Magyarországon a békétlenség szimbóluma lett a Duna-parton, a Raoul Wallenberg rakpart lépcsőjén ülő fehér-kék férfi életnagyságú – lefejezett – szobra. Nemrégiben helyezte ki installációként a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége, felhívva a figyelmet a férfiak kezeletlen, megbetegítő, elfojtott indulataira.

A szobor színezése felfelé a szegycsont vonalától fehér, a többi (nagyobb rész) lefelé kék. Ez utóbbi szimbolizálja a ki nem sírt férfikönnyeket. A kivitelező szerint a fejet erősen rögzítették, annak eltávolítása nem lehetett egyszerű, „dolgozni” kellett rajta. Ebből az következik, hogy tervezett akcióról van szó.

A szobor pár méterre található az Ínség-sziklának (Ínség-zátonynak) nevezett ponttól, és

Nyoma sincs már. Lebontották, luxus létesítményt építettek a helyén. Az egykori nyaralók nem is álmodozhatnak arról, hogy betegyék a lábukat oda. A Balatonpart egyik legszebb üdülője, a Csepel SZOT-üdülő (képünkön), Siófok széplaki részén állt. Mellette közvetlenül a Csepel Vas- és Fémművek gyermeküdülője volt. A fiúk és a lányok a Csepel üdülőbe jártak ebédelni, vacsorázni, a reggelit és az uzsonnát az ősparki pavilonban kapták meg. (Ma már, a sokszoros átalakítás után, az 1990-es évek közepe óta ez is wellness szálló.). 1945 után a rendszerváltásig sok ezer család, sok ezer gyerek nyaralt itt, amíg lehetett. (A 12 CSM-es vállalat és intézmény különféle üdülőiről most nem beszélünk.)

A Képes újság riportere, S. Boda András 1980 nyarán így számolt be Csepel üdülős tapasztalatairól:

— János! Lángost is hozzál! Szirénaként szól az asszonyi hang valamelyik emeleti erkélyről, s lent az úton a fürdőnadrágos, strandpapucsos férfi egy sörösüvegekkel rakott szatyorral visszaint.

— Persze, hogy hozok.

1980. Siófok, nyár. Csepel SZOT-üdülő.

— Napi négyszeri étkezést biztosítunk a gyári beutaltaknak, a szobák kettő- plusz egyágyasak.

Szibele Ágostonné, a hatalmas üdülő egyik vezetője összegezi a lényeget. Pedig hát nem a lényeget, csak lángost meg a sört kérdeztem. Aztán magyarázza azt is:

Itt mindenki hülye? Itt? Mindenki – hangzott el az Üvegtigrisben aminek műfaji besorolása vígjáték. Az, amit a Fidesz a nyugdíjasokkal csinál, tragikomédia vagy inkább maga a téboly.

Farkas András nyugdíjszakértő járt először mélyebben utána, hogyan is szabályozza a kormány az időseknek szánt 30 ezer forintos élelmiszer utalványt. A teljes téboly rajzolódott ki. Engem önmagában az is zavar, amikor az adományozó – nevezzük most ilyen szépen a kormányt - korlátozza az ajándék felhasználhatóságát. Amikor az egyik felnőtt úgy viselkedik a másik felnőttel, mint a gondos szülő, a kisiskolás gyermekével, amikor a büfébe küldi, és a lelkére köti, hogy sonkás-sajtos szendvicset, esetleg sós perecet vehet, de gumicukrot, csipszet és kólát nem.

Ezt játsszák Orbánék, de hogy...

Képzeljük el, hogy a 70 éves Juli néni férjével, a 75 éves Jani bácsival átveszi ősszel az utalványt, és egy napsütéses októberi reggelen elindulnak a piacra. Mint két kormányrendeletben meghatározott pénzellátásban részesülő, Magyarországon élő és tartózkodó természetes személy. Így vannak ők meghatározva a Magyar Közlönyben. Sétálnak, tanakodnak, nézelődnek. Törvénytisztelő állampolgárok, és

Tovább folytatódik a Fideszből kirúgott, "független" csepeli polgármester uralta Csepeli Hírmondóban a Fidesz-KDNP várható csepeli országgyűlési képviselő-jelöltjének, Király Nórának, illetve aláírásgyűjtési akciójának népszerűsítése. A fideszes hölgy most éppen a fővárosi közlekedési káosz ellen gyűjt online aláírást, miközben pártja és kormánya az eltelt hat évben, a pénzügyi feltételek birtokában, ígéretei ellenére, semmit sem tett a közlekedési beruházások megvalósításának segítése érdekében, sőt ahol lehetett, inkább keresztbe tett. A lap arra se vette a fáradtságot, hogy megkérdezze a fideszes hölgyet, mi a véleménye a csepeli közlekedési, parkolási helyzetről, a kormány Csepelt érintő ígéreteiről.

