A médiából úgy tűnik, mintha  a Norvég Alap (az ÖKOTÁRS alapítvány) elleni rendőrattak nagyon fontos ügy volnna. És valóban az, de  az emberek többségét mégis hidegen hagyja. Szerintem azért, mert más, az átlagemberhez sokkal közelebb álló ügyek, helyzetek nem érdeklik a politikát, a pártokat és a nyilvánosságot, a sajtót és a médiát. Nem érdekli őket az az egész hatalmas problémagubanc, amit „a munka világaként” szoktak emlegetni. Hogyan lehetne több munkahely és magasabb jövedelem? AZ ŐSBŰN: a rendszerváltozást követő években úgy lehetett az utcára tenni másfél millió embert – a többségüket örökre –, hogy a varjú nem károgott utánuk. Így most Olyan emberek sokasága nézi a tévében a norvég pénzből támogatott civil szervezetek ügyét, aki soha életében nem kapott semmilyen alaptól semmilyen célra egy vasat sem.

RÉSZLETEK:

Az RTL Klubot nem érdekelte az objektív hírszolgáltatás, míg háborítatlanul vihette ki a profitot az országból. Ugyancsak nem érdekelte a Magyar Nemzetet és a Hír Televíziót a sajtószabadság, a más irányzatú sajtó szabadságának állapota, amíg Orbán hozzá nem nyúlt a Simicska-birodalomhoz, és rájuk is ki nem vetette a reklámadót.

A Mazsihisz és Zoltai Gusztáv korábban nem volt a baloldali tényfeltáró újságírás célpontja, bár Zoltai tevékenységéről és arról a közegről, ahol ez megtörténhetett, lehetett hallani egyet-mást. Kertész Imre alaposan összezavarta a mindkét oldali gyűlöletfrontokat azzal, hogy át merészelte venni a jobboldali kormánytól a kitüntetést.

Azok a magyar médiumok, amelyeket – adott esetben közvetve – jelentős összegű pénzzel támogat Soros György, nem szokták neki fölhánytorgatni, hogy éppen abban a pillanatban, amikor a gazdasági világválság megütötte Magyarországot, az OTP elleni shortolással még segített is bedönteni az országot – pedig akkor nem Orbán, hanem a Gyurcsány vezette balliberális koalíció volt hatalmon.

A médiából úgy tűnik, mintha ezek – most például a Norvég Alap elleni rendőrattak – nagyon fontos ügyek volnának. És valóban azok, az emberek többségét mégis hidegen hagyják. Szerintem azért, mert más, az átlagemberhez sokkal közelebb álló ügyek, helyzetek nem érdeklik a politikát és a nyilvánosságot. Nem érdekli az az egész hatalmas problémagubanc, amit „a munka világaként” szoktak emlegetni. Hogyan lehetne több munkahely és magasabb jövedelem?

Ez a mindenkori új kormányok ígérgetéseként, régebbi kormányok önmentegető hazudozásaként jelenik meg a nyilvánosságban – de közéleti vita arról, hogy mit is kellene/lehetne ezzel tenni, nincs. Miért ekkorák a területi különbségek az országban? Miért lehet Budapesten ugyanazzal a munkával háromszor annyit keresni, mint vidéken? Jól van-e így? Miért hagynak kiürülni országrésznyi területeket, leértékelődni ingatlant, természeti értéket, ott élő emberek sokaságát?

Említsük meg az ősbűnt: a rendszerváltozást követő években úgy lehetett az utcára tenni másfél millió embert – a többségüket örökre –, hogy a varjú nem károgott utánuk. Olyan emberek sokasága nézi a tévében a norvég pénzből támogatott civil szervezetek ügyét, aki soha életében nem kapott semmilyen alaptól semmilyen célra egy vasat sem. Úgy szemlélik ezt az egészet, hogy valakiknek eddig stabilan volt valamilyen jól tejelő emlő a szájukban, de most kiesett, mert Lázár vagy Orbán vagy valaki, aki elég erős volt ehhez, kiverte onnan.

Ezek most sírnak, mert nekik nem folyik tovább a tej. Lázár majd valaki más szájába teszi az emlőt, ha lesz még benne tej. Ha nem, az sem baj, az is egy kis öröm, ha ezeknek a civileknek is megdöglik a tehene. Ezt gondolja a jól tejelő emlőktől távol élő többség. Régtől fogva benne van ez a káröröm a magyar közgondolkodásban – meg is van az oka. Annak is, hogy az individuális szabadságban lepergett utolsó negyedszázad csak erősített rajta.

TANÁCS ISTVÁN

Forrás: Népszabadság