Vita választás után a baloldali együttműködésről

Hétfőn tettük közzé Horváth Gyulának a Szövetség Csepelért polgármesterjelöltjének elemző írását a baloldali demokratikus erők október 12-i választási kudarcának okairól Vereség után címmel. Kértük és továbbra is várjuk olvasóink, a választók véleményét.

V O X kedden  a következő reagálást küldte el blogunkra:

Örömmel olvastam Horváth Gyula Vereség után c. írását a csepeliek.blog.hu-n. Örömmel, mert a nyilvános vita szerintem csak használ közös ügyünknek, amiben elsőként éppen a leginkább érintett, a csepeli baloldal polgármester-jelöltje fejti ki véleményét, és mert sok mindennel egyetértek vele. Hozzászólásomban azokból a tényekből indulok ki, amelyek a választási eredményekről szóló tájékoztatókban az érdeklődők számára elérhetők. Mindezek alapján, a csepeli baloldal vereségének okait, baloldaliként, az alábbiakban látom:

1)  Az önkormányzati választásokon több mint 34 %-kal kevesebben vettek részt, mint az április 6-i országgyűlési képviselő választásokon. A közel 14 ezer otthon maradott közül, tavaszhoz képest, most majdnem 5.700 volt a távol maradt baloldali szavazók száma. A legfontosabb kérdés, amit önmagunknak fel kell tenni, miért maradt otthon a baloldali szavazók jelentős része? Lehet külső tényezőkre hivatkozni. Így például arra, hogy

>  a Fidesz a fővárosi választási törvény módosításával nehéz helyzetbe hozta a baloldali pártokat;

>   a csepeli Fidesz tavaszhoz képest a rendelkezésére álló önkormányzati lehetőségeket maximálisan kihasználva, szerintem etikátlanul, most mindent, pénzt, paripát, fegyvert bevetett a választási kampány során;

>   a változást akarók szélesebb köre állított, most az október 12-i választásokon, jelöltet,  jobban megosztva ezzel a választópolgárokat, csökkentve a Fidesz leváltását akarók összefogását, annak megértését és elfogadását, hogy a változáshoz valamennyi demokratikus erő összefogására szükség van.

Igen, ezek jogos érvek. Azonban: vesztettünk, mi baloldaliak, s ezért a baloldali pártok is felelősök. Mindegyik. Mindaddig, amíg nem néz mindegyik szembe saját felelősségével, hibáival, nem jutunk előbbre a Fidesz rendszer megdöntésében.

2) Miben látom én a baloldali szavazók ilyen mértékű távolmaradásának okait? Mindenek előtt a baloldali pártok választások előtti magatartásában. Abban, hogy sokáig vajúdtak abban, kell-e az összefogás, majd a hogyan kell összefogni kérdésében adtak egymásnak, s támogatóiknak, híveiknek, a valódi változást akaróknak mély sebeket. Az április 6-i, jobb szereplést követő európai parlamenti választásokon, már nem tudtak, nem akartak összefogni, majd utána azon veszekedtek egymással, hogy ki az erősebb. Budapesten  pedig még a jelöltekben sem tudtak időben megegyezni. Vitatkoztak a főpolgármester-jelölésben, az önkormányzati körzetek egymás közötti elosztásában, a kompenzációs listák összeállításában. Végül, az utolsó pillanatban, lemondott, vagy lemondatták a nagy nehezen kiválasztott főpolgármester-jelöltet. Az új jelölt jelölésének módja, személye viszont további vitákat váltott ki, nem csak a pártok, hanem a baloldaliak, a szimpatizánsok körében is. Mint az óvodások – olvastam valahol egy értékelésben. Sajnos igaz. Nem tudtak, tudtunk felnőni a feladathoz. Megmérettünk, kevésnek bizonyultunk. Mindannyian. Nem érdekes, hogy ki, melyik párt kezdte, melyik párt követett el nagyobb hibát, az embereket nem érdekli. Utálták, utálják a veszekedő pártokat. Sok embertől hallottam: ezek még együttműködni sem tudnak, „el sem megyek szavazni”.

3) Több kerületben túl tudták tenni magukat a pártok, a baloldaliak a fenti problémákon. Így nyertek, például Angyalföldön, Kispesten, a XV., vagy a XX. kerületben. Csepelen, a fentiekben említett országos, budapesti események hatása, talán a felszín alatt meglévő ellentétek miatt, talán, mert itt érzékenyebben reagáltak az emberek a választást megelőző, elfogadhatatlan baloldali káoszra, vagy itt gyengébbek voltak az egyes pártszervezetek, vagy mindezek összessége miatt, vesztettünk. Mindannyian. A részletes elemzés valamennyi párt számára elkerülhetetlen, az itt megindult vita – reményeim szerint – ezt elősegítheti.

Számomra a legfőbb tanulság: a jó együttműködésnek nincs alternatívája. Ez azonban egy tanulási folyamat. Most, az első tanév vizsgáin rosszul szerepeltünk. De nem buktunk meg, pótvizsgázhatunk. A következő vizsga időpontja azonban még messze van. Remélem, lesz időnk és lehetőségünk megtanulni, összefogva, vagy külön-külön: egyedül nem megy. Mert újabb pótvizsga már nincs.

V O X