Hosszú volna a hét vége, ha április 4. még most is hivatalos állami ünnep volna. Húsz év óta azonban csak az Izidorokat és azokat köszöntik, akik ezen a napon születtek. 1945-től, egészen pontosan 1946-tól kezdve 1990-ig főként Magyarország felszabadulását ünnepelték április 4-én. Ehhez a naphoz kötötték azt a pillanatot, amikor a szovjet Vörös Hadsereg elől menekülő, visszavonuló hitleri német csapatok, honi kiszolgálóikkal együtt Nemesmedvesnél elhagyták Magyarországot, és hazánk felszabadult a náci, német megszállás alól. A történészek bizonyították, hogy április 4. valójában április 13-án volt. Azt azonban a mai napig senki sem tudta megcáfolni, hogy a hitleri Német Birodalom oldalán háborúba lépő horthysta magyar vezetést súlyos felelősség terheli azért a mérhetetlen szenvedésért, pusztításért, több millió magyar állampolgár haláláért, amivel számunkra a második világháború járt. Hatvanhat évvel ezelőtt azon a tavaszon, azokban az áprilisi napokban Magyarország területén véget ért a háború. Hihetetlen élni akarással, szüleink, nagyszüleink fantasztikus, heroikus erőfeszítésével, munkájával, reményeivel megkezdődött a háborús károk felszámolása, az ország újjáépítése, amiben a csepelieknek elévülhetetlen érdemei voltak. Vannak!  Nekik és a felszabadulás részeseinek a romeltakarítóknak, az újjáépítőknek, joggal szólhat a köszönet és az ének az év minden napjáról; április 4-ről is…