Mint ismeretes, néhány éve döntött a Fővárosi Közgyűlés a főváros egységes parkolási rendeletéről, a parkolási díjak kerületekben történő bevezetéséről, amelyet, az akkor még közgyűlési tag, Borbély Lénárd is megszavazott. Megszavazott, de azóta sem tett semmit a helyi városközpontban, a parkolási gondok enyhítése, a fővárosi rendelet kerületi bevezetése és alkalmazása érdekében.

Annak ellenére, hogy a Burger King napokban elindult építkezése miatt a parkolási feszültségek várható növekedésével kell számolnunk a Kossuth Lajosutcában és környékén, pl. a csepeli piacnál, azaz a városközpont egész területén.

Borbélyék, szokásukhoz híven hallgatnak, miközben a főváros több kerülete a parkolási díjak ügyében már korábban lépett, a napokban pedig

Ellentétben a hivatalos Fidesz-párttörténettel, a szovjet csapatok kivonásának a lehetősége 1989-ben Orbán június 16-i  szónoklata előtt már jó párszor szóba került a korábbi hónapokban is. Hogy egy olyan médiumot idézzek, amit akár a Fejér megyei Orbán is olvashatott, a Fejér Megyei Hírlap címlapján hozta, 1989. február 1-jén: “Elsőként májusban-júniusban: Szovjet csapatkivonások hazánkból”. És aztán részletesen a hír, hosszan, alaposan. (A Fejér Megyei Hírlap ma az orbáni állam propagandagépezetének egyik gyártósora, a KESMA nevű pénznyelő és hazudozó kombinát része.)

 A magyar történelemben június 16. többször is fontos nap volt. 1958-ban ezen a napon végeztette ki Kádár János Nagy Imrét. Hogy aztán évtizedekig a rendszer legnagyobb titka legyen ez a bűn. Az államterrorista rezsim persze az évek alatt egyre több mindent engedett meg, fridzsider, kis utazás, rántott hús-ubisali, háztájiban meggebedés, de erről a gyilkosság-sorozatról, ahogy a szovjet csapatok jelenlétéről, az úgynevezett első nyilvánosságban, nem lehetett beszélni.

Teltek-múltak az évek és 1989. június 16-ra eljutottunk oda, hogy a pesti Hősök terén, nagy nyilvánosság előtt lehetett megemlékezni az áldozatokról, s ezzel a morális igazságszolgáltatással indult a nagyközönség számára a rendszerváltás. Akár jól is alakulhatott volna.

Amikor az orbáni hatalomnak már nincs új ötlete, akkor megelégszik a több ezer éves római mintával is: oszd meg és uralkodj! Az elv és a sokszor bevált gyakorlat alkalmazása Csepelt sem kerülhette el, amikor elindult az állami osztogatás újabb fordulója. Most a civil szervezetek között osztottak ki országosan 4,8 milliárd forintot. A kerületben is kaptak belőle, de hogyan?

A kormány által 2021-ben létrehozott Városi Civil Alapból eddig évente 4,8 milliárd forint került kiosztásra, ami 2025-ben sem változott. A válaszonline.hu pedig megírta, hogy az eddigi három pályázaton a legsikeresebb civil szervezetek majdnem 90 százaléka, közvetlenül vagy közvetetten, köthető a Fideszhez.

      Közülük 12 olyan szervezet volt, amelyik az előző három körben összesen magkapta a maximális 37 milliós támogatást, közöttük a

Interjút adott Takács Péter egészségügyi államtitkár a Hetek című lapnak, ahol azt is bejelentette, hogy sem 2025-ben, sem pedig 2026-ban nincs beütemezve béremelés az ágazatban.  Mielőtt bárki arra gondolna, hogy a kormány, ígéretei ellenére, ott hagyja az embereket az út szélén, az államtitkár jó hírként közölte, hogy a baj nem akkora, mint amilyennek látszik: „Mivel a kollégáink túlnyomó többsége hölgy az egészségügyben – szakdolgozóknál abszolút többségben vannak, és az orvosoknál is, főleg a fiatalok körében –, azt se felejtsük el, hogy hamarosan megduplázódik a családi adókedvezmény és a háromgyerekes édesanyák, januártól pedig a 40 év alatti édesanyák válnak adómentessé. Szóval lesz keresletnövekmény az egészségügyben, csak nem pántlikázottan, hanem a családpolitika keretein belül.”

