Aki figyelmesen nyomon követte az elmúlt időszak híreit, észrevehette, hogy újfajta kór terjed a kormány tagjai közt.
A tudomány még késik a pontos kórkép leírásával, de a legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy a páciens egyre jobban elrugaszkodik a valóságtól, a tényektől. Mesékben él és vágyálmokat kerget, sőt azokat valóságként mutatja be, mitöbb annak éli meg - írja blogjában XAVA. Megfigyeléseinek, tapasztalatainak összegzését így folytatja: 

Veszélyes betegség, mert gyorsan terjed. Nem tudni, kinél jelent meg először. Talán Matolcsy kezdte, mikor gazdasági magyar csodáról, egy éven belül megvalósuló sikertörténetről, tündérmeséről beszélt, majd arról, hogy az egész világ a mi csodánkra jár, sőt tanulni fognak tőlünk.  A valóság ezzel szemben az, hogy a vizionált, ígért növekedés helyett a magyar gazdaság komoly recesszióban van, magas a munkanélküliség, és aki tud, menekül az országból.
Úgy látszik, a miniszterelnök is elkapta ezt a fura betegséget, hiszen 10 pontos akciótervével egy nem valós, mesebeli új világ képét rajzolta, miközben az elemzők és minden józanul gondolkodó számára világos, hogy egyrészt semmi áttörő, másrészt semmi élénkítő hatás nincs a tervekben (pl. Szema-közlemény vagy GKI elemzés).
Legutóbbi videóüzenetében is mit mondott Orbán? „Mi a nyugdíjakat megvédtük, a béreket nem csökkentettük, hanem emeltük, és megszorítás helyett inkább újraszerveztük az országot”.
S ezzel szemben, mi is a valóság? Lenyúlták a magánnyugdíj pénzeket, az egykulcsos szjá-val, és az adójóváírás kivezetésével komolyan csökkentek a reálbérek (lásd KSH adatok). Ezen felül, folyamatosan új adókkal, terhekkel - eddig összesen 28 új közteherrel- bombáznak minket. Ez nem megszorítás?
Ugyanígy semmi valóságalapja nincs legutóbbi kijelentésének sem, miszerint a magyar foci nemzeti sikertörténet. Ezelőtt pár nappal attól zengett a sajtó, hogy micsoda befektetési bukás a magyar foci (HVG:Milliárdos buktában az első ligás focibajnokság), de nem kell elemzéseket olvasni arról, amit mi is látunk: üres stadionok, eredménytelenség, küszködés, és érdektelenség. Arról nem is beszélve, hogy ellentétben Orbán állításával, a Kádár-korszak alatt virágzott ez a sportág. A stadionok tele voltak, és a fél ország hallgatta a körkapcsolásokat, kijutottunk VB-re, EB-re.
Kövér László is beszállt a sorba, csak sikerült kiböknie, hogy nekünk tulajdonképpen az IMF pénzére nincs szükségünk—de akkor minek is hívtuk ide őket? Miért kérjük a segítségüket?
Szegény Szíjjártó is elkapta a betegséget. Amerikában nyilatkozta, hogy ők nagyon jólnevelt,  udvarias fiúk. Lehet, hogy valami nagyon homályos tükröt használva, tényleg ennek látják magukat, csakhogy eközben nincs még egy ennyire arrogáns, sokszor bizony bunkó módon viselkedő kormányzópártja Európának…(mint például 'dajcstomi' eu-s parlamenti képviselő twitteres bejegyzései, Orbán, Kövér beszólásai stb..)
Érdekes tulajdonsága a kór-jelenségnek az is, ahogy az ország vezetői egyre távolabb kerülnek a valóságtól, úgy változik a közhangulat. Egyre több mém, vicc, karikatúra jelenik meg.Amíg korábban valami kínos óvatosság, félelem volt érezhető, ma már terjed a gúny és a humor. Azt hiszem a Kádár-rendszer végét is ez jellemezte- mikor az emberek már nevetni tudtak és mertek (igaz, leginkább kínjukban).
A kórnak még nincs hivatalos neve, de talán 'tündérikusz bosszusz' néven lehetne említeni, hiszen a tünetek alapján leginkább az gyanítható, hogy akik elkapták, azoknak tündérpor került a szemükbe: valószínűleg a nemes lények bosszújáról lehet szó, a gyakori és oktalan emlegetésük okán.
A hivatalos gyógyír még nem ismert, de erősen javallott egy kiváló népi gyógymód:  2 év múlva  a választásokon egy kiadós vereség - az ilyesmi mindig kijózanító hatással bír. 

Forrás: Szabad Emberek