Vezérlő tábornokunk, Orbán Viktor, aki az ukrajnai háború esetében a feltételek nélküli béke híve, idehaza virtigli utcai harcos, már érzi a puskapor szagát, támogatja a menekültekkel kapcsolatban másképp gondolkodó panziós gumiabroncsainak kiszúrását, vagy Menczer Tamásnak (képünkön), a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatójának kültelki kocsmák hangulatát idéző fellépését Magyar Péterrel szemben a gyermekvédelem épülete előtt. Orbán a vereség szagát és a saját gyengeségét érzi, ezért támogatja az erőszakot.

Az Isaac Asimov Alapítvány című legendás sci-fi regényéből sokat citált aforizma szerint: „Az erőszak a gyengék végső menedéke.”

Vessük mindezt össze Orbán Viktor nyilatkozatával a Kossuth rádióban. „A költségvetés kulcskérdése a háború, mert az európai gazdaság minden baja a háborúból fakad. Mivel a fordulat be fog következni Trump januári hivatalba lépése miatt, békeévek jönnek, újra erőssé kell tenni a magyar gazdaságot, megindulhatunk fölfelé, ezért nem háborús, hanem békeköltségvetéssel készülünk.”

És ha újabb háborús esztendők jönnek, akkor

Ma már szinte hihetetlen, amiről a Magyar Világhíradó 1940. januárjában számolt be. Fagyos képekkel mutatták be, hogy miként vágják a jeget a Dunán. Csáklyára, ügyességre és fizikai erőre volt szükség ehhez az egész embert kívánó munkához. Ezt mondták a film nézőinek: „JÉGVÁGÁS A DUNÁN, A VEREMTULAJDONOSOK EGÉSZ ESZTENDEI JÉGSZÜKSÉGLETÜKET FEDEZIK AZ ERŐSEN BEFAGYOTT CSEPELI HOLTÁGBÓL.”

További képek a 85 évvel ezelőtti dunai jégvágásról:

Önök, kedves olvasók szoktak arra vágyni, hogy jó dolgok rosszabbak legyenek?  Dehogyis, ilyesmi csak az alkalmatlan politikusoknak jut az eszébe … A Halászbástyán tegnapelőtt felhúzták, tegnap lebontották a budapesti panorámát 1500 forintért áruló fekete kordont

Vajon bármelyik hentesnek eszébe jutott már, hogy jó ötlet lenne egy ocsmány fekete kordonnal elcsúfítani a Halászbástyát? Felvetette esetleg az egyik középiskolai tanár a tantestületi értekezleten, hogy mennyivel szívesebben vinné a gyerekeket a budai várba kirándulni, ha csak a tehetősebb szülők fiai és lányai élvezhetnék a kilátást? A fuvarozó netán azon morfondírozik Kecskemét és Pest között, hogy a szép dolgokat egy lepellel kellene letakarni? Önök, kedves olvasókók szoktak arra vágyni, hogy jó dolgok rosszabbak legyenek?  

Dehogyis, ilyesmi csak az alkalmatlan politikusoknak jut az eszébe, akik pechünkre naponta dönthetnek arról, hogy éppen mit rontanak el. 

Ha mondjuk például

Czibor Zoltán örökségét nem lehet senkinek kisajátítani. A csepeliekkel együtt tiszteli emlékét, őrzi és ápolja örökségét az egész magyar labdarúgás, a labdarúgást szerető magyar és nemzetközi sportvilág. Ezt Németh Szilárdnak és Borbély Lénárdnak is illene végre tudomásul venni.

Eltulajdonított ereklyék és lapítás: kemény közleményt adott ki a Csepel SC – közölte az nb1.hu. https://nb1.hu/hir/eltulajdonitott-ereklyek-es-lapitas-kemeny-kozlemenyt-adott-ki-a-csepel-sc/ A történet valószínűleg ott kezdődött, hogy a polgármester fb oldalán közölte: pár nappal korábban „különleges eseményt” szerveztek a Királyerdei Művelődési Házban. Az Aranycsapat nagyszerű játékosára, Czibor Zoltánra emlékezve, több neves személyiség jelenlétében, megnyitották a róla szóló kiállítást, majd megtekintették az életútját bemutató Rongylábú c. filmet.