    Ami a Csepeli Hírmondó július 16-án megjelent idei 14. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

Mit fog tenni a Fidesz, ha csak a közelébe jut a lehetőségnek, hogy le kell mondjon a hatalomról. Az egykori kommunista párt, az MSZMP békés átmenetben fokozatosan engedte el szinte korlátlan hatalmát a 80-as évek végén.

Van úgy, hogy a történelem mintákban hagy nyomokat az utókornak, de még gyakoribb, hogy semmilyen mintázatra nem lelünk, s be kell érünk annyival – s ez sem kevés -, hogy a szemtanú hitelességével készült emlékezéseket olvashatunk az utóbbi évtizedek történetéről.

Amik akkor is tanulságosak lehetnek, ha – legnagyobb sajnálatunkra – a világon semmilyen tanulsággal nem szolgálnak a jövőre nézve, azaz nem tudják előre jelezni, hogy mi fog történni, akár csak egy éven belül.

Hosszú és megszívlelendő interjút adott Földes György történész a rendszerváltásról, pontosabban arról, hogyan éli meg egy állampárt, amikor elveszti a hatalmát? Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy a kérdést konkretizáljuk:

Úgy látszik, hogy az Orbán-rendszer főnökei, az ország jelenlegi legfelső vezetői a most érvényben lévő törvények értelmében elszámoltathatatlanok. De akkor miért is várják el, hogy az alsóbb (önkormányzati) szintű képviseletekben dolgozók elszámoltathatók legyenek? Nem várják el, de a fenyegetettséget mindenkinek éreznie kell! És ha valaki rosszalkodik, kidumál, van módszer a megzabolázására!

Ezért voltak az előző ciklusokban olyan „csodák” a csepeli képviselők vagyonnyilatkozataiban, hogy nulla megtakarítással meg baráti kölcsönök és szülői támogatások mellett mégis százmilliós házakat, luxusautókat, egzotikus utazásokat lehet finanszírozni? És ezeknek a vagyonnyilatkozatoknak az adatai alapján senki nem merte megkérdőjelezni: Mibűl?

Pedig, a józan ész azt mondatná, hogy

Újfent értetlenül álltunk a fideszes Kósa Lajos honvédelmi bizottsági  elnök úr sajtótájékoztatón elhangzott, igencsak talányos mondatai előtt.

Pedig most nem is a csengeri örökössel, a közpénzjelleg elvesztésével vagy a tuszi–huti konfliktusokkal kellett megbirkóznia, hanem a Hófehérke című mese fideszes változatával, amiben szerinte valamilyen

Szentkirályi Alexandra és kormánypárti társainak hétfői szavazása egyértelműen bizonyítja, hogy a gerincút megépítése a csepeli, és a fővárosi fideszesek miatt maradt el. Hol nyíltan, hol sunnyogva, de állandóan azon mesterkedtek, hogy ennek a beruházásnak a pénzét más, számukra kedvesebb beruházásra fordítsák.

A Fővárosi Közgyűlés legutóbbi ülése sok tekintetben a csepeliek számára érdekesebb volt, mint más kerületek polgárainak. A Demokratikus Koalíció frakciójának kezdeményezésére előterjesztés készült a csepeli gerincút tovább építésének előkészítése ügyében.

 A testületi többség úgy döntött, hogy a

Az Orbán-kabinet eleve sportot űz a honvédelmi beszerzések körüli titkolózásból, ellenzék, de még a buliba nem bevont fideszesek is csak utólag, a kormánysajtóból értesülnek, hogy Magyarország milyen fegyvert vásárolt.

