Részlet Horváth Gyula A nagy döntés című  blogbejegyzéséből: Csepelen az elmúlt hetekben iszonyatos vereséget szenvedtek az emberi közösségek.

A pénzhiányra hivatkozva, vezetői úgy döntöttek, hogy, megtizedelik a civileket, nekimennek és lerombolják a kultúra helyi, majd egy évszázadra visszamenő bástyáit.
Kezdődött a folyamat az iskolák bezárásának kilátásba helyezésével. Folytatódott a kultúra intézményeinek megszüntetésével. Most a 70 éves zeneiskolát akarják elvenni tőlünk. A hivatalos megfogalmazás szerint összevonnák egy a kerületben működő alapítványi iskolával. (Nagyon gyanús és rossz emlékeket takaró folyamatok ismétlődése is eszébe jutnak az ittenieknek erről a gyakorlatról.) A zeneiskolában gyerekek százai- ezrei nőttek fel a közel hetven év alatt. Nem lett mindegyikből zseniális zenész, de mindegyikből értékes, a világra sokkal szélesebb sávban kitekintő, kifinomultabb érzékkel rendelkező ember lett. Olyan ember, aki

azon kívül, hogy érti embertársait, érzi is azok rezdülését.
Abban, hogy Csepel megalapítása óta megőrizte jellegét, -a munkán kívül- a magát kiteljesítő, a tudását, tehetségét bemutató polgárainak sokaságára volt és van szüksége! Olyanokra, akik értik a kultúra nyelvét és akik maguk köré tudtak társaságokat építeni.
A Jó társaságok vagy mikroközösségek, pedig fejlesztik, emelik az emberi értéket. Ezek hiánya, pedig a sivárság útját teremtik meg.

A nagy döntéssel a megfelelés béklyójában vergődő kultúremberek, zenész, tanár, szociális dolgozó stb. feladják állásaikat.
A tekintélynek való alávetettségben -még át nem gondoltan- vállalják az életre szóló lelkiismeret furdalást azért, mert részeseivé váltak egy döntésnek, ami annak a közösségnek a kilábalását gátolja, amelyik idáig éppen önszerveződései által túl tudott jutni a történelem viharain.

Forrás: Horváth Gyula