(Néhány sor Kertész Ákos: Makra című 1972-es kisregényéből – kiemelés tőlünk)
Juhász Jácint (Makra) és Csomós Mari (Vali) a Makra című 1972-es filmben
Makra olyan hevesen dobta le magáról a takarót, hogy majdnem leverte a lámpát vele, felugrott Vali mellől, és hosszú léptekkel járkálni kezdett az ágy előtt a rádiótól a szekrényig és vissza, mint aki verembe esett… Az indulattól remegő, fojtott hangon azt mondta, hogy olyan szabadság, amilyenről Vali ábrándozik, sose lesz, se itt, se másutt, ő tudja, mert ő melós, és nem olyan polgárgyerek, aki prolit játszik, mert
az olyan hősi és romantikus.
Vali azonban meg se rebbent, sőt kedves mosollyal, szinte vidáman biztatta, hogy mit tud Makra, halljuk, ki vele; ő először nem merte folytatni, de Vali csak nógatta oldottan, barátságosan, míg Makra végül nagy nehezen kötélnek állt; ő azt tudja, hogy a melós semmi mást nem akar, csak zabálni, és Vali ezt furcsamód egyszerre teljesen magától értetődőnek találta. – Na és? – kérdezte érdeklődve. – Szóval a melós nem hatalmat akar, folytatta Makra, hanem csak kaját, és fütyül a politikára, és eszébe sincs a világot megváltani, és megteremteni valamiféle osztály nélküli társadalmat (ilyen csak Vali álmaiban létezik), ahol majd megvalósul az a szabadság, amiben (megint csak a Vali naiv elképzelése szerint) már gyereket szülni is érdemes.
– Tudod – mondta Vali tűnődve és látszólag a nagylábujja körmére összpontosítva minden figyelmét –, élt egyszer Oroszországban egy Lenin nevű pofa, és képzeld, mire jött rá! Arra, hogy a melós csak zabálni akar! (Úgyhogy nem te vagy az első ezzel a felfedezéseddel.) Minthogy azonban, kedves barátom, a melós és a zabálnivaló között ott volt az a bizonyos hatalom, úgy vélte, hogy ha tetszik a melósnak, ha nem, először meg kell szereznie a hatalmat, hogy a zabálnivalóhoz hozzájusson. Hát ilyen pofonegyszerű dolog ez.
Az a kérdés, van‑e mersze valakinek gondolkodni vagy sem, és strici‑e vagy nem strici. Ez kérdés. De hogy mi a papája, az nem kérdés. – És most gyere ide mellém. Gyere, feküdj le, aludjunk.