Vagyis, a kormányzat legújabb bűvésztrükkje azzal próbálja elvarázsolni a közönséget, hogy akkor is több pénzük lesz, ha nem emelik a béreket.

A bérnövekményt „keresletnövekménnyel” kiváltó megoldás nem fog beleszámítani a majdani nyugdíjba, ráadásul ez egy diszkriminatív megkülönböztetés, mert bár az egészségügyi ágazatban dolgozók többsége valóban nő, azért férfiak is dolgoznak a kórházakban és a rendelőkben. Ők ezek szerint csak akkor érezhetik a kormány áldásos tevékenységét, ha van feleségük, akiket

Csepel és a Kis-Duna életében meghatározó szerepe van a Kvassay zsilipnek, ahol nemrég lezárult az elmúlt évtizedek legjelentősebb vízügyi beruházása. Az átadó ünnepségen Németh Szilárd rezsibiztos ott volt, de nincs nyoma Csepel polgármeserének, Borbély Lénárdnak. A hiány okáról azóta is nagy a csend.

 A három éve indult beruházás a Colas Alterra Zrt. és a Strabag Generálépítő Kft kivitelezésében valósult meg. A Magyar Építők információja szerint az éghajlatváltozás, a korábbi műtárgy technológiai elavultsága és a Duna alacsony vízállás tette indokolttá. 

    A Ráckevei (Soroksári) Duna-ág építéstörténeti eseményéről szóló hírt blogunk is közölte. A csepeli önkormányzati média, illetve a polgármester hivatalos közösségi oldala viszont egy szót sem szólt a Kis-Duna sorsát meghatározó munka befejezéséről. Talán azért, mert a

Az 1956-ot követő koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja,  Nagy Imre és mártírtársainak  újratemetése az 1989-es rendszerváltó időszak hatalmas, megrázó és meghatározó jelentőségű fejezete, szimbolikus eseménye volt.

Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnökét és mártírtársait – Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót – a forradalom leverése után koncepciós perben halálra ítélték. 1958. június 16-án hajnalban kivégezték, később pedig titokban eltemették őket a rákoskeresztúri Új köztemetőben. Újratemetésükre (képünkön)   1989. június 16-án került sor az 1958. április 24-én kivégzett Szilágyi Józseffel, Nagy Imre titkárságvezetőjével és a börtönben 1957. december 21-én elhunyt Losonczy Gézával, a Nagy Imre-kormány államminiszterével együtt. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án – azon a napon, amikor Kádár János, az MSZMP főtitkára meghalt – a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket - posztumusz, 31 évvel kivégzésük után - bűncselekmény hiányában felmentette. A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak hatalmas, meghatározó jelentőségű fejezete, szimbolikus eseménye volt.

Nagy Imre, Magyarország kommunista miniszterelnöke hatvanhét évvel ezelőtti meggyilkolása a magyar történelem egyik legnagyobb szégyene. A politikai moralitás – van ilyen – megcsúfolása. A napi politikai taktika és hatalmi praktika sámlijáról nézve magyarázható, de onnan felegyenesedve már teljesen értelmetlen, elfogadhatatlan barbár tett. 

Akkor is az, ha

A kínai konténerek tömeges érkezése, a szabadkikötői konténerszállítás mennyiségi és minőségi fejlesztése előtt csak az a kérdés, van-e valamilyen kerületi önkormányzati elképzelés a csepeli közlekedési rendszer helyzetének és jövőjének alakítására? Nincsenek illúzióink! A kerület észak-déli közlekedési úthálózata zsúfoltságának további növekedésével kell számolnunk.

Pénteken írta meg a novekedes.hu, hogy megérkezett a MAHART Container Center csepeli telephelyére az első kínai gyártmányú trimodális bakdaru.

https://novekedes.hu/elemzesek/magyarorszagon-helyezik-eloszor-uzembe-a-kinaiak-hatalmas-geporiasat

    A világ egyik legnagyobb nehézgépgyártó vállalata, a kínai Sony és a csepeli cég között 2023-ban kötött szerződés szerint készült berendezés az első Sony RMG típusú daru, amit Európában üzembe helyeznek.

