Legyünk büszkék, kormányzó urunk újabb békemissziója is fényes sikerrel zárult, béke ugyan nem lett belőle, viszont miniszterelnökünk nevét a világ mindinkább megismeri. A cél pedig ez volt, és semmi más. Kicsi ország kormányfője, aki olyan tárgykörökben nyüzsög, amelyekhez neki vagy az országának semmi köze nincs.
Orbán Fura figura, ezt már láttam valahol, gondolja a külhoni tévénéző, és optimális esetben néhány tizedmásodperccel később nyomja meg a csatornaváltó gombját, mint ahogy azt általában tenni szokta.
Aprócska eredmény, de mégiscsak eredmény, epedő keblünk büszkén dalmahodhat, vajon a mi tót vagy rác atyánkfiai valami hasonlót érezhetnek-e? Bizony nem érezhetnek, fénytelen tekintetükön, tétova mozgásukon ezt látjuk is, sajnáljuk őket emiatt nagyon.
Ők viszont minket sajnálnak, és
Semmit sem tanult, semmit sem felejtett 15 éve Németh, Borbély és Ábel meg az udvartartáuk. A helyi fideszesek 2010-es hatalomra kerülése óta nem szokás emlékezni bizonyos évfordulókra, így pl. arra, hogy január elsején volt 75. éve, hogy Csepelt, mint a Főváros XXI. kerületét, Budapesthez csatolták. Pedig a csatlakozásnak komoly története volt már az 1945 előtti években is. Bolla Dezső csepeli történész írta még 2010-ben a Csepel újság január 8-i számában:
Nagyon megmérgesedett Bayer Zsolt, a NER házi megmondóembere. A köznyelvben publicistának is nevezett 5-ös számú tagkönyvtulajdonos haragját az váltotta ki, hogy Fábry Sándor nyilatkozott a háromszéki Pertu podcastnek. A humorista a többi között arról is beszélt, bántja, hogy nem kapott még Kossuth díjat, majd hozzátette: „ezektől nem is kell neki”. Bayer szerint Fábry „szarember”, aki a kötcsei fideszes piknikeken részegen nagyképűsködik.
Az eddigi hírek szerint Csepelen azért zártak be egy-egy postahivatalt Csillagtelepen (képünkön) és a Királyerdőben, mert Borbély Lénárd már nem tudta (nem akarta?) vállalni a Magyar Posta újabb, immár 17,6 százalékos költségemelését.
Azt állította Orbán Viktor a minap, hogy „ha a patrióták vannak többségben a nyugati civilizációban, akkor nincs migráció, nincs gendermarháskodás, nincs háború”.
Erős kritikával kell illetnünk a csepeli önkormányzat vezetőit, mert a közmeghallgatás internetes, közösségi (fb) nyilvánosságát nem biztosította. A Kt-ülés után se szó, se beszéd kikapcsolták az élő, egyenes közvetítést, és azóta sem közölték ennek okát. Ugyanez történt egy éve is. Úgy látszik Borbély és csapata az elhallgattatásból akar hagyományt teremteni.
Nem könnyű dolog mostanában magyar köztársasági elnöknek lenni, annyi szent. Hiszen egyformán jártasnak kell lenni az ingvasalás és az irodai asztalitenisz rejtelmeiben. Nagyjából ennyi lehet, amit a nagyérdemű közönség megjegyzett Sulyok Tamás államfő eddigi tevékenységéből, ha néhány napja nincs most ez a kis affér a földrajzzal és a térképpel
Saját szószegésének bizonyitékát szolgáltatta az újesztendő első hetében Borbély Lénárd civil polgármester, akit közösségi (fb) oldala tanúsága szerint főként tavalyi sikereinek számbavétele foglalkoztatta. Október 2-i polgármesteri esküjére visszaemlékezve, többek között ezt írta: „Ugyanazt az elvet vallom már tíz éve: kizárólag az itt élőkkel összefogva, közösen, adott szavunkat betartva érhetünk csak el közös eredményeket.” - Csak azt ne írta volna, hogy „ADOTT SZAVUNKAT BETARTVA” A legfontosabbak ugyanis 2014 óta csak kampányígéretek maradtak, a mai napig nem valósultak meg.
