„Szabadok voltunk valaha nagyon régen / de hogy mikor / arra már nem emlékszünk. / Fogságba estünk és olyan tökélyre / jutottunk ebben már, hogy a fogoly / áll őrt / saját börtöne kapujában. / S a szabadítók bátor és merész / csapatait egy üres sorozattal / elégedetten…