A hivatalos átadásra július 31-én kerül sor. Üzembehelyezése jelentős mérföldkő a magyar cég évek óta folyó logisztikai infrastruktúra fejlesztésében. Tovább erősíti a

Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter  egyetlen prognózisa sem vált be eddig. A különféle stopok ellenére például a tojás, az étolaj, vagy a liszt több mint 25 százalékkal kerül többe, mint egy éve

Mindennek ellenére idén március elején reálisan mérte fel, hogy a „legnagyobb kihívás rövidtávon az infláció”. A gondolatsor folytatásában azonban már nem volt köszönet, ugyanis arra kérdésre, hogy vissza tudta-e adni a lakosságnak a kormány azt, amit a pénzromlás elvett tőle, határozottan igennel felelt. Bár hozzátette, hogy az infláció sose nyugszik.

Ez a „megvilágosodás” három hónappal ezelőtt egyértelműen taktikai jellegű volt. Egyrészt azt mutatta, hogy a gondoskodó kormány rendületlenül figyelő szemekkel áll a vártán, illetve

Mai szemmel nézve fantasztikus dolgok történtek Csepelen 75 éve. Miközben az itt élők és dolgozók sokszor ember feletti munkával vettek részt az ország második világháború utáni újjáépítésében, nem csak ipari termékek, de művészi alkotások is születtek itt. Virágoztak az úgynevezett kultúrcsoportok, amelyek többek között drámákat vittek színpadra. A munka után próbáló és fellépő munkások, alkalmazottak soraiból néhányan, mint például a képeinken látható Suka Sándor és Donáth Lili, később országosan ismert és szeretett színészek lettek. A Színház és Mozi című hetente megjelenő újság, a Film, Színház, Muzsika elődje – a korabeli nyelvezettel és stílussal - így számolt be a legendás csepeli csoport különleges fellépéséről:

Terrortámadás képe kezd kibontakozni Jeszenszky Géza volt külügyminisztert és feleségét ért kalapácsos merényletből. Az elkövető G. Ferenc ugyan azt állította, hogy valami belső késztetésre, találomra esett neki kalapáccsal áldozatainak. A részletekből azonban cseppet sem egy pillanatnyi tudatbeszűkülés alatt cselekvő képe rajzolódik ki.

G. alaposan eltervezte a támadását, ahhoz munkaeszközöket – kalapács, csavarhúzó – vett magához, ami az alvilág mackósainak ismert trükkje: ha elkapják, arra hivatkozhat, hogy csak melózni indult velük.

Bár G. szerint ő a tett elkövetése után öngyilkos akart lenni, de cseppet sem erre utal, hogy G. a merénylethez kesztyűt, szemüveget, maszkot viselt, azaz meg akarta úszni a lebukást. Az ügyészség szerint G. Jeszenszky ismert lakcíme előtt várakozott, egy darabig követte az idős volt államférfit és nejét, majd lecsapott. Az elkövetés helye is árulkodó:

Csepelről nem látszik a sátoraljaújhelyi Bortemplom (fotónkon). De ott hogyan került képbe Németh Szilárd új alapítványa, s milyen kötődése van a csepeli fideszes politikusnak Sátoraljaújhelyhez, mi indokolta, hogy egy magánalapítványt bízzanak meg a borsodi város Bortemplomának működtetésével?  A Népszavának ezekre a kérdéseire eddig nem reagált, nem adott választ sem Németh Szilárd, sem a sátoraljaújhelyi polgármester. Ami tény: az alapító okirat szerint az az új alapítvány alapítói jogai Németh Szilárd halála esetén két gyermekére, Virágra és Bendegúzra szállnak át

Közel kétmilliárd forintnyi közpénzből újították fel a sátoraljaújhelyi Bortemplomot, amelynek működtetését a kormánypárti többségű önkormányzat a csepeli Németh Szilárd új magánalapítványára bízta – írja a Népszavában Doros Judit.

– Sátoraljaújhelyen egy újabb példáját látjuk annak, hogyan válik a közvagyon a politikaközeli magán­érdekek martalékává – fogalmazott a Népszavát megkeresve

A cél, hogy a kisember kezdjen rettegni a büntetéstől, ha rosszul lép, szavaz, szól, mert annak van tömeghatása. Ha igaz az, hogy pillanatokra vagyunk egy totális putyini világtól, ami a gyakorlatban a belarusz állapotokat jelentené, vagyis a putyinizmus mellett egy gyarmati státust is, akkor annak eljövetelét a jelenlegi ellenzéki mozgalmak nehezíthetik, akadályozhatják, de nem tehetik lehetetlenné. Ahhoz kell a kádári kisember is.

