VOX elemzése:

Nézzük először a száraz tényeket. A 2010 októberében megválasztott képviselő-testület 2011 végéig 63 rendeletet, illetve rendeletmódosítást fogadott el. Figyelembe véve, hogy „el kellett törölni” a szocialisták által alkotott rendeletek közül a Fidesznek nem elfogadható, nem tetsző rendeleteket /kitüntetések, önkormányzati jelképek stb/, helyettük – eszmei, ideológiai hátteret teremtve a rendszerváltásnak –, újakat kellett elfogadtatni és a törvényi változások is több helyi rendelet megváltoztatását „igényelték”, a 63 nem is sok. A lényeg azonban: hogyan készítették elő a rendeleteket, azokban az esetekben, amikor szükség volt rá, lebonyolították-e a társadalmi vitákat, kikérték-e az érintettek, az ellenzék véleményét?

Talán maguk az érintettek /köztisztviselők, közalkalmazottak, gazdasági társaságok, a rendeletek végrehajtására felhatalmazott szervezetek, vagy maguk a döntéshozók, a testület tagjai/ tudnának igazán kielégítő, sokszínű válaszokat adni a fenti kérdésekre. Azonban nincs „hely”, rovat, ahol véleményük megjelenhetne, mert a jelenlegi, többségi hatalom által uralt helyi média nem ad erre lehetőséget. Nekem is csak ismerőseim, baráti körömbe tartozók véleményei, továbbá a testületi előterjesztések és a jegyzőkönyvek „állnak rendelkezésemre”. Mindezek alapján, nem tudok sok pozitívumot megemlíteni a csepeli képviselő-testület csepeliek sorsát is befolyásoló „törvényalkotási” munkájáról. Az írásos „dokumentumok” ellenben magukért beszélnek. Néhány példa:

1) A testület munkáját, rendjét, a demokratikus működés feltételrendszerét meghatározó szervezeti és működési szabályzatot tizenöt hónap alatt nyolcszor! módosította a testület. Fokozatosan csökkentették az ellenzék lehetőségeit, s az interpellációk lehetőségének megszüntetésétől eljutottak a szocialisták bizottságokból való kizárásáig. Mindezt az ellenzékkel való bármilyen egyeztetés nélkül, csak azért, mert „a szocialisták felelősek a kialakult helyzetért.” Azon túl, hogy tételesen cáfolható az „állítás”, az sem semmi, hogy erre hivatkozva, rendeletileg is felrúgták a demokratikus alapelveket. „Felhatalmazták” őket erre a csepeliek! – mondták.

2) Az egyes rendeletek írásos előterjesztései az esetek döntő többségében nem tartalmaznak komoly szakmai értékelést, elemzést, semmilyen hatástanulmányt. A javaslatok elején az előterjesztő megfogalmazza javaslatát a rendelet módosítására, illetve megalkotására, majd „következik” a társadalmi, gazdasági egyeztetéseket nélkülöző rendelet. /Lásd pl. a 2011. évi adórendeletet!/ Az utóbbi fél évben már mellékelik a kb egy oldalas, táblázatszerűen felsorolt indokokat és várható szakmai, jogi hatásokat, ami persze messze van egy valódi hatástanulmánytól, inkább csak indoklása a javaslatnak. Szakmailag leginkább elfogadható javaslatok a szociális és egészségügyi ágazat területéről „érkeznek”, azonban ezek nagyobb része is elsősorban elméleti jellegű, tananyagszerű, konkrét helyzetértékeléseket nélkülöző megközelítés. A javaslatok és a mögöttük „álló”„hatástanulmányok” legnagyobb problémája azonban a várható társadalmi, gazdasági és pénzügyi következmények vizsgálatának elmaradása, esetenkénti elnagyolt bemutatása, az embereket érzékenyen érintő változások tudatos „elrejtése”. /Lásd pl. az étkezési térítési díjak emeléséről szóló rendelet javaslatát./

