Szent Imre téri hivatali és hivatalos hírforrásunk, a csonka csepel.hu megerősítette a hírt: még négy hónap sem telt el beiktatása óta, de a XXI. kerület fideszes polgármestere máris felállt a székéből. A csepeli önkormányzat botrányosan előkészített és botrányosan folytatott január 27.-ei képviselő-testületi ülésén, felzaklatott csepeliek előtt történt minden. Németh Szilárd biodíszletnek nevezte a megjelent csepeli szülőket, akik gyermekeik iskolájáért aggódva emelték fel szavukat. A fideszes polgármestert a logikus szülői érvelés hozta ki
a béketűrésből. Több mint 20 pontos volt a napirend, de a legnagyobb érdeklődés a csepeli iskolamegszüntetésekkel kapcsolatos döntést kísérte. A közönség soraiban e miatt és nem másért gyűlt össze a megszokottnál jóval több hallgató, főként a királyerdei gyerekek szülei jöttek el, pedig nem hívták őket. A máskor oly tágas tanácsterem most szűknek bizonyult az előterével együtt, akkora volt az érdeklődés és az aggodalom. A szemtanúk és a hivatalos tudósító beszámolói eltérőek. A lényeget illetően azonban nincs különbség. Iskolabezárás lesz. A Szárcsa, a régi Rákóczi és a Csete az első menetre kiszemelt áldozat. (Erről már részletesen beszámoltunk olvasóinknak ITT.)Arról viszont, hogy Németh Szilárd fideszes polgármester alig négy hónap után végül miért állt fel a székéből, a leghivatalosabb hírforrásból, a fideszes városvezetők által fogyatékossá tett önkormányzati honlap, a csepel.hu tudósítása alapján számolunk be. Egy nappal az események után a csepel.hu ezt írta a történtekről: „Németh Szilárd polgármester örömmel fogadta, (lásd: biodíszletnek nevezett csepeliek – a Csú-szerk. megjegyzése) hogy a lakók szép számmal jelentek meg az ülésen, amire a korábbi önkormányzatok idején nem volt példa. (Ellenkezőleg: sokszor volt ilyen – a Csú-szerk megjegyzése.) Ha máskor is ekkora lesz az érdeklődés, akkor legközelebb nagyobb helyszínen tartják meg az ülést. Borka-Szász Tamás, az MSZP frakcióvezetője nehezményezte, hogy jó néhány érdeklődőnek nem jutott ülőhely, mire Németh Szilárd felajánlotta saját székét, s végig állva maradt…” (Van képünk hozzá)