A katonaságnál használt félhivatalos fogalom, az „erkölcsileg avult” azt az eszközállományt jelenti, ami elvileg, papíron harcképes, ám a valóságban a parancsnok pontosan tudja, hogy ha az ellenség korszerű fegyverekkel van felszerelve, akkor gyakorlatilag a halálba küldi a legénységét vele.

A nyolcvanas évekből itt maradt szovjet–orosz BTR-80-as harci­jármű pontosan ilyen. Menet, pláne manőverezés közben meglehetősen nehézkes vele lőni, a páncélzata papírvékony.

Elkezdődött az Erdősor utca Csille utca-Tihanyi út közötti szakaszának teljeskörű felújítása – ezt a hírt közölte az önkormányzat információja alapján több közösségi oldal a kerületben.

„Na, végre!” - írta fb-s hozzászólásában a körzet volt önkormányzati képviselője, aki évek óta harcolt az útszakasz elképesztő állapotának felszámolásáért.

A mi örömünk sem teljes. Egyrészt, mert

Ukrajnáról sokat kell beszélni, hogy a körülötte keltett kommunikációs zűrzavart folyamatosan kozmetikázzák. Ezért dúsult fel a program ukrán embercsempészekkel, maffiózókkal, kémekkel, hekkerekkel, a hadseregbe magas szinten beépült ukrán ügynökökkel, és a Voks2025-el Kijiv uniós tagságának ártalmaival, amihez képest egy középkori kolerajárvány babazsúr.

Fülig Jimmy saját bevallása szerint vajszívű ember volt, monszunerősségű pofonjai ellenére nem állt tőle távol a szánalom, nem kétséges tehát, hogy bár, ha szembejött volna vele, a NER nevű alakzaton sok pofoznivalót talál, mostanra megsajnálja egy kicsit.

Itt van ez az Ukrajna-ellenes propagandakampány: egy valóságos Déva vára, amit raknak délig, leomlik estére, amit estig raknak, leomlik reggelre. Igazi rémálom. Mert miközben azt kellene bebizonyítani, hogy Kijiv a háborúnak nemcsak oka, de fenntartója, és haszonélvezője is, a még

Több média is foglalkozott a Németh Szilárd körül kirobbant újabb botránnyal, a felújított sátoraljaújhelyi Bortemplom Németh új magánalapítványába való átjátszásával. 

    A cikk szerint az önkormányzat résztulajdonában álló, pár éve 1,8 milliárdos nagyságú közpénzből felújított épületet, a fideszes polgármester kezdeményezésére, a képviselő-testület tavaly októberben a Németh által létrehozott Magyar Bortemplom Gasztrokulturális Művészeti és Oktatási Alapítvány üzemeltetésére bízta. Sőt! Adott hozzá 30 milliós támogatást, amiből 10-et már át is utaltak az alapítvány kezdeti nehézségeinek fedezésére.

Külön érdekessége az alapítványnak, hogy az intézmény vezetője Orbán Viktor feleségének rokona, valamint, hogy Németh halála után, az alapítványi jogok a képviselő két gyermekére szállnak át. Lehet, hogy Németh már a jövő évi választások utáni életét készíti elő?

    A helyi ellenzék  megtámadta a képviselő-testület döntését és

„Az még nem demokrácia, ha szavazni járunk”, válaszolta Lech Wałęsa mikor a lengyel és magyar demokrácia különbségéről kérdezték egy budapesti konferencián. Mondta ezt egy olyan országban és akkor, ahol a kormány épp virtuális kilövési engedélyt ad mindenre, ami repül, de nem az ő udvarából szállt fel.

Wałęsa szerint a Szovjetunió, a közös ellenség eltűnése után a közép-európai országok között megszűnt az összetartozás egysége, most „nem kapcsol minket össze semmi, csak az önös érdekek maradtak”.

Nem örül neki, hogy Putyint itt barátként emlegetik, Marcin Romanowski pedig, aki szerinte bűnöző, Magyarországon menedékjogot kapott. A Time magazin által 1999-ben a XX. század 100 legfontosabb politikusa közé választott lengyel ex-elnök még hozzátette:

A kerületvezetők meghallják-e a dübörgő médiazajban a csepeliek aggodalmát? "Megérkezett a MAHART csepeli szabadkikötőjébe Kínából a 404 tonnás konténerrakodó daru, amely alapjaiban változtatja meg a magyar intermodális logisztika működését." Ezt írták az országos sajtóban. De ez a hatalmas fejlődés mennyi gondot fog okozni ősztől Csepelen? A kerületvezetőknek ehhez sincs egyetlen szavuk sem, miként a málladozó Gubacsi hídról is hallgatnak.

