A Csepel újság értesülése szerint a XXI. kerület városvezetői a december 15-i képviselő-testületi ülésen levetették a napirendről azt az előterjesztést, amelyik célja a 69 éves csepeli önkormányzati zeneiskola önállóságának megszüntetése lett volna. Morovik Attila alpolgármester kezéből Németh Szilárd polgármester vette ki az ügyet, és bejelentette, hogy a 2012 januári képviselő-testületi ülésre személyesen ő nyújt be új előterjesztést. Bár e bejelentés után a legfőbb kérdés az volna, hogy mi szükség van újabb előterjesztésre a polgármestertől, ha az előző napi iskolamentő szerenádon még azt közöltették Ábel Attila alpolgármesterrel, hogy változatlan formában működhet tovább az önkormányzat Fasang Árpád Zeneiskolája, most az örömé és a tanulságok összegzéséé a főszerep. Ennek jegyében közöljük rendszeres szerzőnk, VOX legújabb írását:
Örömmel fogadtam a hírt: az önkormányzat vezetői megváltoztatták álláspontjukat és visszavonják a jövőre 70 éves Csepeli Zeneiskola megszüntetését javasló előterjesztést. Örömömben valószínűleg sok ezer csepeli osztozik. Mindenek előtt az iskola nagyszerű eredményeket elérő diákjai, a büszke, gyerekük fejlődéséért küzdő szülők, a magas színtű oktatást biztosító tanárok. Örülhetnek azok is, akik „csak” szeretik a zenét, akik mindig fontosnak tartották a gyerek zenei képzését, és akik a csepeli kultúra, a zenei hagyományok meghatározó intézményének tartották és tartják a zeneiskolát.
Az első örömteli percek után azonban gondolkodóba estem. Mi történt? Hiszen a vezetők elszántak voltak. Szokásukhoz híven, minden egyeztetés nélkül, szinte titokban készítették elő a javaslatot.
A fülkeforradalomban a forradalom vezetői ugyanis önállóan, az illegalitás körülményei között döntenek. Nem hallgatnak senkire, nehogy még valaki – netán a mindenből kiátkozott szoci frakció –, befolyásolja őket. Pedig a december 8-i közmeghallgatáson, ahol szülők, tanárok szólaltak fel, rendkívül korrekt szakmai vélemények, javaslatok hangzottak el. A Kedves Vezető helyi képviselőjéről, Németh Szilárd polgármester uramról azonban minden lepattant. Mert mindenért az előző vezetés a felelős!
Még akkor is erre hivatkoztak, amikor – elsősorban a tanárok, a szülők lelkes kiállásának, az internetnek köszönhetően is –, egyre nőtt a tiltakozók száma. Az sem ingatta meg a centralizációkat, a mindent átszervezőket, hogy Rost Andrea operaénekes, Csepel Díszpolgára és Schiff András zongoraművész, e két világhírű Kossuth-díjas is csatlakozott a megszüntetés ellen fellépők tömegéhez. Az „illetékes elvtárs”, azaz a témafelelős alpolgármester is elutasította a segítséget, támogatást kérőket.
Végül mégis meghátráltak. Miért? Egyesek szerint polgármesterünk a magasabb helyen ülő – ezek szerint nem parlamenti padtársától, akinek díszpolgári címet adott, – hanem tőle magasabb széken trónoló főnökétől, ún. belső használatra osztogatott főnöki kokit vagy sallert kapott. Megérdemelte volna, de én másban vélem felfedezni a javaslat visszavonásának okát. A csepeliekben, akik képesek voltak rendkívül gyorsan és hatékonyan összefogni. Összefogni a zeneiskola, Csepel érdekében. A sokadszor megérdemelt komoly figyelmeztetés végre „megérkezett”. A csepeliektől. És ez az igazi koki meg a kisérője, a saller.
VOX