    Ami pedig a Csepel SC közleményből kiderült az egyáltalán nem méltó a világhírű magyar labdarúgó emlékéhez. A háttérben a két csepeli politikus, Borbély és Németh közötti évek óta tartó hatalmi, politikai harc áll, most éppen

Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában a …repülőrajtról? No, nem a kerékpár- és motorversenyek rajtjára gondolok, ahol már eleve lendületben haladnak át versenyzők a rajtvonalon, hanem a magyar gazdaságra. Amivel kapcsolatban Orbán Viktor még karácsony előtt megígérte, hogy 2025-ben fantasztikus évünk lesz és a magyar gazdaság repülőrajtot vesz és megindul a Nagy Magyar Gazdasági Csoda. Ami azt illeti, tényleg csodára lenne szükség, hogy a magyar gazdaság legalább kerekesszékkel áthaladjon azon a bizonyos rajtvonalon.

A gazdasági rakéták begyújtásához épp a minap bukott el a magyar kormány egymilliárd eurót, azaz 411 milliárd forintot. Azt a pénzt, amihez Orbán Viktor „dafke-mániája” miatt nem jut hozzá az ország. A „dafke” itt azt jelenti, hogy juszt sem hajtjuk végre azokat a javaslatokat, jogállamisági korrekciókat, korrupcióellenes lépéseket, amire az Európai Bizottság, pontosabban a huszonhat többi tagállam felszólított bennünket. Ez az egymilliárd euró ingyen pénz lett volna, a közös európai helyreállítási alapból, azaz még csak nem is hitel, zéró kamattal. Talált pénz. Mehetett volna az a sok-sok euró értelmes beruházásokra is,  ha

Elindult a MOL Bubi bringák éves szervízelése a Csepel Kerékpárgyártó és Forgalmazó Zrt. üzemében

A Budapesti Közlekedési Központ felmérései igazolják, hogy a MOL Bubi népszerűsége a hidegebb hónapokban is töretlen, télen is sokan használják a közbringaszolgáltatást. Az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően már összesen 2460 MOL Bubi kerékpár van Budapesten.

Az egy kerékpárra jutó napi utazásszám alapján Budapest a 9. helyen zárt egy 148 város közbringarendszerét vizsgáló nemrégiben készült tanulmány ranglistáján.

A kiemelkedő igénybevétel miatt, az

Az egész ország tele van szórva uniós milliárdokkal. A különféle beruházásokra kapott brüsszeli pénzek hasznosulásáról zaftos történetek sora kering az erdő nélküli lombkoronasétánytól a tehénmentes szarvasmarhatelepen át a luxusminibölcsiig. Az ellenőrzések – ha egyáltalán – rendre a botrány kipattanása után indulnak. Néha a kormány segít elsikálni a dolgot, mint például a kétes közvilágítási bizniszt lebonyolító Elios esetében.

Az Eliosnál  egyszerűen kivették az uniós számlacsomagból a vitatott eliosos számlákat. Az ország elesett 13 milliárd forint támogatástól, de Orbán veje megszabadult az ellenőröktől és minden egyéb szankciótól.

Régi történet ez, ahogy a négyes metró körüli mutyi is. A projektre eredetileg 244 milliárdot kapott volna az akkor még Demszky Gábor vezette város, de már az első körben lehúztak belőle 59 milliárdot szabálytalan közbeszerzések okán.

A beruházás számos kanyar után 2014-ben, Tarlós István főpolgármestersége idején

Minden csepelinek, minden olvasónknak 2025-re jó egészséget, örömökben és sikerekben gazdag, boldog, békés új évet kívánunk!

KÁNYÁDI SÁNDOR: CSENDES POHÁRKÖSZÖNTŐ ÚJÉV REGGELÉN

Nem kívánok senkinek se 
különösebben nagy dolgot. 
Mindenki, amennyire tud, 
legyen boldog. 
Érje el, ki mit szeretne, 
s ha elérte, többre vágyjon, 
s megint többre. Tiszta szívből 
ezt kívánom. 
Szaporodjon ez az ország 
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, 
s ki honnan jött, soha soha 
ne feledje. 
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

"Apja emeli föl, ebből a gyerekből/ Fegyverkovács lesz, ha addig élek/ Így is lett, bizony,/ de szólt egy szép napon/ Ne csináljunk soha többé fegyvert/ Nem lesz háború, könnyes, szomorú/ Boldognak látok majd minden embert..."

