A képen Bencsik András díszhuszár, a Vivát huszár! című csepeli buli szervezője, a Demokrata című, szélsőjobbra kacsingató hetilap főszerkesztője, a Magyar Ház Alapítvány kuratóriumának elnöke, az egykori Esti Hírlap kulturális  rovatának tagja,  az egykori kommunista  Népszava újságírója, az egykori kommunista központi pártlap, a Népszabadság pártrovatának  magyar-szovjet barátsággal foglalkozó munkatársa, a Csepel újság volt munkatársa, a Vörös Csepel című Németh Szilárd-Ábel Attila szerző páros rágalomgyűjteményének kiadója (nyolc millió forintos vörös csepeli közpénzből).

"A történelem egyoldalú, önkényes bemutatása, és a politikai célok elérésének igájába fogása, soha nem hozta még meg azt az eredményt, amit kiagyalóik vártak tőle. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelenthessük: a mostani 'vitézség' sem fogja a várt eredményt elérni. Főleg azért nem, mert teljesen testidegen attól a néprétegtől, amelyik ezen a településen él. Itt a látványosságot, az ingyen cirkuszt megnézik ugyan az emberek, de gondolkodásukat nem ez, hanem a hosszú évek tapasztalata, elődeik példája határozza meg." - Többek között ezt írja a Daru-dombi darutollas, díszdolmányos, disznósütő délutánról Horváth Gyula. Újabb blogbejegyzését megosztjuk olvasóinkkal:

Lovas parádé

A hétvégén a Vivát huszár nevű rendezvényen, látványos lovas parádéval kápráztatták el Csepel lakosságát.
A pacikkal az ég-világon semmi baj nem lehet. Szorgalmas önfeláldozó és fegyelmezett állatok. Teljesen megérdemlik azt a megkülönböztetett szeretetet, amit az emberek évszázadokon keresztül irányukba tanúsítanak. Ebből a megközelítésből csak üdvözölni lehet azt a kezdeményezést, ami arra irányul, hogy egy urbanizált környezetben a természet egyik csodáját, a lovat, és lovasát megmutassa a lakosságnak.
A lovaglásnál különösen igaz az a mondás, minek értelmében meg kéne maradni a ló hátán és sem egyik, sem másik irányba nem kéne lefordulni róla! A mostani kezdeményezések éppen arról tanúskodnak, hogy megint a túlzások irányába megy a vezetés.
Akkor, amikor iskolák százait zárják be az országban, Csepelen megkongatták a vészharangot a Zeneiskola felett, jogutód nélkül megszüntették a művészeti műhelyeket, felvetődött az ötlet, hogy kötelező lovas oktatást kéne bevezetni az általános iskola negyedik és ötödik osztályában 2013-tól. Természetesen állami finanszírozással. Ez az elképzelés, nem hogy meghökkentő, hanem újabb lépés a nevetségessé válás útján. Akkor, amikor az egész világ jogosítványt, idegen nyelvtudást, hangszeres műveltséget akar adni az ifjúság kezébe, nálunk a lovaglás lesz a cél.(A gyengébbeknek, a spórolás jegyében, Baltazár a csacsi marad majd.)

A lovas dolgok erőltetésénél Csepelen még inkább pikáns, hogy mindezt egy olyan mondvacsinált háromszázas évfordulón teszik, aminek sem tartalmi, sem történelmi alapja nincs. Mégis azt gyanítom, hogy ezeknek a túlméretezett és túldimenzionált programoknak és rendezvényeknek más indíttatása is lehetett. A jobboldali politikának a széleken lévő radikális politikai erőkkel való kokettálását sejtem, a szándékok hátterében. Úgy érzem, hogy a jelenlegi vezetés és a szélsőjobbos szervezetek között egyfajta kulturális koalíció látszik kiépülni. (Én lennék a legboldogabb, ha a gyanúm alaptalan lenne.)
A két éve regnáló politikai kurzus irányultságát figyelve azonban, a fentiekhez kapcsolódó, más törekvések megjelenése is érzékelhető. A történelem szelektív értelmezése, a mítoszok építése és az egyoldalú tényállítások mind azt mutatják, hogy manapság egy új ideológia megteremtésének alapozása zajlik. Nézetem szerint ehhez kapcsolható a látványos és felszínes érzelmi képeket alkotó, lovas bandérium csepeli megjelenése is. Csepelen, ahol a fejlődés és a modern Magyarország megteremtésében való kezdeményező közreműködés volt mindig is a meghatározó történelmi tett. Csepelen, ahol a munkásság önszerveződése, és az ipari termelés volt az a híres történelmi tény, amivel a gyár és dolgozói az ország figyelmét felkeltették. Ez az a feloldhatatlan ellentmondás az, ami gyanúmat táplálja.

A mai konzervatív politika Magyarországon, a hamis történelmi képekre és a mítoszalkotásra épít. Ennek látványos elemeire az elmúlt hónapokban a Horthy kultusszal, az irredenta "országzászlóval", a keresztállításokkal, új címer kreálásával és nagy Magyarország térképek köztéri elhelyezésével, valamint Nyírő tanulmányi versenyekkel adott hangot a vezetés Csepelen is.
Nem lehet véletlen ez a sorozat.
"Árpád földjén" (ahogy a címer feliratban szerepel) is a feudális múltba révedő huszármítosz a legújabb produkció. Azért mondom, hogy a legújabb, mert ezt megelőzően számos ríkató, megmosolyogtató, sőt néha megnevettető kezdeményezést produkáltak már azok az emberek, akik túlnyomó többségének sem érzelmi, sem tradicionális kötődése Csepelhez nincs, és nem is volt. Ezért gondolják, hogy az itteni embereket el lehet kápráztatni olyan látványos elemekkel, melyek felszínes, tartalom nélküli látványosságok csupán és a politikai holdudvaruk bővítését szolgálják.
A történelem egyoldalú, önkényes bemutatása, és a politikai célok elérésének igájába fogása, soha nem hozta még meg azt az eredményt, amit kiagyalóik vártak tőle. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelenthessük: a mostani "vitézség" sem fogja a várt eredményt elérni. Főleg azért nem, mert teljesen testidegen attól a néprétegtől, amelyik ezen a településen él. Itt a látványosságot, az ingyen cirkuszt megnézik ugyan az emberek, de gondolkodásukat nem ez, hanem a hosszú évek tapasztalata, elődeik példája határozza meg.
Téved tehát az, aki úgy gondolja, hogy egy középkorból itt maradt jelképrendszerre épülő, autoritatív elemeket is tartalmazó helyi politika gyökeret verhet a mi kerületünkben. Még akkor sem, ha ezeket a látványosság és a felhőtlen szórakozás sztanioljába csomagolva kínálják az ittenieknek. Mert megtapasztalta már e nép, hogy a sztaniol ugyan látványos, nem ritkán kívánatosan hivalkodó is, de a belseje, a tartalma igen visszataszító, nem ritkán fogyaszthatatlan azok számára, akiknek ezt, álszent arcok felkínálják.

Eredetiben: Horváth Gyula blogja