Vezérlő tábornokunk, Orbán Viktor, aki az ukrajnai háború esetében a feltételek nélküli béke híve, idehaza virtigli utcai harcos, már érzi a puskapor szagát, támogatja a menekültekkel kapcsolatban másképp gondolkodó panziós gumiabroncsainak kiszúrását, vagy Menczer Tamásnak (képünkön), a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatójának kültelki kocsmák hangulatát idéző fellépését Magyar Péterrel szemben a gyermekvédelem épülete előtt.
Ma már szinte hihetetlen, amiről a Magyar Világhíradó 1940. januárjában számolt be. Fagyos képekkel mutatták be, hogy miként vágják a jeget a Dunán. Csáklyára, ügyességre és fizikai erőre volt szükség ehhez az egész embert kívánó munkához. Ezt mondták a film nézőinek: „JÉGVÁGÁS A DUNÁN, A VEREMTULAJDONOSOK EGÉSZ ESZTENDEI JÉGSZÜKSÉGLETÜKET FEDEZIK AZ ERŐSEN BEFAGYOTT CSEPELI HOLTÁGBÓL.”
Önök, kedves olvasók szoktak arra vágyni, hogy jó dolgok rosszabbak legyenek? Dehogyis, ilyesmi csak az alkalmatlan politikusoknak jut az eszébe … A Halászbástyán tegnapelőtt felhúzták, tegnap lebontották a budapesti panorámát 1500 forintért áruló fekete kordont
Czibor Zoltán örökségét nem lehet senkinek kisajátítani. A csepeliekkel együtt tiszteli emlékét, őrzi és ápolja örökségét az egész magyar labdarúgás, a labdarúgást szerető magyar és nemzetközi sportvilág. Ezt Németh Szilárdnak és Borbély Lénárdnak is illene végre tudomásul venni.
Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában a …repülőrajtról? No, nem a kerékpár- és motorversenyek rajtjára gondolok, ahol már eleve lendületben haladnak át versenyzők a rajtvonalon, hanem a magyar gazdaságra. Amivel kapcsolatban Orbán Viktor még karácsony előtt megígérte, hogy 2025-ben fantasztikus évünk lesz és a magyar gazdaság repülőrajtot vesz és megindul a Nagy Magyar Gazdasági Csoda. Ami azt illeti, tényleg csodára lenne szükség, hogy a magyar gazdaság legalább kerekesszékkel áthaladjon azon a bizonyos rajtvonalon.
Elindult a MOL Bubi bringák éves szervízelése a Csepel Kerékpárgyártó és Forgalmazó Zrt. üzemében
Az egész ország tele van szórva uniós milliárdokkal. A különféle beruházásokra kapott brüsszeli pénzek hasznosulásáról zaftos történetek sora kering az erdő nélküli lombkoronasétánytól a tehénmentes szarvasmarhatelepen át a luxusminibölcsiig. Az ellenőrzések – ha egyáltalán – rendre a botrány kipattanása után indulnak. Néha a kormány segít elsikálni a dolgot, mint például a kétes közvilágítási bizniszt lebonyolító Elios esetében. 
"Apja emeli föl, ebből a gyerekből/ Fegyverkovács lesz, ha addig élek/ Így is lett, bizony,/ de szólt egy szép napon/ Ne csináljunk soha többé fegyvert/ Nem lesz háború, könnyes, szomorú/ Boldognak látok majd minden embert..."
Már csak néhány óra, és véget ér 2024. Aki teheti, számvetést készít, és búcsút int a távozó évnek. Mi köszönjük olvasóink megtisztelő érdeklődését. A szilveszterestéhez, az óévbúcsúztatáshoz meghitt órákat, vidám társaságot, jó szórakozást kívánunk
Sok mindent látott a Szent Imre tér és környéke. Az ötvenes, hatvanas években Csepelen srácként, vagy fiatal felnőttként éldegélő fiúknak nem nagyon kell elmesélni, hogy milyen egy pofon! Akkoriban a konfliktusok, viták lezárásának egyik nem túl ritkán alkalmazott módszere volt. A dolognak, - mint annyi másnak - volt jó, és rossz oldala is. Jónak tűnik, hogy az embereknek érdemes volt vigyázniuk a szájukra, meggondolni állításaikat, megjegyzéseiket.
Máig emlékszem gyerekkorom tanmeséjére: három falusi asszony indult hazafelé a kútról. Szembejöttek velük fiaik. Az egyik cigánykereket hányt, a másik pacsirtánál szebben énekelt, a harmadik szótlanul kivette anyja kezéből a teli vödröket. Ez a történet jut eszembe mostanság, amikor férfi és női celebek bokszmeccseken szerepelnek.