Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában a …repülőrajtról? No, nem a kerékpár- és motorversenyek rajtjára gondolok, ahol már eleve lendületben haladnak át versenyzők a rajtvonalon, hanem a magyar gazdaságra. Amivel kapcsolatban Orbán Viktor még karácsony előtt megígérte, hogy 2025-ben fantasztikus évünk lesz és a magyar gazdaság repülőrajtot vesz és megindul a Nagy Magyar Gazdasági Csoda. Ami azt illeti, tényleg csodára lenne szükség, hogy a magyar gazdaság legalább kerekesszékkel áthaladjon azon a bizonyos rajtvonalon.
A gazdasági rakéták begyújtásához épp a minap bukott el a magyar kormány egymilliárd eurót, azaz 411 milliárd forintot. Azt a pénzt, amihez Orbán Viktor „dafke-mániája” miatt nem jut hozzá az ország. A „dafke” itt azt jelenti, hogy juszt sem hajtjuk végre azokat a javaslatokat, jogállamisági korrekciókat, korrupcióellenes lépéseket, amire az Európai Bizottság, pontosabban a huszonhat többi tagállam felszólított bennünket. Ez az egymilliárd euró ingyen pénz lett volna, a közös európai helyreállítási alapból, azaz még csak nem is hitel, zéró kamattal. Talált pénz. Mehetett volna az a sok-sok euró értelmes beruházásokra is, ha
Elindult a MOL Bubi bringák éves szervízelése a Csepel Kerékpárgyártó és Forgalmazó Zrt. üzemében
Az egész ország tele van szórva uniós milliárdokkal. A különféle beruházásokra kapott brüsszeli pénzek hasznosulásáról zaftos történetek sora kering az erdő nélküli lombkoronasétánytól a tehénmentes szarvasmarhatelepen át a luxusminibölcsiig. Az ellenőrzések – ha egyáltalán – rendre a botrány kipattanása után indulnak. Néha a kormány segít elsikálni a dolgot, mint például a kétes közvilágítási bizniszt lebonyolító Elios esetében. 
"Apja emeli föl, ebből a gyerekből/ Fegyverkovács lesz, ha addig élek/ Így is lett, bizony,/ de szólt egy szép napon/ Ne csináljunk soha többé fegyvert/ Nem lesz háború, könnyes, szomorú/ Boldognak látok majd minden embert..."
Már csak néhány óra, és véget ér 2024. Aki teheti, számvetést készít, és búcsút int a távozó évnek. Mi köszönjük olvasóink megtisztelő érdeklődését. A szilveszterestéhez, az óévbúcsúztatáshoz meghitt órákat, vidám társaságot, jó szórakozást kívánunk
Az egykori Csepel Vas- és Fémművek kihűlt gyárkéményei olyanok mint a felkiáltójelek - "Felszeletelt bennünket a történelem, mint cukrász a tortát. De az igazak nem vesztették szem elől egymást...Már tarkónkon érezzük az utánunk nyomuló nemzedék forró leheletét. Már a nyomunkban vannak. A fiaink. Drága fiaink. Ők fognak egyszer eltemetni minket, utolsó perceinkben ők ülnek majd az ágyunk szélén, és velünk éneklik, hogy: ’Megtanultuk mi már ezt a harcot…’ Velünk énekelik?!”
Sok mindent látott a Szent Imre tér és környéke. Az ötvenes, hatvanas években Csepelen srácként, vagy fiatal felnőttként éldegélő fiúknak nem nagyon kell elmesélni, hogy milyen egy pofon! Akkoriban a konfliktusok, viták lezárásának egyik nem túl ritkán alkalmazott módszere volt. A dolognak, - mint annyi másnak - volt jó, és rossz oldala is. Jónak tűnik, hogy az embereknek érdemes volt vigyázniuk a szájukra, meggondolni állításaikat, megjegyzéseiket.
