86 esztendős korában, csütörtökön elhunyt Psota Irén. A nemzet színészét, a Madách Színház kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas művészét álmában érte a halál.

Fáy Miklós búcsúzik:

Mivel vigasztalódhatnánk? Hogy színésznő, ezerszer meghalt már, ez a dolga, ezerszer sírtunk érte, ez a dolgunk. Színésznő, és hogy mennyire tökéletes színésznő volt, az most látszik, amikor emlékezni kell rá. Szerepeket sorol az ember, filmeket és darabokat, amelyekben látta, és amelyek sokszor nagyon távol esnek egymástól, hol a színpad királynője, hol púpos lány, ember vagy ördög, hol énekel, bugyog belőle a hang, hol nyilatkozik, megnézi magának a riportert, és odasúgja: csináljak magának egy jó interjút?

Egy dologban biztosan más, mint a világ összes színésze és színésznője: nem hagyja, hogy sokat sírjunk miatta. Két percig gondolunk rá, és már fülig ér a szánk, mert valami marhaság jut az ember eszébe, ahogy dobálja a lábát, A csók csak annyit ér ma, mint egy csikk, csa-csa-csa. Kit szerettünk ennyire együtt, egyöntetűen, közös kincsként? Talán régen halott színpadi párját, Márkus Lászlót. Kukori és Kotkoda. Béni és Vilma - ott pont nem egymáshoz tartoztak. Meghalt az egész Flintstone-család, Romhányitól Psotáig. Megpróbálhatunk úgy tenni, mintha nem értünk szólna a harang, de nem fog sikerülni.

De ahogy szól a harang, megint Psota hangját hallom, nem, nem, nem.... Én nem akarok mindenáron férjhez menni. És hirtelen abban kezdek el hinni, amiben még Shakespeare sem hitt: színház az egész világ. Hogy nem az a vége, aminek látszik, tönkremenés, hanem egy másik okosság az érvényes. Mindennek jó a vége, és ha nem jó, akkor az még nem a vége. A színész meghal, aztán fölkel, és bevasalja a tapsokat. Psota meghal, és közben figyeli, hogy megint az történik, ami jár neki: nagy fényképek a lapok oldalán és az interneten.

Kit szeretnénk ennyire? Ki az, aki így össze tudja tartani az országot, hogy pártállástól, iskolai végzettségtől, foglalkozástól, műveltségtől, mindentől függetlenül tudja: az a bekötött fejű asszony egy színésznő? Nem csak egy színésznő, de Psota Irén. Mintha valami romantikus, nemzetmentő hevület mozgatta volna, pedig nyilván nem. Élte a maga emberléptéknél nagyobb formátumú életét, szerepekkel és valósággal. Aki ismerte, talán szét tudta választani a kettőt.

Aki nem ismerte, most már ne fáradjon. Irigyeljen minket, akik láttuk, hallottuk, szerettük. Tanúi vagyunk annak, hogy volt idő, amikor óriások és óriásnők éltek e földön.

Forrás: NÉPSZABADSÁG és nol.hu

Fotó: Népszava