A kádári világ lakója a hatalommal való kiegyezés szimbóluma, aki némi, bár azért nem elhanyagolható jólétért a maga közéleti identitását, vagy, hogy aktuálisan fogalmazzunk, az identitását adta cserébe, és elfogadta a politikából való kiűzetését.

Ez persze durva általánosítás, de utólag nagyon is igaz lett: a rendszerváltás megpróbáltatásai illúziókkal fényesítették ki a pongyola diktatúrás múltat, az orbánizmus hatalomtechnikái pedig megerősítették az 1956 utáni viselkedésmódokat. Nem mindenben természetesen, hiszen a két korszak nem fedi, takarja le pontosan egymást, más az eredetük is, bár ugyanaz a funkciójuk. Ne szólj szám, nem fáj fejem.

Azonban, ahogy azt

Nem tudható, hogy mi épül majd a rommá vált szolgáltató ház helyén. Lesz-e megint álcázott közösségi egyeztetés mint a lakbéremelésnél?

Borbély Lénárd polgármester közösségi (fb) oldalán jelent meg a hír, miszerint „Csepel egyik ikonikus épületétől búcsúzunk.” Szó, ami szó, elég szerényre sikeredett a búcsú, az ikonikusnak nem éppen nevezhető, a korábban postafióknak és több kis üzletnek helyt adó, földszintes, mára már valóban teljesen lerobbant épülettől.

Se búcsúzó sokadalom, se a Borbély úrtól már megszokott előremutató, a nagyszerű jövőt, összefogást felvázoló beszéd. Annál nagyobbat szól a bontási költség ~ 75 milliós nagysága, amelyet várhatóan tovább növel majd a

A bíróságon időnként nemcsak ítéletet, hanem javaslatot is kapnak a perlekedő felek. Aztán hogy például a csepeli birkózók klubja vagy Németh Szilárd "akadémikus" mit kezd vele, az már a jövő zenéje vagy a múlt és a jelen bunyója. A birkózócsarnok-vita azonban csak a jéghegy csúcsa a Németh-Borbély duó évek óta folyó nemtelen hatalmi harcában. Most majd hallgatnak a jó szóra?

A Népszava egyik rendhagyó tudósításából kiderült, a Csepeli Birkózó Club indított pert, amelynek keretében 534 millióra perli a Németh Szilárd féle birkózó akadémiát, a KIMBÁ-t, mert az kizárta őket a létesítményből. „…Az exfideszes csepeli polgármester Borbély Lénárd tanúmeghallgatásai után a bíróság rábeszélte a feleket, hogy tegyék félre politikai és az emberi ellentéteiket és a csepeli sport érdekében üljenek le egy ebédlőasztalhoz és próbáljanak megegyezni. Ha mégsem, négy hónap múlva a bíróság dönt a hosszú évek óta húzódó ügyben.” https://nepszava.hu/3280762_csepel-birkozas-kimba-csbc-per-ebedloasztal

A birkózócsarnok-vita azonban csak a jéghegy csúcsa a

Jó reggelt, Magyarország! Ettől a táblát tartó fiútól és ifjú társaitól tart a legjobban a 15 éves rendszer névadója és vezére. Orbán Viktornak ma reális, potens kihívója van, akinek tábora több felmérés szerint már nagyobb a miniszterelnökénél, és egyáltalán nem biztos, hogy az átláthatóságihoz hasonló törvények meg tudják törni a lendületét, visszafogják a kormánnyal szembeni társadalmi indulatokat.

A legnagyobb botrányt az elmúlt egy évben a hat csepeli óvoda bezárásával foglalkozó, titokban előkészített előterjesztés váltotta ki. Ennek hatásai a mai napig jelen vannak a csepeli közéletben. Egészen elképesztő volt a javaslat testületi vitájának megszervezése, az egyetértő vezetői kör mozgósítása, a más megoldást, kompromisszumos javaslatokat megfogalmazó szülők, óvónők, civil szervezetek, ellenzéki képviselők véleményének helyenként tisztességtelen kezelése.

A tavalyi június 9-i önkormányzati választás után blogunk részletes elemzést közölt a választások csepeli eredményéről, tapasztalatairól.

