akik pechünkre naponta dönthetnek arról, hogy éppen mit rontanak el. 

Ha mondjuk például

Y képviselő a gyerekeivel kisétál a Várba körbenézni, meglátja a bármilyen színű kordont, a fizetős kilátást, akkor mint kerületi lakos, mint fővárosi polgár, mint a családjával magát jól érezni vágyó anyuka vagy apuka látni fogja, amit mindenki lát, és amit csak döntéshozó képviselőként nem látott; azt, hogy ez bizony szemétség meg baromi ronda is, és csak egy igazi marha szavazhatta meg.  

Az indítványok és a törvényjavaslatok mögött eltűnik a világ, elvész az élet, a város, eltűnnek az emberek, eltűnik még a Halászbástya is, csak egy újabb igen szavazat, egy letudott döntés, elkönyvelt bevétel, aztán az önkormányzati cég szegény alkalmazottja csukott szemmel kirakja a fizetős táblát, és kifeszíti a csúnya kordont.

A kordont, ami élt egy napot. Ha Kovács József hentes vagy Tiszai Mária középiskolai tanár dönt róla, ennyi sem jutott volna neki. 

Selmeci János