A magyar miniszterelnököknek van érzékük az ajándékozáshoz. Ne tagadjuk, a baloldalon is értettek ehhez, de Orbán eheti pitiáner tízezer forintos Erzsébet utalványához képest sokkal magasabban szárnyalt például Horn Gyula fantáziája, amikor úgy gondolta, elérkezett a választási csomagküldés ideje. Ki ne emlékezne a nagy bejelentésre, hogy ’98 januártól a 65 év fölöttiek ingyen utazhatnak a MÁV összes vonalán, sőt az év kis forgalmú öt hónapjában a MALÉV járatain is. Jó, ez utóbbiból nem lett semmi, de mondjuk abból az orbáni ígéretből sem, hogy megőrzi a nyugdíjak értékállóságát és nem nyúl a kötelező magánpénztárakban összegyűlt pénzecskénkhez. Ezt szépen eltüntették, az értékállósággal meg épp most kezdenek egyre nagyobb bajok lenni.
Amikor az utóbbi években egyszer sem tudta eltalálni a nemzetgazdasági tárca, hogy mekkora infláció várható jövőre, de a túltervezés miatt az idősek jól jártak, senki nem háborgott. Csakhogy jövőre váratlanul alultervezték az áremelkedések mértékét, a bejelentett januári 0,9 százalékos nyugdíjemelés pedig a béketűrővé nevelt magyar öregeknél is kiverte a biztosítékot. Na pláne, mert
a minimálbérek tényleg magas emelésekor a „régiekbe” bevillant az emlék, amikor még a svájci indexálással a béremeléseket is figyelembe vették a következő évi nyugdíjak kiszámításakor.
Az elrontott számok és a pocsék időzítés miatt valamit lépni kellett, mert a demensek kivételével másfél év távlatában még mindenki képes fejben tartani, hogy jól vagy rosszul járt az orbáni rendszerben. Márpedig nem szabad, hogy 2018 tavaszán valaki is azt merje végiggondolni, hogy a gyökerestől felforgatott jogosultsági rendszerrel hány százezer ember élete keseredett meg, a merev nyugdíjszabályokba hányan rokkantak bele, ráadásul az egy százalékot sem érte el az előző évi emelés. Nem, ezeket el kell felejteni és csakis arra lehet majd gondolni, milyen gondoskodók a mi őszülő és pocakosodó egykori fiatal demokratáink, akik az utóbbi hat évben szépen megalapozták a saját nyugdíjas éveiket, mert pontosan tudják, utánuk is jöhet egy ugyanilyen számító, cinikusan dörzsölt banda, amelyik addig trükközik a számokkal, míg rezsire sem futná a nyugdíjukból.
Hogy ez minél később következzen be, ki kellett találni egy ajándékcsomagot és ekkor előjött az Erzsébet utalvány, amiből majd ünnepi vacsora lehet az unokáknak, meg az 1,6 százalékra emelt januári nyugdíjemelési arány. Micsoda gesztus, micsoda gondoskodás! És tényleg csak alig látható szépséghibái vannak. Talán csak, hogy semmi köze a nyugdíjtörvényhez, de mondjuk, ez nem számít. Vagy talán még az, hogy a járási és kormányhivatalok köztisztviselőivel akarták széthordatni személyi és vagyonvédelemre kiképzett őrök társaságában, de senki nem tudta hogyan, mikor. Csak annyi volt ismert, hogy karácsony estig tart majd a széthordás, sőt szilveszterre is maradhat néhány cédula.
Ha javasolhatom, Marika néni Tiszaörsön, biztos ami biztos, legyen kedves két rúd bejglivel többet sütni, mert ha a következő napokban egy újabb fordulattal mégis úgy alakul, akkor a tiszafüredi járási hivatalból Margónak nem lesz erre ideje, hisz egész héten hordja majd az Erzsikéket. Ő, meg a családja ennyi hercehurca után így is elgondolkodik persze a választások előtt, hogy milyen ajándékot kapott ettől a kormánytól. Hálát mondhat a jó kormánynak, hogy van állása a bürokráciacsökkentés árnyékában.
Forrás: Gulyás Erika (Népszava)