Az elemzésben többek között, ezt olvashattuk: 

„…a korábbi önmagával többször is szembeforduló, Borbély Lénárd a választásokat fölényesen nyerve lett újra a kerület álcivil polgármestere, úgy, hogy a testületben sem lesz igazi erő, amely – a kerület érdekében – nagyobb együttgondolkodásra, együttműködésre kényszerítené a testülettel, a kerületi pártokkal, gazdasági és civil szervezetekkel. Nem szeret együttműködni senkivel, ráadásul, ha mégis rákényszerül, csak erővel lehet rávenni a megállapodások betartására. A biztos többsége ellenére nehéz dolga lesz: valószínűleg rosszabb körülmények között kell együttműködnie a kerület politikai, társadalmi, gazdasági szervezeteivel, az általa is háttérbe szorított civil szerveztek képviselőivel.”

    Azóta egy év telt el, és az élet igazolta a fenti elemzést, valamint az előrejelzést, de nézzük először a 45 pontban összefoglalt ígéreteket:

Most végignézhetjük, hogyan fordul a magyar történelem valaha volt legundorítóbb és legnagyobb manipulációs gépezete önmaga bohózatává.

A pártállam csinovnyikjai és az ún. „kormánysajtó”-nak becézett médiasintértelep pecérei az eltelt negyedévben gyakorlatilag a kannibalizmuson kívül már mindennel megvádolták a Tisza mellett feltűnt tábornokot.

Rövid felsorolás: a tábornok 2022-ben engedély nélkül ment ki az ukrán frontra (nem, engedéllyel) átment közpénzes zsírleszíváson (nincs nyoma, Ruszin amúgy különleges műveletis katona, máig aktív sportoló) százmilliós közpénzből luxusvillává újíttatta fel a szolgálati lakását (pár hónapig lakott ott, a ház máig az államé) „ukránbarát” nézeteket vallott (a valóságban Ruszin kifejezetten szkeptikusan nyilatkozott arról, hogy az ukrán állam ellent tud-e állni az orosz katonai nyomásnak, a Tisza kongresszusán tartott első, beköszönő beszédében pedig azt hangoztatta, hogy Oroszország nem jelent katonai veszélyt Magyarországra) együttműködött az ukrán titkosszolgálattal (a magyar elhárítás nem számolt be ilyen operatív információról, Ruszinnal szemben nem folyik semmilyen büntetőeljárás) Ruszin egy

Pünkösd ünnepét a középkor óta ismert szokások kísérik, ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikadobás) kiválasztották a pünkösdi királyt, aki a lakodalomba, mulatságokra, ünnepségekre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a falu állta.

Ez a tisztség egy hétig, egyes helyeken tovább tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik

A tenisz, a vízilabda és a röplabda bizonyítottan a magyar sport fertőzött területei, hiszen a szakszövetségek és néhány klub felelőtlenül, pazarlóan és szabálytalanul költötte a közpénzt. Annyit persze nem tudtak lopni, mint amennyit az MNB környékén felbukkanó öltönyös banditák, de néhány százmillió forint közösségi pénz azért itt is magánvagyonná változott.

Nézzünk két gyakorlati példát, hogyan is gazdálkodnak a közpénzekből táplált sportági szakszövetségek. Kezdem a Magyar Tenisz Szövetséggel, amelynek első számú embere Lázár János építési és közlekedési miniszter. A tárcavezető 2024. májusi nyilatkozata elég mellbevágó: „Az biztos, hogy a teniszszövetség csomó pénzt kapott a kormánytól, ami nagyrészt eltűnt. Hogy ezért a végén lecsuknak-e valakit, vagy nem, azt nem tudom, de szeretném, ha minden felelősnek ez lenne a sorsa. Az ügyészség és a rendőrség feladata, hogy elszámoltassa a felelősöket. Egyet biztosan mondhatok: kapott a teniszszövetség hétmilliárd forintot, és ennek a nagy részét valakik ellopták”.

Pünkösd ünnepe húsvét után a legrégibb ünnepünk. Története visszanyúlik az Ószövetség világába. Mózes korától kezdve húsvét után hét héttel tartották a „hetek ünnepét”, amelyet hellenista hatásra ógörögül pentékoszté-nak (ötvenedik napnak) neveztek. Nyelvünk – számos más nyelv között – ebből származtatja az ünnep ma használatos nevét.

Részletek: