Németh Szilárdot már rég nem a politikai, erkölcsi igazságtétel, netán a központilag vezényelt leszámolás feladatának való megfelelés mozgatja, hanem az elvakult gyűlölet! Talán mentsége lehet az állandó bizonyítási vágy (e mögött mindig kisebbségi érzés van), a mindenáron való megfelelés népünk és kormányunk Kedves Vezetőjének. Hogy miért? Nem érez magában és mögötte annyi erőt, hogy önálló, Csepel helyzetét valóban figyelembe vevő konstruktív, valamennyi erőt összefogó politikával vigye előre a kerület ügyét? Vagy csak ennyi van benne?

A Csepeli Önkormányzat mindenkori vezetőinek, az érintett vállalkozókkal azon kellene együtt munkálkodni, hogy fellendüljön az ipar Csepelen. Németh Szilárd ezért a célért még semmit nem tett. Sőt fideszes országgyűlési frakciója, a Fidesz-kormány és maga a párt, a Fidesz unortodox gazdaságpolitikájával tovább rontotta a gazdaság helyzetét, vagy például „elrekvirálta” a magánnyugdíj-pénztári vagyont azoktól, akik „verejtékes munkával megtermelték”. – írja újabb cikkében blogunk egyik legkeresettebb írásának szerzője, VOX. A témáról van még mondandója. Íme:

Előző írásomban (Németh Szilárd lába alól kicsúszott a talaj, megtagadja, meghamisítja Csepel múltját) a polgármesternek a Magyar Fórumban megjelent interjújával foglalkoztam. Most folytatom. A polgármester – nyilatkozatában –, több mondatot is szentelt a csepeli ipar tönkretétele vádjának megfogalmazására. Szerinte „a kerület a rendszerváltás után teljesen elhagyatott lett” és ennek „fő oka az ipar, Csepel igazi erejének teljes lezüllesztése volt”. A továbbiakban ezt ki is egészíti: „… az összes értékes ingatlant eladták, a gyárakat bezárták,…” .  Vagy: „Óriási hibának és bűnnek tartom azt, hogy Csepelen tönkre tették az ipart”. Ezek a mondatok a polgármester második legfontosabb célját fogalmazzák újra és újra. Megsemmisíteni a rendszerváltás utáni két évtized minden eredményét, mert „…a kommunisták csak ahhoz értenek, hogy másoktól elvegyék, elrekvirálják, amit az verejtékes munkájával megtermelt”.  Micsoda feledékenység! Nem hiszem, hogy Németh Szilárd emlékezetét felfrissíthetem, de remélem az olvasók, még emlékeznek néhány, az előző 20 év történetét befolyásoló tényre. Vegyük sorra:

1) A rendszerváltást követő első négy esztendőben fideszes polgármestere volt a kerületnek,  a Fidesz az SZDSZ-szel koalícióban vezette a kerületet. Nekik sem volt sok közük a csepeli ipar akkor kialakult helyzetéhez, lehetőségük még kevesebb, hogy a helyzeten javítsanak. Az 1990-ben hatalomra jutott MDF kormánynak már jóval több, de erről nem szól polgármester úr. A csepeli gazdaság alakulásában jelentősen közrejátszott például az orosz piac feladása, az akkori kormány által vezérelt kivonulás a még létező Szovjetunióból, ami óriási, sokáig helyrehozhatatlan károkat okozott az országnak, a csepeli iparnak. Eredmény: 1993-ra, a korábbi 14-15 ezerről állítólag három és félezerre esett vissza a csepeli nagy gyárban foglalkoztatottak száma. Azért kíváncsi lennék az akkori egyetlen MSZP-s képviselő, ha jól emlékszem, Csaba Péter, véleményére.

2) Németh Szilárd az utóbbi 16 évben tagja volt a képviselő-testületnek. Az első egy-két évben az MSZP-s többség bízta meg (nahát, ezek az MSZP-sek már akkor is naivak voltak), a Csikó-sétányi Általános Iskola igazgatói feladatának ellátásával. Majd magára hagyta az iskolát, elmenekült, de a testületnek – tanácsnokként –, tagja maradt. Nem ugyanazon felelősséggel, mint a tisztségviselők, de az ellenzéki felelősség is felelősség. Nehogy kikérje magának, inkább azt kérdezem tőle: hány gyárat zárt be a csepeli MSZP-s vezetés 1994 után? Emlékszik olyan testületi ülésre, ahol arról döntöttek volna, hogy bezárnak egy gyárat? Mindig újságolvasó ember voltam: tudtommal az MSZP Csepelen egyetlen egy gyárat sem zárt be. Jogilag meg sem tehette volna. Lehet, hogy Németh Szilárd tanácsnok úr, az önkormányzat égisze alatt, valahol mutyiban bezárt egy-két gyárat? Hátha csak ő nem?