Máig emlékszem gyerekkorom tanmeséjére: három falusi asszony indult hazafelé a kútról. Szembejöttek velük fiaik. Az egyik cigánykereket hányt, a másik pacsirtánál szebben énekelt, a harmadik szótlanul kivette anyja kezéből a teli vödröket. Ez a történet jut eszembe mostanság, amikor férfi és női celebek bokszmeccseken szerepelnek. 
Ezeknek az ingyen ételért sorban álló embereknek elfelejtettek szólni, hogy milyen jó nekik Magyarországon. Itt tartunk az Orbán-rendszer 15. évében, amikor is éppen karácsonyra időzítve jelentette be Orbán, hogy 2025. a magyar gazdaság nagyszerű éve lesz. 
Sehol Európában nincs rendkívüli állapot, csak hazánkban. A különleges jogrendet 2022. november elsejétől vezette be Orbán Viktor kormánya, azóta azt csinál, amit akar. 
Ma már csak kevesen emlékeznek rá, de mintegy húsz éven át működött Királyerdőben, a Tapló utcában az az éjjeli szanatórium, amit az egykori Csepel Művek hozott létre. 1955-februárjában a hetente frissülő Filmhíradó így számolt be róla:
Orbán ismét a zavarodottság jelét mutatja. Még mindig sokakat megtéveszt persze, hogy nagyon magabiztosan tud marhaságokat beszélni, mert még mindig tartja magát ahhoz a jó 14 évvel ezelőtti mondásához, hogy ne arra figyeljenek, amit mond, hanem amit tesz. Az is a zavarodottság jele, hogy ő mindig mond, sokat és nagyokat, és ez nála maga a tett. Nála.
Január elsejével ismét bezárnak két csepeli postafiókot. Az egyiket a Szent István út 230-nál, a másikat Csillagtelepen, a képen látható Vénusz utca 6-nál.
A tragikus németországi események után egy pillanatra tegyük félre az elemző stratégiai higgadtságát, mert érdemes rámutatni, hogy a tisztelt Orbán miniszterelnök úr egy gátlástalan politikai dögkeselyű. Aki, miközben még ki sem hűlt a karácsony előtti vásárban történt magdeburgi merénylet áldozatainak holtteste, azonnal politikai tőkét próbál kovácsolni magának a tragédiából.
Egyszerre mintha lágy, jeges szellő simogatná az arcomat. Semmi nincs, ami szemmel felfogható volna, de tudom, ott vannak, látnak azok, akiket már csak képek őriznek albumban, de főként a szívemben. A karácsony a múlt színpompás, otthon illata, áradata. Ilyenkor néhány napra mindenki újra kisgyerek. Kisgyerek, aki előbb emlékeket gyűjt, végül maga is emlékké válik. És ha jól csinálta, akkor nem csak az albumokban.
Túlterheltség, pénztelenség, lepusztultság – ez jellemzi a gyermekotthonokat Sztupa József szerint, aki nyárig szakmai vezetője volt az egyik intézménynek. Tizenegy év után kiégés és szakmai nézeteltérések miatt hagyta el a pályát. Interjú.
Mit jelentett Heródes életében Jézus születése? Heródesnek volt, vagyona, hadserege, mindene megvolt, leverte a lázadásokat, semmi sem veszélyeztette. Miért ijedt meg mégis egy kisbabától? Miért rendelte el minden kétévesnél kisebb fiúcska megöletését? Miért ragadtatta magát ekkora gonoszságra egy születés hírére? Heródesnek volt mitől félnie. Tudta, hogy mindazt, ami körülötte van, a gazdagságot, a hatalmat, a színlelt tiszteletet csak a félelem tartja fent. Csak azért viselik el őt az emberek, mert félnek a hatalmától, de semmi más nem kötötte őt a néphez, ahhoz az országhoz, amelynek nemcsak uralkodója, de zsarnoka is volt.