A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából. Például Újbuda egy részét hozzácsapnák Csepelhez. Vidéken is vannak fura dolgok. Ott az elnéptelenedő tájakon elég lenne kevesebb körzet, de ahol a Fidesz erős, ott nem nyúlnak hozzá.
A valasztókerületeket át kell szabni. Ezt mondják már évek óta a szakértők, hiszen jelentős lakosságszám-változások voltak sok helyen.
A gyakorlati megvalósítás persze olyan lesz, amilyennek sejtjük. „Gerrymandering” – ezt a kifejezést használják a világban, amikor kifejezetten tendenciózusan, egy hatalmi pozícióban lévő politikai erő aktuális érdekei szerint rajzolják újra a térképeket. Nem magyar jelenség, de ez most majd nekünk fájhat.
Budapesttel azt is megcsinálják, ami nem lenne indokolt. Nem csoda, ha Orbán kitekint a felettünk terpeszkedő rezidenciájából, egy olyan várost láthat, aminek elege van belőle. Teszem hozzá, már jóval a
A Szent Imre téren, a polgármesteri hivatalban döntik el, hogy mire adnak pénzt és mire nem. 2020-ban az éves költségvetés kiadási főösszegének 68,6 százalékát fordították a csepeli önkormányzat egészének működésére, 2023-ban már 72, 8 százalékát emésztette fel az önkormányzati rendszer működtetése, fenntartása. Az idén pedig felerősödött a helyi osztogatás és osztoszkodás
Lánczi Tamás (képünkön), a honi szuverénitásvédelem (szuvi) vezére nem foglalkozik azzal, hogy a magyar kormányfőt olyan rövid láncon – vagy spárgán – tartják, amelyen talán méz sincs, és úgy kell fütyülnie, hogy a Moszkva parti esték adják a másikat.
Távol állt az igazságtól, csak a szépre emlékezett a Csepeli Hírmondó cikkírója az október 31-i képviselő-testületi ülésen tárgyalt 32 napirendből, illetve annak vitájából.
A ciklus végére arra ébredhetünk, hogy már nem Budapest a nemzet fővárosa. Lázár János szerint az Orbán-kormány már most társ-fővárosként tekint Debrecenre, amely kormánypárti fejekben talán Sopron helyét is elfoglalta, hiszen az csak egyszer fogadott hűséget, Debrecen 1998 óta hétszer is hitet tett a Fidesz mellett. A nemzet meg a kormány lassan szinonimaként él a hívek fejében. A gondoskodó hűbérúrhoz pedig engedelmes hűbéres dukál.
Már a csepeli HÉV sem érdekli Csepel polgármesterét? Hosszabb előzetes vita és üzengetés előzte meg a Fővárosi Közgyűlés legutóbbi ülését, ahol a 28 napirendben előterjesztett 38 javaslatról döntöttek
Novák Katalin korábbi köztársasági elnök fél Délkelet-Ázsiát végigutazza, és azt hirdeti, hogy az általa képviselt civil szervezet a születésszámok csökkenését igyekszik világszerte növelni.
Szerdán, fb oldalán repítette világgá a hírt a polgármester: kész, zsákutca lett az Arany János utca. Alig 30 nap alatt elkészült a nagy mű. Letettek az Arany János utca és az Erdősor utca kereszteződésénél az utca végére egy betontömböt.
Végeláthatatlan vészhelyzetben élük a 15. éve tartó Orbán-rendszerben már több mint négy éve, amit a parlament fideszes többsége ismét meghosszabbított. Háború ide vagy oda, van épp elég bajunk, ami továbbra is indokolttá teszi még a kétharmaddal einstandolt parlament kiiktatását, avagy épp a gránitszilárdságú megkerülését is.
Volt néhány év, amikor a helyi hagyományőrzés jegyében lovász napokat rendeztek Csepelen. Az ötlet és a megvalósítás hol másutt lett volna kézenfekvőbb, mint kerületünkben, hiszen Csepel a legenda szerint a honfoglaló Árpád vezér lovászáról, Sepelről kapta nevét. A lovász napok ma már csak emléket jelentenek. A Csepel újság 20 éve, 2004 őszén így számolt be a hagyományteremtő szándékkal tartott rendezvényről:
Az új nemzedék tagjai olyan politikai ajánlatot szeretnének, ami valóban reagál a problémáikra, a megélhetési, lakhatási nehézségekre, az oktatás helyzetére, a munkaerőpiaci lehetőségekre. Szeretnék látni, hogy a politika nemcsak a szavak szintjén zajlik, hanem a szavaknak megfelelő tettek követik.
A Francia-öböl várható jövőjéről, a terveket övező kérdésekről, kétségekről Kiss Kornél, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP) csepeli önkormányzati képviselője rendkívül alapos, tényekkel, adatokkal alátámasztott cikket jelentetett meg saját fórumain. Az alábbiakban a tervezett beruházásra vonatkozó, helyenként megdöbbentő és elképesztő elemeket bemutató írás meghatározó részletét szó szerint adjuk közre:
Annyi ideig sem él egészségesen egy átlagos magyar, mint amennyi a nyugdíjkorhatár – jöttek ki a friss számok. Az pedig, hogy sok más ország mögöttünk van a listán, sovány vigasz, már csak azért is, mert szerencsésebb helyeken egy ilyen rossz adat azt is jelentheti, hogy akinek baja van, hamarabb eljut orvoshoz.
Az idén októberben megalakult Fővárosi Közgyűlés első nézetre megidézi a demokráciát régóta űző parlamentek izgalmas, egymásnak feszülő, helyenként heveskedő szócsatáit. Bizsergetően jó érzés újra megtapasztalni az elmúlt évtized kínosan álságos és unott szavazatgyártó ülései után. De talán korai az öröm.
Lehetséges, hogy a legutóbbi képviselő-testületi ülésen a Borbély-párti képviselők úgy döntöttek több különösen fontos ügyről, hogy el sem olvasták az előterjesztéseket?
Akit le sem hallgatnak, az Bástya elvtárssal együtt kérdezheti meg joggal, hogy őt már le sem szarják? A mindennapos lehallgatás pikáns, de korántsem lényeges része az életnek. Jó, persze, mert mindenki mondhat olyat, amiért egy másik közegben vagy a nagy nyilvánosság előtt magyarázkodnia kell, hátha még jó alaposan megvágják, manipulálják a felvételt. (Erről Gyurcsány Ferenc igazán soka tudna mesélni.) A lehallgatásban az a jó, hogy kielégíthetjük kukkolási szenvedélyünket.
Túl minden határidőn. A törvényi előírások ellenére az önkormányzati honlapon még mindig nem tekinthetők meg a képviselők vagyonnyilatkozatai. Miért?
Csepelnek már van egy díszhuszára Bencsik Andrásnak, a Demokrata főszerkesztőjének személyében. Ő is szeret jó nagyokat migránsozni úgy mint Orbán. Nem a lovukat, hanem a magyarokat ugratják
Ki hiányzik erről a Maros utcai fotóról? Írásunkból megtudhatják az érdeklődők, mert az információt és a tényeket nem fogjuk eltitkolni még a szünet nélkül kampányoló Borbély úr kedvéért sem.
A gimnazistákért aggódnak a tankerületi központok: attól tartanak, sokan közülük nem „a megfelelő helyen” tanulnak. Ami itt nem azt jelenti, hogy nem a legjobb gimnáziumot választották maguknak, hanem azt, hogy egyáltalán gimnáziumba jelentkeztek szakképző intézmények helyett.