3) Emlékszem, 1998-ban fogadta el, az 1994-ben nyertes MSZP irányításával, a csepeli képviselő-testület a gyár vezetőivel egyeztetett rendezési tervet, amely állítólag a csepeli gyárterület fejlesztésének kiinduló dokumentuma volt. Arra is emlékszem, hogy a Csepel újság rendszeresen tájékoztatást adott a Csepeli Munkaadók és Gyáriparosok Egyesülete és az önkormányzati vezetők találkozásairól, majd később a polgármester mellett működő Gazdasági Bizottság üléseiről. Azt is olvastam, hogy 2010 elején már közel 9.000 ember dolgozott a régi gyártelepen. Akkor most ki és hány gyárat zárt be? Egyébként magam is komoly problémának tartom, hogy a rendszerváltás nehéz helyzetbe hozta a csepeli ipart. A felelősöket lehet persze keresni, de inkább azon kellene, az érintett vállalkozókkal együtt dolgozni, hogy fellendüljön az ipar Csepelen. Németh Szilárd ezért még semmit nem tett. Sőt országgyűlési frakciója, kormánya, pártja unortodox gazdaságpolitikájával tovább rontotta a gazdaság helyzetét, vagy például „elrekvirálta” a magánnyugdíj-pénztári vagyont azoktól, akik „verejtékes munkával megtermelték”.

Utoljára, a polgármester úr – nyilatkozatában fellelhető, legkevésbé leplezett –, harmadik céljára mutatnék rá. Visszamenni a II. világháborút megelőző „gyökerekhez”, megtagadni az eltelt 65 év munkáját, eredményeit, és végül, lejáratni – mindenáron –, a kerületet 16 évig vezető szocialista önkormányzat vezetőit. Először elhitetni a csepeliekkel, hogy ezek nem tettek semmit, majd kriminalizálni őket, ahogy a választások előtt már – sikerrel –, kipróbálták. A semmittevést bizonyítani akaró mondatok: „A csepeli gerincút megépítése és a csatornázás évtizedeken keresztül minden választási kampány része volt. Viszont nem történt semmi. Most viszont kiépülnek a csatornák, és a gerincutat is átadjuk. Kerékpárút épült a Weiss Manfréd és az Ady Endre úton”. Azonban Németh Szilárd e beruházásokért nem tett semmit. Ugyanis a gerincút és a csatornázás, uralkodásának kezdetére már elő volt készítve, a gerincút építése az önkormányzati választások előtt el is kezdődött. Az egyeztetett és a korábbi képviselő-testület által jóváhagyott kerékpárút meg még nem került átadásra.

Ami pedig a rájuk hagyott „romhalmazt, a felújítatlan épületeket, poros csatornázatlan utakat, közintézményeket” illeti: az MSZP egyik 2010-es kiadványát talán Németh Szilárd is olvasta. Eszerint 1994-2010 között 33 kilométer szilárd burkolatú út és kb. ugyanannyi csatorna épült a kerületben. Megépült az új Csepeli Piac, teljesen átépítették az SZTK régi épületét, új Központi Gyermekorvosi Rendelőt építettek, felújították a Nagy Imre Általános Művelődési Központot, az Eötvös József Általános Iskolát, hogy csak néhány példát említsek. Persze valóban van még poros, csatornázatlan út és felújításra váró közintézmény, de a polgármester állításai – láthatjuk - igen messze vannak a valóságtól. Tessék ellenőrizni.

Mert a polgármester ezzel foglalkozik. Hatalomra kerülése óta, ellenőriz, kutat, feljelent. Idézem: „Furcsa, hogy az ügyész nem kopogtatott az előző polgármester ajtaján és az Állami Számvevőszék sem folytatott vizsgálatot. (Figyelem: leszúrja az állam független intézményeit!) Ezt nem hagyom annyiban, még egyszer elküldöm az ÁSZ-nak a feljelentéseket és a Vörös Csepel című könyvet, majd megkérem őket, tudnának-e mégis segíteni” (A leszúrás után politikai megrendelést ad a független Állami Számvevőszéknek! Ő megtehet mindent, ne papoljon neki senki a demokráciáról, meg jogállamról!) Ezek az idézett mondatok azt bizonyítják, hogy Németh Szilárdot már rég nem a politikai, erkölcsi igazságtétel, netán a központilag vezényelt leszámolás feladatának való megfelelés mozgatja. Az elvakult gyűlölet! Talán mentsége lehet az állandó bizonyítási vágy (e mögött mindig kisebbségi érzés van), a mindenáron való megfelelés népünk és kormányunk Kedves Vezetőjének. Hogy miért? Nem érez magában és mögötte annyi erőt, hogy önálló, Csepel helyzetét valóban figyelembe vevő konstruktív, valamennyi erőt összefogó politikával vigye előre a kerület ügyét? Vagy csak ennyi van benne? Nem tudom! Hiszem azonban, hogy politikai célja, módszere, az együttműködési készség teljes hiánya, az állandó, szinte már fanatikus ellenségkeresés, az ügyek hatalmi oldalról való megközelítése, a szervilizmus, csak árt Csepelnek. Ráadásul az ilyen politikusok mindig hasonló gondolkodású beosztottakkal veszik körbe magukat. Ő is ezt teszi. Bukása, bukásuk tehát elkerülhetetlen.

vox