Még pajszert és vécépumpát is Felcsútról rendeltek a Várkert Bazárba – harsogják a hírportálok címei, az ember pedig nyomban Mészáros Lőrincre gondol, hogy most már az említett eszközöket is tőle szerzi be az állam az objektumai zökkenőmentes üzemeltetésére.

Ám nem tőle, hanem az öccsétől. Meg kell mondanunk, hogy Mészáros Lőrinc öccse még csak most indult el a nemzeti tényezővé válás rögös útján, szerény cége eleddig csak autóalkatrészekkel és ruhaneműk kiskereskedelmével foglalkozott, ez az első igazán komoly és nemzeti léptékű megrendelése. Amint az napvilágra került, a várgondnokság nyolc és fél millió forintért rendelt az ifjabb Mészárostól pajszeren és vécépumpán kívül különféle szerszámokat, fúrókat, fogókat és kulcsokat, csavarhúzókat, de még

drótkefét, mérőszalagot, vízmértéket és közönséges vinklit is.

Tudni kell, hogy a várgondnokság vezetője az a nemzeti férfi, aki legutóbb a Várbazár széjjelrepedt oszlopairól azt mondta, hogy nem az oszlopok repedtek meg, csak a mészkő, amiből vannak. Ám azon túl, hogy igen okos ember, erőteljesen elővigyázatos is, ami nem csoda oly időkben, amikor friss hír szerint III/III-as ügynökök furakodtak be a Magyar Művészeti Akadémia tagsága közé, s ki tudja, mi lenne már, ha Fekete György nincs résen. A veszély fennáll.

Ha egy ismeretlen barkácsboltból származó, 300 forintba kerülő, magától visszaugró, másfél méteres mérőszalagon csak centinként csalnak le egy-egy millimétert a szabotőrök, a vinklit pedig tompaszögre állítják be, akár az egész Várkert Bazár összeomolhat még a huszadik ünnepélyes átadása előtt. Mészáros Lőrinc neve viszont ma már nemcsak a honi gázszerelők, de a felső ötszáz köreiben is jól cseng, sőt feltétlen bizalmat ébreszt, és nincs okunk feltételezni, hogy az öccse vinklijei nem derékszögűek, a krimpelő fogóival pedig nem lehet krimpelni.

Tegyük már végre félre kicsinyességünket, hogy más öccse, például a mi öcsénk miért nem szállíthat a várgondnokságnak, miért megint egy Mészáros kapja a jó üzletet. Vegyük észre, hogy az orrunk előtt alakul át a hétköznapi kultúránk is. E sorok írójának volt szerencséje felcsúti riporton járni, és saját szemével látni, hogy a Mészáros-birodalomban kiváló kalapácsokat, csavarhúzókat és vinkliket használnak, és az ottani pajszerek semmivel se hitványabbak, mint a nyugatiak.

Ha majd Felcsút veszi kézbe legegyszerűbb hétköznapi eszközeink országos terítését is, márkanév lesz a Mészáros & Mészáros is, mint a Kulcskirály, a Kátay, a Vasedény vagy az Elzett, és ne felejtsük el, hogy valamikor a Haas & Czjzek is lent kezdte. Mindez azért fontos, mert miközben mi gyújtó hangú publicisztikákat írunk a kormányváltás szükségességéről, elfelejtjük, hogy mire az bekövetkezik, már rég beépült hétköznapi kultúránkba a Mészáros-világ. Ahová csak lépünk majd, Mészárosokat találunk a hozzájuk tartozó várgondnokkal, s miképpen tereinket egyentérkövek, -szökőkutak és emberformát utánzó Kligl-szobrok lepik el, magánszféránkban is nyakig járhatunk a Mészárosok végtermékeiben.

Nincs kizárva, hogy pár év se telik el, és párás szemmel vesznek a kezükbe idősödő szakik egy-egy szép felcsúti drótkefét, pajszert, vécépumpát, utóbbinál jelentőségteljesen fölemelve mutatóujjukat, hogy uraim, ez aztán a vécépumpa, nem esik szét az első pumpálásnál. Vagy ha mégis, ott áll majd mögöttük a várgondnok, hogy tévedés, a pumpa nem esett szét, csak a gumirésze vált el a fanyéltől, s akkor megint lehet hívni a csőgörényeseket.

MEGYESI GUSZTÁV

Forrás: Népszabadság