   Folytatódik a csepeli Gubacsi híd felújításának másfélévtizedes kálváriája. Kedden a Népszava közölt hosszabb cikket, Gubacsi híd: se idő, se pénz címmel. Szalai Anna írásának a híddal kapcsolatos lényegét már az alcím is kifejezi: „A Csepelre átvezető átkelőn a korrózió összes formája fellelhető, legfeljebb néhány évig üzemeltethető újjáépítés nélkül. Addig buszok viszik át a gyalogosokat.” 

    A témáról a fővárosi klímavédelmi, közlekedési és városfejlesztési bizottság, hétfői ülésén tájékoztatót hallgatott meg, amiből kiderült, bár nagyon indokolt lenne, nincs pénz a 800 milliós felújításra, amit egyébként is csak a mellette lévő hídtól északra tervezett

Megvizsgálták és pontozták a pedagógusok idei tanévben elvégzett munkáját, és a kiemelkedően teljesítők, vagyis akik legalább 80 pontot elértek a 100-ból, a következő tanévtől a kormány bőkezűségének hála, átlagosan havi bruttó 20 ezer forinttal lehetnek majd gazdagabbak. Ez nettóban körülbelül 13 ezer forintot jelent. Azt inkább ne számolják ki, hogy a teljesítményértékeléshez szükséges kötelező pluszfeladatokkal eltöltött idő óradíjakra átszámolva mekkora összeget jelentett volna. A túlórapénzt úgysem fizetik ki.

Persze, nem lehet mindenki kiemelkedő teljesítményű. Az oktatásirányítás szerint sem reális, hogy egy tantestületben a pedagógusok 20-25 százalékánál többen érjenek el átlagon felüli eredményeket.

Pénz sincs annyi, hogy mindenkinek jusson. Ezért a pontok kiosztásánál azt sem árthat figyelembe venniük az iskolaigazgatóknak, nehogy túl sokan kapjanak 80 vagy több pontot, függetlenül attól, valóban megérdemelnék-e vagy sem. Adjanak nekik 79 pontot, talán ennek hatására a következő tanévben még több pluszmunkát vállalnak majd ingyen. Az elmúlt napokban már többen is panaszolták:

A piacozás csakúgy mint ma, 80-85 éve is fontos volt az eladónak és a vevőnek is, de az évtizedek alat rengeteg dolog változott. A Csepeli Piac a II. világháború előtt a Szent Imre téren volt. A mostani rendőrséggel és postával szembeni gépkocsibeállók és az önkormányzattal szembeni parkoló volt az elárusító terület. A környező településekről a parasztok (termelők) túlnyomórészt lovasfogatokkal szállították ide értékesíteni a megtermelt áruikat. Budapesthez csatolás előtt is látszott már, hogy a piac a régi helyét kinőtte. Az új helyet az Evangélikus templomtól a Széchenyi István utcáig jelölték ki.

Ezen a területeken túlnyomórészt őstermelők árusítottak. A piac hosszában négy sorban álltak a lovaskocsik, amiknek a végében volt a vásárlók közlekedési útvonala, és itt történtek a vásárlások. A „Kofák”- így hívták a termelőket – a szekéren tárolták az áru nagy részét, főleg kirakatnak tettek szem elé néhányat.

Lejárt a személyi igazolványom, s az elkészült új okmányért ballagva azon töprengek, vajon 1953-as születésű „kiöregedett vadászkutyaként” meddig lesz rá még szükségem.

A kormányablaknál gondterheltnek tűnő hölgy papírokat rakosgat, fel sem néz.

– Hol a sorszáma?

– Bocsánat, azt mondták, hogy átvételkor nem kell.