Tél fut az éjen át, nyílik a jégvirág,
Új bölcsőben sírdogál egy élet
Apja emeli föl, ebből a gyerekből
Fegyverkovács lesz, ha addig élek

Így is lett, bizony, de szólt egy szép napon
Ne csináljunk soha többé fegyvert
Nem lesz háború, könnyes, szomorú
Boldognak látok majd minden embert

Kis harangot önt, vándorruhát ölt
A haranggal a világot bejárja
Halkan zeng a dal, mit

Már csak néhány óra, és  véget ér 2024. Aki teheti, számvetést készít, és búcsút int a távozó évnek. Mi köszönjük olvasóink megtisztelő érdeklődését. A szilveszterestéhez, az óévbúcsúztatáshoz meghitt órákat, vidám társaságot, jó szórakozást kívánunk Horváth Jenő   dalával, amit a feledhetetlen emlékű Máté Péter adott elő: Még néhány perc és éjfélt üt az óra:

Az egykori Csepel Vas- és Fémművek kihűlt gyárkéményei olyanok mint a felkiáltójelek -  "Felszeletelt bennünket a történelem, mint cukrász a tortát. De az igazak nem vesztették szem elől egymást...Már tarkónkon érezzük az utánunk nyomuló nemzedék forró leheletét. Már a nyomunkban vannak. A fiaink. Drága fiaink. Ők fognak egyszer eltemetni minket, utolsó perceinkben ők ülnek majd az ágyunk szélén, és velünk éneklik, hogy: ’Megtanultuk mi már ezt a harcot…’ Velünk énekelik?!”

"Ez egy kis ország. Itt mindenki érdekelve volt valamilyen politikai mozgalomban. Pro és kontra. Itt egyszer az életben mindenkinek kihúzták a politikai nyerőszámát. Itt egyszer az életben mindenki leszámolhatott az ellenségével. Itt a leszámolóval is leszámoltak. Ez egy kis ország. Olyan, mint egy nagy család.

Mi vakon hittünk és látva csalódtunk. Összetörtünk és kiegyenesedtünk. Mi magasra tartottuk a zászlót, amit később kivertek a kezünkből.  

Nincs még egy nemzedék, amelynek tagjai ilyen messzire kerültek egymástól. Felszeletelt bennünket a történelem, mint cukrász a tortát. De az igazak nem vesztették szem elől egymást. Mint ahogy a gazemberek is egymásra találtak...Ránk lehet számítani. Ránk kell számítani. Ránk nem lehet nem számítani! Velünk akkor is számolni kell, ha nem számolnak velünk..." 

HANYAS VAGY? Szilágyi György monológját előadja Kálmán György

Sok mindent látott a Szent Imre tér és környéke. Az ötvenes, hatvanas években Csepelen srácként, vagy fiatal felnőttként éldegélő fiúknak nem nagyon kell elmesélni, hogy milyen egy pofon! Akkoriban a konfliktusok, viták lezárásának egyik nem túl ritkán alkalmazott módszere volt. A dolognak, - mint annyi másnak - volt jó, és rossz oldala is. Jónak tűnik, hogy az embereknek érdemes volt vigyázniuk a szájukra, meggondolni állításaikat, megjegyzéseiket.

Ha ugyanis sértő, megalázó rágalmazásra ragadtatták magukat, becsmérelték riválisaik édesanyját, vagy rokonait, illetve valótlanságokat híreszteltek, hamarosan „törött kezükkel törölgethették vérző orrukat”.

A konfliktusok tettlegességig feszítése ezért senkinek nem volt érdeke. A verekedések kimenetele mindig bizonytalan volt, ezért egyre inkább a „matek” elkerülése, megelőzése látszott célszerűbbnek. Ide tartozott, az az átlátszó módszer, ahol a szorult helyzetbe kerülő, saját magát és valós testi erejét sokkal nagyobbra értékelő fenyegetéssel próbálkozott. Olyan akció kilátásba helyezésével fenyegetőzött, amiben

Máig emlékszem gyerekkorom tanmeséjére: három falusi asszony indult hazafelé a kútról. Szembejöttek velük fiaik. Az egyik cigánykereket hányt, a másik pacsirtánál szebben énekelt, a harmadik szótlanul kivette anyja kezéből a teli vödröket. Ez a történet jut eszembe mostanság, amikor férfi és női celebek bokszmeccseken szerepelnek.