3) Több rendelet esetében bizonyítható az átgondolatlanság, ami azt mutatja, hogy a javaslattevők nem ismerik teljes körűen a valós helyzetet, a változtatást vagy a rendeletalkotást szükségessé tevő körülményeket. Például felemlíthető a tavaly háromszor módosított burkolatbontási rendelet; az anyakönyvi események szolgáltatási díjainak többszöri – a törvény nem teljes körű alkalmazásából adódó –, módosítása; a kitüntetésekről szóló új rendelet, amelyről júliusi elfogadása után „derült ki”, hogy októberben „muszáj” kivételt tenni, hogy a jóváhagyott egy kitüntetési lehetőség helyett 27 főnek adhassanak át október 23-án kitüntetést. Megemlíthető még a közterületek rendjéről és használatáról szóló, háromszor módosított rendelet. A tavaly szeptember 29-én elfogadott rendelet módosításának indokaként, Németh Szilárd polgármester a következőket írja: „2011. október 10. napján bejárást tartottam a kerületben lévő szelektív hulladékgyűjtő szigeteknél, ahol áldatlan állapotokat találtam. Álláspontom szerint elsősorban az illegális hulladéklerakás, valamint a kerületben élő hajléktalanok tevékenységének a következménye.” Azaz, 12 nappal! a már módosított rendelet módosítása után a polgármester „észreveszi” a hulladékszigetek körüli „áldatlan állapotokat”/hol járt korábban?/, s azonnal rendeletmódosítást kezdeményez. Sőt! Most jut eszébe, hogy ki kell űzni a hajléktalanokat a kerületből. Egyébként is „csak mintegy 10 százalékuk csepeli”. Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem bizonyítja a tapasztalt helyzet okait, hanem kijelenti, hogy az illegális hulladéklerakás és a hajléktalanok az okai mindennek. Azt meg sem említi pl., hogy a lakók többször tapasztalták és tették szóvá, hogy fiatalok, szórakozásból feldöntöttek ilyen szelektív hulladékgyűjtőket, vagy, hogy gyakran a lakók teszik a már tele lévő gyűjtők mellé az újabb „csomagokat”, nem egyszer a kidobott papírdobozok maradványait, netán az üres üvegeket, amiket a hajléktalanok váltanak vissza a közelben lévő üzletben. Mi lehet az oka a gyors módosításnak, a hajléktalanok csepeli pellengérre állításának? Csak nem a VIII. kerületi példa volt a polgármester számára követendő politikai feladat? Nem kellett volna inkább a meghozott rendeletben elfogadott egyébként is szigorított szabályok betartására, betartatására törekedni?

A rendeletalkotás, illetve módosítás fontos kérdése az is, hogy milyen körülmények közepette fogad el a csepeli képviselő-testület egy-egy rendeletet. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint, gyakorlatilag csak az előterjesztő, illetve a polgármester „védi meg” a javaslatot, a fideszes képviselők alig vesznek részt a vitában. Ők szavaznak! A viták is „egyoldalúak”. Az ellenzék kérdéseit, hozzászólásait, módosító javaslatait Németh Szilárd monológjai követik, amelyekben gyakran előfordul az elvtársizás, a múltra való hivatkozás, az oda nem illő témák felemlegetése. Arra a javaslatra pl., hogy a hajléktalanok utazásába a BKV is besegíthetne, a polgármester „nokiás” dobozra hivatkozva „elutálja” a javaslatot, míg a más témával kapcsolatos módosító javaslatra nem is reagál. Az pedig fel sem merül, hogy melyek a hajléktalanság valódi okai. A gazdasági okokról, a munkanélküliségről, a lakástalanságról, az állami intézményekből való kikerülésről, a váratlan krízishelyzetről beszélni, az a „probléma elmosása” lenne, vagy ami még nagyobb bűn, „ál liberális maszlag”. A polgármester egyik mondata azonban valamiről „árulkodik”. Miről? Azt döntsék el az olvasók! Én csak idézem, szó szerint: „Ez a „csoda” 20 éves oktatás ezt tudta termelni.”
                                                                                          VOX