A társadalom nagy része fél! Odáig jutottunk, hogy már a Baltazártól is nagyon félünk! A magyarok jó része fél kimondani véleményét, mert retorziók érhetik. Fél fellépni, a társadalmi együttélést megmérgező és a demokráciát visszaszorító intézkedésekkel szemben. Fél, hogy azok a normák válnak uralkodóvá az erőltetett erkölcsoktatással, amelyek számára idegenek és elfogadhatatlanok. Fél az általa választottak túl hatalmától, és az ezt megtestesítő szolgáltatók zsarnokságától. Ezért "viccel" olyan eredeti módon azzal, amitől valójában retteg! - Horváth Gyula blogbejegyzéséből idéztük ezeket a gondolatokat. A teljes írást a következő sorokban közöljük:

"Az ember azzal viccel, amitől a legjobban fél!"
Ezt a mondást egy régi barátomtól hallottam évekkel ezelőtt. Eleinte csak mosolyogtam a frappáns megfogalmazáson, de valahogy befészkelte magát ez a mondat, a fülembe. A körülöttem zajló eseményeket próbáltam összehasonlítani a mondással. Az a meglepő eredmény jött ki, hogy bizony ennek a mondásnak igen mély gondolati alapjai vannak.

Az elhíresült azeri gyilkos kiadatásával kapcsolatban is nagyon sok ember fejtette ki a véleményét. Ezek jó része indulatos, szégyenteljes és van közte meglepően és visszafogottan humoros is. Természetesen ez utóbbit szeretném ebben az írásban szóba hozni.
Az egyik internetes írás, amelyik a buta és nagyképű döntés eredményét vizsgálta elég sok kommentezőt, (magyarul hozzászólót) vonzott. Nem szokásom, jelentős figyelmet összpontosítani ezekre a reflexiókra, mert igen sok köztük a névtelenség álarcában rejtett gyűlöletét és beteges, üldözési mániáját közvetíti. Most is csak azért tettem kivételt, mert megütötte a szememet egy nagyon régen, még gyerekkoromban hallott ritka név. Baltazár!
Ráadásul úgy írva, hogy a miniszterelnökük családi nevét követően, utónévként kiemelve.
Elmosolyodtam ezen a párosításon, de mégis szellemesnek tartottam a megjelenését.
A nacionalizmusból indíttatott kegyetlen gyilkosságot, annak idején, Magyarországon, baltával hajtották végre. Úgy gondoltam, hogy innen származhat a "balta" szórész. A másik felét pedig a "zár" szó képezi, amelyik a környezettől való erőszakos elkülönítést, az esetek többségében, mint büntetést jelenti. Ahogy a kiadatása előtt a bűnös egy magyar börtönben töltötte életfogytig életét.
A frappáns szóösszetétel, tehát erősen utal arra a dologra, ami ma hazánkban a közvéleményt foglalkoztatja és ki-ki a maga módján, bűntudattal, vagy szégyenkezve éli meg.

Akkor azonban, ha a szónak, mint keresztnévnek az irodalmi megjelenését keresi az ember, leginkább a gyermekirodalom kerül elő. Itt lehetett találkozni korábban a Baltazár névvel.
Elsősorban a szamarak viselték ezt a nevet. Na, nem azok, amelyek kemény munkával, kitartással szolgálták az embert, hanem azok, melyek butaságukról, bárgyúságukról, néha mérhetetlen csökönyösségükről, alkalmanként rosszindulatukról híresedtek el. Butuskák ugyan voltak, de félelmetesek soha.
A Baltazár szóra nagyon hasonlít (és ebben a kontextusban talán nem túl erőltetett) a "baltázás", vagy inkább az "elbaltázás" kifejezés is. Ez is a dolgok, hozzá nem értéséből, a vele foglakozó saját hibájából történő rontását takarja.
A világméretekben is megjelenő újabb "vitézségünk", a diplomáciai kérdések ilyen bárgyú kezelése és az indokolatlan nagyképűség, - ami (mint lenni szokott) a butaság eltakarására szolgál - mind-mind megfelelnek, rászolgálnak a Baltazár keresztnévre, és az "elbaltázás" kifejezésre egyaránt. Mindenki látta, hogy az az indokolatlan önteltség, amelyik a mai magyar kormány viselkedését, a kül- és belpolitikában egyaránt jellemzi, egyre vékonyabb jégen sétál. Tudható volt, hogy előbb utóbb eljön az az idő, amikor beszakad.
Az a bajbajutott, aki arról híresült el korábbi viselkedése miatt, hogy semmilyen ígéretet nem tart be, mindent saját érdeke szerin félremagyaráz és megszeg, majd azzal dicsekszik, hogy átveri, a partnereit nem nagyon várhat együttérzésre a többiektől. Csak azt kapta, amit magának készített, ami járt neki! Persze ez nem tartja vissza a mi Fideszeseinket, hogy arcátlan módon segítségért óbégassanak. Aztán, ha mégis segítő kezet nyújtana nekik valaki és kihúzná őket a beszakadt lékből akár úgy is, hogy ez a veszélyes mutatvány a mentő beszakadását is jelentené, viszont segítséget nem várhat. A norma ugyanis korábban megfogalmazódott: "hülyének lenni állampolgári jog". Az önzetlenség és a felebaráti szeretet valamint az áldozatvállalás pedig nem racionális tevékenység ezért, a ma vezetői számára értelmezhetetlen, irracionális dolog.

A társadalom nagy része fél!
Odáig jutottunk, hogy már a Baltazártól is nagyon félünk!
A magyarok jó része fél kimondani véleményét, mert retorziók érhetik. Fél fellépni, a társadalmi együttélést megmérgező és a demokráciát visszaszorító intézkedésekkel szemben.
Fél, hogy azok a normák válnak uralkodóvá az erőltetett erkölcsoktatással, amelyek számára idegenek és elfogadhatatlanok.
Fél az általa választottak túl hatalmától, és az ezt megtestesítő szolgáltatók zsarnokságától.
Ezért "viccel" olyan eredeti módon azzal, amitől valójában retteg! 

Eredetiben: Horváth Gyula blogja