Anyák és apák, akik – saját bevallásuk szerint – heti hét napon edzőtermekben töltik idejüket. Céljuk az – így mondják –, hogy gyerekeik büszkék legyenek rájuk.

Az anyák és apák többsége

Ezeknek az ingyen ételért sorban álló embereknek elfelejtettek szólni, hogy milyen jó nekik Magyarországon. Itt tartunk  az Orbán-rendszer 15. évében, amikor is éppen karácsonyra időzítve  jelentette be Orbán, hogy 2025. a magyar gazdaság nagyszerű éve lesz. 

A fenti képet közlő 444.hu december 24-i cikkéből  megtudtuk, hogy

. „…2024-ben drasztikusan mélyült a szegénység Magyarországon: átlagosan havi 102 355 forint jövedelemből élnek a magyar szegények. Elemzések szerint hiába emelték 6 százalékkal, a nyugdíjak többsége kevesebbet ér, mint tavaly: már 250 ezer nyugdíjas él mélyszegénységben Magyarországon. Ötvenből egy ember keresi meg Magyarországon az uniós átlagot.”

A nepszava.hu közölte a hírt, miszerint az Ökumenikus Segélyszervezet hagyományos adventi-karácsonyi szeretetvendégségében hat napon át ételt osztottak Csepelen, ahol ~ 6.000 adag melegételt, teát és süteményt osztottak ki a rászorulóknak.

Borbély Lénárd polgármester

Sehol Európában nincs rendkívüli állapot, csak hazánkban. A különleges jogrendet 2022. november elsejétől vezette be Orbán Viktor kormánya, azóta azt csinál, amit akar.

A kétharmados arányban amúgy is az Orbán által uralt parlamentet ezzel a rendelkezéssel teljesen kiüresítette ahelyett, hogy a különleges alkalmat a magyar gazdaság jobbítására használta volna fel.

Rövid határidővel, 2022 végére egy olyan tervet kellett volna megkövetelnie, amely

Ma már csak kevesen emlékeznek rá, de mintegy húsz éven át működött Királyerdőben, a Tapló utcában az az éjjeli szanatórium, amit az egykori Csepel Művek hozott létre. 1955-februárjában a hetente frissülő Filmhíradó így számolt be róla:

„A csepeli Királyerdőn éjjeli szanatóriumot létesített a Rákosi Mátyás Művek. (A szerkesztő megjegyzése: Ez volt a neve a korábbi Weiss Manfréd Műveknek, a későbbi Csepel Vas- és Fémműveknek) Az ötven férőhelyes szanatóriumban a beutaltak gyors feljavulását, nagy kalóriaértékű, sokoldalú táplálkozás biztosítja. A korszerűen berendezett orvosi rendelőben a rászorulók megfelelő kezelésben részesülnek."

A megfakult képek egy történelmi kort idéznek. Kevés szóval sokat mondanak azoknak, akiket érdekel, hogy

Orbán ismét a zavarodottság jelét mutatja. Még mindig sokakat megtéveszt persze, hogy nagyon magabiztosan tud marhaságokat beszélni, mert még mindig tartja magát ahhoz a jó 14 évvel ezelőtti mondásához, hogy ne arra figyeljenek, amit mond, hanem amit tesz. Az is a zavarodottság jele, hogy ő mindig mond, sokat és nagyokat, és ez nála maga a tett. Nála.

A miniszterelnök néhány napja azt közölte, hogy szerinte különbséget kell tenni a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között, előbbit a spekulánsok mozgatják – hangzott el egyik legújabb interjújában. Lehet finomkodni, hogy 'de kik is azok a spekulánsok', csak Orbán következetesen Soros Györgyöt és még egy sor külföldi pénzembert, illetve gazdasági tényezőt tart annak, erről időnként óriásplakátokkal is meg akarja győzni a nagyérdeműt. De arra nem gondolt, hogy a már-már üres államkassza, az elpuskázott uniós támogatások pótlására felvett, rettentően előnytelen ázsiai hitelek magas kamatjai miatt romlik elsősorban a pénzünk.

