Társadalmunk legnagyobb problémája a létbizonytalanság. A növekvő munkanélküliség, a munkahely elvesztésétől való félelem, a megélhetés mindennapi keservei, – egyre több embertársunk mindennapi gondjai. Csepelen talán még inkább. Az elmúlt két évben a Fidesz vezette önkormányzat nem tett semmit a helyi megoldások érdekében. Igaz, választási programjuk sem ígért sokat, mindössze egy gyenge félmondatra tellett: „Megőrzendő érték…a munkahelyteremtő és környezetkímélő ipar;…”. /2010. szeptember 24., Csepel újság/ Megőrzés helyett leépítés lett.
A munkahelyteremtést a közmunkások számának minimális növelésével helyettesítették. A kerület törvény által előírt gazdasági programja sem készült el időben. Ráadásul kiléptek a Csepeli Munkaadók és Gyáriparosok Egyesületéből, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Csepeli Szervezetéből, és a támogatásukra létrehozott alapítványt is felszámolták.
Talán megérezve a hatalmas népszerűségvesztést, Németh Szilárd a parlament július 6-i ülésén, a kerület „újjáépítésének 300. évfordulója apropóján”, napirend előtt felszólalt. A szokásos kommunistázás után, próbálta menteni a menthetetlent: „A Weiss Manfréd Terv keretében most kezdtük el kidolgozni az újraiparosítás, munkahelyteremtés, a termelő munka megindításának lehetőségeit” . /Csepeli Hírmondó, 2012. július 13./. Most nem akarok foglalkozni az idézett mondat tartalmával, megítélésem szerint nem sok gazdasági vezető, vállalkozó értette meg, valószínű, hogy még többen csalódtak a polgármester gazdasági felkészültségében, hozzáértésében.
Ezt követően, szeptember 27-én, a képviselő-testület ülésén programot fogadtak el a csepeli gyártelep fejlesztési stratégiájának kidolgozására. Két évvel megválasztásuk után! Az érintettekkel, a kis-, közepes és nagy vállalkozások vezetőivel, az egyesület elnökségével való mindenfajta egyeztetés, konzultáció nélkül! Csak nem képzelik, hogy az önkormányzat, illetve a polgármester partnernek tekinti őket!? A polgármester, akinek a hatalma egyenesen a Kedves Vezetőtől eredeztetik?! A gazdaság szereplői örüljenek, ha hosszú várakoztatás után fogadja őket, vagy megengedi, hogy esetenként hozzájáruljanak az önkormányzat programjaihoz. És akire ő rámondja, hogy offshore lovag, annak vége. Kivéve, ha a Fidesz táborához tartozik. az igen! Az tisztes vállalkozó! Olyan, akinek még közbeszerzésen sem kell részt venni. A gazdasági program előkészítése, kidolgozása pedig a polgármester feladata. Punktum! Csak végre kell hajtani. Minden állami, önkormányzati szerv, hivatal, hatóság, ellenőrizni fogja.
Minderről – azaz a lényegről, a fentiekben idézett fideszes célok végrehajtásáról, illetve végre nem hajtásáról –, nem sok jutott el a csepeliekhez. A Csepeli Hírmondó egyrészt csak a pozitív „üzenetek” szócsöve, másrészt semmilyen gazdasági, vállalkozási témával nem foglalkozik. Az önkormányzat lapja. Talán nem is foglalkozhat gazdasági kérdésekkel? Mindenesetre átnéztem az idén megjelent 21 számot. A Csepel Művek nevével, helyzetével, az előző önkormányzati vezetés által indított úgynevezett RetiNa program egy-egy eseménye kapcsán találkoztam. A gyártelep kifejezés hat alkalommal jelent meg a lapban. A kisvállalkozásokról pedig az ún. adócsökkentés kapcsán van néhány mondat. Közmunkaprogram, szennyvíztisztító szerepel még a szavak, mondatok néhány soros rengetegében, egy-egy riport formájában is feldolgozva. Végül van néhány sor a csepeli Doboz- és Tokgyártó Szövetkezet egyáltalán nem lebecsülendő tevékenységéről. Viszont bőven olvashatunk hosszú leveleket, meghívókat Németh Szilárdtól, láthatunk képeket arról, hogy ünnepi beszédeket mond, kitüntetéseket ad át, sportolókkal parolázik, óvodás gyerekekkel beszélget, vízzel itatja őket, szalagot vág át, virággal köszönti az időseket. A november 8-i számban, egy oldalon, 7 csoportképen szerepel. Érdekes. Sehol nem retusálták ki. A július 26-i számban 11-szer fényképezték le. A celebek hozzá képest alulreprezentáltak a magyar médiában. A Csepeli Hírmondóban meg pláne. A munka, az „érték” –et teremtő munka meg sehol.
Azt már tudjuk a Kedves Vezetőtől, hogy „sikerült a magyar gazdaság konszolidációja, az új magyar gazdasági modell működőképes”, de nem értjük, hogy Csepelen miért más a helyzet? Csepel talán az ország mostohagyereke? Egyáltalán, milyen gondjai vannak ma egy csepeli kisvállalkozónak, hogy áll a gyártelep, a Szabadkikötő, a Papírgyár, a többi még működő cég? Hogy megy a kiskereskedőknek, az egyéni vállalkozóknak? Hányan adták vissza eddig vállalkozásukat? Miért tartoznak több százan az önkormányzatnak? A gazdasági válság, a folyamatosan változó jogszabályok, az adózási feltételek, milyen helyzetbe hozták a csepeli kis-, közép és nagyvállalkozókat? Hogy alakul Csepelen a munkanélküliség, milyen a fiatalok elhelyezkedési lehetősége? A közpénzen fenntartott Csepeli Hírmondóban minderről egy sor sem olvasható. Nem csepeli közéleti lap. Az Önkormányzat, vagyis a csepeliek lapja? Ugyan már! Hát akkor kié? A Fideszé!
V O X
