Az egész ország tele van szórva uniós milliárdokkal. A különféle beruházásokra kapott brüsszeli pénzek hasznosulásáról zaftos történetek sora kering az erdő nélküli lombkoronasétánytól a tehénmentes szarvasmarhatelepen át a luxusminibölcsiig. Az ellenőrzések – ha egyáltalán – rendre a botrány kipattanása után indulnak. Néha a kormány segít elsikálni a dolgot, mint például a kétes közvilágítási bizniszt lebonyolító Elios esetében.
Az Eliosnál egyszerűen kivették az uniós számlacsomagból a vitatott eliosos számlákat. Az ország elesett 13 milliárd forint támogatástól, de Orbán veje megszabadult az ellenőröktől és minden egyéb szankciótól.
Régi történet ez, ahogy a négyes metró körüli mutyi is. A projektre eredetileg 244 milliárdot kapott volna az akkor még Demszky Gábor vezette város, de már az első körben lehúztak belőle 59 milliárdot szabálytalan közbeszerzések okán.
A beruházás számos kanyar után 2014-ben, Tarlós István főpolgármestersége idején

"Apja emeli föl, ebből a gyerekből/ Fegyverkovács lesz, ha addig élek/ Így is lett, bizony,/ de szólt egy szép napon/ Ne csináljunk soha többé fegyvert/ Nem lesz háború, könnyes, szomorú/ Boldognak látok majd minden embert..."
Már csak néhány óra, és véget ér 2024. Aki teheti, számvetést készít, és búcsút int a távozó évnek. Mi köszönjük olvasóink megtisztelő érdeklődését. A szilveszterestéhez, az óévbúcsúztatáshoz meghitt órákat, vidám társaságot, jó szórakozást kívánunk
Sok mindent látott a Szent Imre tér és környéke. Az ötvenes, hatvanas években Csepelen srácként, vagy fiatal felnőttként éldegélő fiúknak nem nagyon kell elmesélni, hogy milyen egy pofon! Akkoriban a konfliktusok, viták lezárásának egyik nem túl ritkán alkalmazott módszere volt. A dolognak, - mint annyi másnak - volt jó, és rossz oldala is. Jónak tűnik, hogy az embereknek érdemes volt vigyázniuk a szájukra, meggondolni állításaikat, megjegyzéseiket.
Máig emlékszem gyerekkorom tanmeséjére: három falusi asszony indult hazafelé a kútról. Szembejöttek velük fiaik. Az egyik cigánykereket hányt, a másik pacsirtánál szebben énekelt, a harmadik szótlanul kivette anyja kezéből a teli vödröket. Ez a történet jut eszembe mostanság, amikor férfi és női celebek bokszmeccseken szerepelnek.
Ezeknek az ingyen ételért sorban álló embereknek elfelejtettek szólni, hogy milyen jó nekik Magyarországon. Itt tartunk az Orbán-rendszer 15. évében, amikor is éppen karácsonyra időzítve jelentette be Orbán, hogy 2025. a magyar gazdaság nagyszerű éve lesz.
Sehol Európában nincs rendkívüli állapot, csak hazánkban. A különleges jogrendet 2022. november elsejétől vezette be Orbán Viktor kormánya, azóta azt csinál, amit akar.
Ma már csak kevesen emlékeznek rá, de mintegy húsz éven át működött Királyerdőben, a Tapló utcában az az éjjeli szanatórium, amit az egykori Csepel Művek hozott létre. 1955-februárjában a hetente frissülő Filmhíradó így számolt be róla:
Orbán ismét a zavarodottság jelét mutatja. Még mindig sokakat megtéveszt persze, hogy nagyon magabiztosan tud marhaságokat beszélni, mert még mindig tartja magát ahhoz a jó 14 évvel ezelőtti mondásához, hogy ne arra figyeljenek, amit mond, hanem amit tesz. Az is a zavarodottság jele, hogy ő mindig mond, sokat és nagyokat, és ez nála maga a tett. Nála.
Január elsejével ismét bezárnak két csepeli postafiókot. Az egyiket a Szent István út 230-nál, a másikat Csillagtelepen, a képen látható Vénusz utca 6-nál.
A tragikus németországi események után egy pillanatra tegyük félre az elemző stratégiai higgadtságát, mert érdemes rámutatni, hogy a tisztelt Orbán miniszterelnök úr egy gátlástalan politikai dögkeselyű. Aki, miközben még ki sem hűlt a karácsony előtti vásárban történt magdeburgi merénylet áldozatainak holtteste, azonnal politikai tőkét próbál kovácsolni magának a tragédiából.
Egyszerre mintha lágy, jeges szellő simogatná az arcomat. Semmi nincs, ami szemmel felfogható volna, de tudom, ott vannak, látnak azok, akiket már csak képek őriznek albumban, de főként a szívemben. A karácsony a múlt színpompás, otthon illata, áradata. Ilyenkor néhány napra mindenki újra kisgyerek. Kisgyerek, aki előbb emlékeket gyűjt, végül maga is emlékké válik. És ha jól csinálta, akkor nem csak az albumokban.
Túlterheltség, pénztelenség, lepusztultság – ez jellemzi a gyermekotthonokat Sztupa József szerint, aki nyárig szakmai vezetője volt az egyik intézménynek. Tizenegy év után kiégés és szakmai nézeteltérések miatt hagyta el a pályát. Interjú.
Mit jelentett Heródes életében Jézus születése? Heródesnek volt, vagyona, hadserege, mindene megvolt, leverte a lázadásokat, semmi sem veszélyeztette. Miért ijedt meg mégis egy kisbabától? Miért rendelte el minden kétévesnél kisebb fiúcska megöletését? Miért ragadtatta magát ekkora gonoszságra egy születés hírére? Heródesnek volt mitől félnie. Tudta, hogy mindazt, ami körülötte van, a gazdagságot, a hatalmat, a színlelt tiszteletet csak a félelem tartja fent. Csak azért viselik el őt az emberek, mert félnek a hatalmától, de semmi más nem kötötte őt a néphez, ahhoz az országhoz, amelynek nemcsak uralkodója, de zsarnoka is volt.
Lázár János közlekedésért is felelős miniszter szerint nem szabad azt mondani, hogy a HÉV szolgáltatásban visszafejlődés következett be az Orbán-rendszerben.
Mi, magyarok, soha nem fogjuk megérteni a Mészáros Lőrinceket. Nem mintha irigyek lennénk a mások sikereire, épp ellenkezőleg: örülünk annak, hogy bár nekünk nem sikerült, vannak olyanok e honban, akiknek bejött az élet. De ki tudja miért - mégsem lelkesedünk Orbán Viktor gázszerelőből milliárdossá lett gyerekkori pajtásának meggazdagodásáért, sem pedig a miniszterelnök saját lábon álló vejének, Tiborcz Istvánnak minden képzeletet felülmúló gyarapodásért.