Ebből következően akár mondhatnánk, hogy maga a magyar kormány a spekuláns. Persze nem az, csak elhibázott pénzügyi és gazdasági lépéseket tesz. A legutóbbi például elég sokba került nekünk, mikor az Európai Bizottság által megfogalmazott jogállami feltételek megtagadása miatt Magyarország végleg elveszített egymilliárd eurót. Van még néhány nap ugyan, hogy

Január elsejével ismét bezárnak két csepeli postafiókot. Az egyiket a Szent István út 230-nál, a másikat Csillagtelepen, a képen látható Vénusz utca 6-nál.

Hamarosan  a saját bőrünkön fogjuk érzékelni, hogy az elsősorban a királyerdei és csillagtelepi lakókat érintő döntés nem csak az ott lakókat sújtja, mert az jelentős forgalomnövekedést, illetve sorban állásokat fog generálni a megmaradt két postán.

Ennek ellenére Borbély Lénárdnak

A tragikus németországi események után egy pillanatra tegyük félre az elemző stratégiai higgadtságát, mert érdemes rámutatni, hogy a tisztelt Orbán miniszterelnök úr egy gátlástalan politikai dögkeselyű. Aki, miközben még ki sem hűlt a karácsony előtti vásárban történt magdeburgi merénylet áldozatainak holtteste, azonnal politikai tőkét próbál kovácsolni magának a tragédiából.

Egyszerre mintha lágy, jeges szellő simogatná az arcomat. Semmi nincs, ami szemmel felfogható volna, de tudom, ott vannak, látnak azok, akiket már csak képek őriznek albumban, de főként a szívemben. A karácsony a múlt színpompás, otthon illata, áradata. Ilyenkor néhány napra mindenki újra kisgyerek. Kisgyerek, aki előbb emlékeket gyűjt, végül maga is emlékké válik. És ha jól csinálta, akkor nem csak az albumokban.

Csak az ünnepi térítőt akartam kivenni a komódból. Kihúztam a felső fiókot, ahol rendben és összehajtva várta tavaly óta a fehér, selymes fényű kelme, hogy újra eljöjjön az ideje. Nem tudom, mi vitte a kezemet a legalsó fiók gombjaihoz. Nehéz sóhajjal csúszott ki a súlyos fa. Az előző század derekának divatja szerinti, arany színnel díszített, műbőr borítású fotóalbum nézett rám a múlt számtalan kincse közül. Zizegett a rizspapír, méltóságteljesen hajlott a fekete karton. Visszaperegtek az évek, megállt az idő. Emberek léptek elő a múltból, fényeket, színeket, illatokat hoztak magukkal.

A karácsony az illatok emléke. A fenyőfákat az erdészet irodaházánál árulják, szánkón húzzuk haza, vele jön az erdő illata, halványan derengnek a kandeláberek, ropog a hó a csizmánk alatt. Behunyt szemmel elképzelem, milyen lehetett a meredély, ahol

Túlterheltség, pénztelenség, lepusztultság – ez jellemzi a gyermekotthonokat Sztupa József szerint, aki nyárig szakmai vezetője volt az egyik intézménynek. Tizenegy év után kiégés és szakmai nézeteltérések miatt hagyta el a pályát. Interjú.

Hány évig dolgozott a gyermekvédelemben?

Tizenegy évig. Egyetemistaként, szakmai gyakorlaton voltam egy gyermekotthonban, ahová önkéntesként visszamentem. Majd kilenc évig gyerekfelügyelőként és nevelőként dolgoztam, és két éve kineveztek az Esze Tamás nevelőotthon szakmai vezetőjének.

Mikor és miért távozott?

A nyáron jöttem el, szakmai nézeteltérés, kimerültség, kiégés miatt. Amiről beszélhetek az az, hogy nagyon kemény tizenegy év van mögöttem, vezetői munkám életem legkeményebb másfél évét jelentette. Annyi a megoldandó, de megoldhatatlan feladat, és olyan a nyomás meg a fenyegetettség föntről, amit elképzelni sem tudnak, akik nincsenek benne. Minden nagyképűség nélkül állíthatom, az életemet tettem fel erre a munkára. Rengeteget dolgoztam, és ezt úgy kell elképzelni, hogy