Felsóhajt, feláll, matat hátul egy dobozban, majd

A nyár talán eltakarja, de az igazi kérdés az, hogy mi lesz a Csepeli stranddal 2025. december 31-e után, amikor is lejár a kerület és a fővárosi strandokat, gyógyfürdőket fenntartó és működtető fővárosi cég, a Budapesti Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. között, 10 éve szóló üzemeltetési szerződés. A válság hatásai tovább ronthatják a kerületi költségvetés helyzetét is, növelhetik Csepel lemaradását. Futja majd a strand üzemeltetésére? A realitások figyelembe vétele eddig sem nagyon izgatta a kerületvezetőket. A  a látszatsikerek és a népszerűség hajszolása fog ebben a kérdésben is dönteni?

Pontosan egy hete több közösségi oldalon, megjelent a Csepeli Strandfürdő vezetőjének magyarázkodása, a Csepel Hol-Mi? csoportban korábban közölt kritikára. Az alapkérdésre azonban csak a Szent Imre téren a kerületvezetők tudnak választ adni, ha akarnak. Eddig nem akartak. A vendégeknek szóló válaszok lényegében a rossz bizonyítványt, a vezető által is elismert jogos olvasói megjegyzéseket magyarázgatták. Magyarázgatták, mert tényleg kiég a fű; a gyermekmedence lefolyója valóban javításra szorul; leesnek a termálmedence csempéi; nincs beleszólásuk a

Akik megszedték magukat a beáramló dotációkból, azok most szívesen elinalnának a zsákmánnyal, aztán utánuk a vízözön.

A pártlap – a párt, azaz Orbán Viktor – magvas gondolatai Európáról: adják ide a lóvét, aztán ne is halljunk róluk a következő pénzosztásig. A nagyívű vízió, amelyhez szövetségeseket és követőket toboroz a magyar miniszterelnök, ennyiből áll: a Magyar Nemzet minapi állítása, hogy az Európai Unió alakuljon laza gazdasági szövetséggé (vagy szűnjön meg), a gyakorlatban azt jelentené, hogy kereskedjünk továbbra is szabadon, meg legyen egy pénztárablak, ami elé Mészáros, Tiborcz stb. bármikor odaállhat a dömperrel, de egyébként ne szóljanak bele semmibe.

Hogy egy ilyen átalakulás mennyiben lenne megoldás például az

Az embertelen helyzetet Csepel-Háros területén hallgatólagosan tudomásul vették a 21. kerület és a főváros vezetői is csak úgy mint a lyukat az enyészet felé tartó Gubacsi hídon

Csepel számára két hátrányos döntést hozott a Vitézi Dávid által vezetett Fővárosi Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottság. Az egyik a Gubacsi hídra, a másik Csepel-Hárosra vonatkozik.

A Gubacsi híddal kapcsolatban a sok hűhó semmiért állapotot rögzíthetjük. A bizottság a jelek szerint nem érzékeli a probléma nagyságát, ezért úgy vélekedtek „ej ráérünk arra még”!

A fővárosi közgyűlésnek egyetlen csepeli képviselője nincs. Nincs tehát ember, aki felhívná a figyelmet arra, hogy

Mint ismeretes, a rendőrség közölte, hogy a több százezres budapesti tüntetés  résztvevői ellen mégsem indít eljárást. Ez mindenképpen egy jó hír, mert a tekintélyes Nemzeti Nyomozó Irodának marad ideje komoly ügyekkel is foglalkoznia. Több idő marad például  Matolcsy György korábbi MNB elnök sok száz milliárdos alapítványi ügyeinek vizsgálatára.

Ha valaki azt hinné, hogy a Magyar Nemzeti Bankból elrabolt 600-650 milliárd forint ügyében indul nyomozás, akkor az semmit sem tud a magyar viszonyokról. Ez a pénz ugyan el lett lopva, el lett gazdálkodva, illetve az úgynevezett Matolcsy klán kézen-közén luxustáskává, egzotikus helyeken házakká és autócskákká vált, de sebaj. A kecskeméti egyetem létrehozására szánt 127 milliárd sincs meg egyelőre, de zakson – mondják arrafelé. Van ilyen, nem sikerülhet minden.

Persze sok minden sikerül és a fejedelmi vő felesleges ingatlanjait szintén vagy 600 milliárdért megveszi az állam, nehogy a nyakán maradjon. De ezzel sem érdemes foglalkozni. Ahogy azzal sem, miként lehet, hogy egy pesti kórházban