Legyünk büszkék, kormányzó urunk újabb békemissziója is fényes sikerrel zárult, béke ugyan nem lett belőle, viszont miniszterelnökünk nevét a világ mindinkább megismeri. A cél pedig ez volt, és semmi más. Kicsi ország kormányfője, aki olyan tárgykörökben nyüzsög, amelyekhez neki vagy az országának semmi köze nincs.

Orbán Fura figura, ezt már láttam valahol, gondolja a külhoni tévénéző, és optimális esetben néhány tizedmásodperccel később nyomja meg a csatornaváltó gombját, mint ahogy azt általában tenni szokta.

Aprócska eredmény, de mégiscsak eredmény, epedő keblünk büszkén dalmahodhat, vajon a mi tót vagy rác atyánkfiai valami hasonlót érezhetnek-e? Bizony nem érezhetnek, fénytelen tekintetükön, tétova mozgásukon ezt látjuk is, sajnáljuk őket emiatt nagyon.

Ők viszont minket sajnálnak, és

ilyenkor, ünnepek környékén, meg is van rá minden okuk.

Zseniális kormányunk ragyogónál ragyogóbb ötletek hosszú sorával rukkol elő – nemcsak ezekben a napokban, hanem folyamatosan –, ám sajnos a gyakorlatban valamennyi cudar ballépésnek bizonyul.

Hogy messzire ne menjünk, nemrégiben még arról volt módunk értesülhetni, hogy Árpád hős népe a magyar rónán az akkugyártás révén földi mennyországot teremt, ehhez képest az akkumulátorgyártás volumene máris csaknem a harmadával csökkent, noha még felfutni se volt ideje. 

A TELJES CIKK ITT OLVASHATÓ

Forrás: VÁNCSA ISTVÁN (Élet és Irodalom)