"Az számított, hogy mindannyian jó akaratú emberek, akik úgy vélték, hogy szerény lehetőségeik keretei között is engedelmeskednek annak a belső igényüknek, hogy segítsenek! Örömet okozzanak ott, ahol a nincstelenség és a bánat a gyakoribb vendég. Meggyőződésem, hogy ez a belső igény mozgatta azokat a művészeket is, akik elvállalták a fellépést és forróvá varázsolták a valóságában elég hideg termet!" - Többek között ezt írja blogbejegyzésében Horváth Gyula. Egy csepeli koncerten szerzett élményeit és az azt követő gondolatait itt osztjuk meg olvasóinkkal:
December 12-én az Egressy Béni Zeneiskola adott helyet a Balogh Ernő által szervezett jótékonysági koncertnek. Sokan ott voltak, de sajnos sokan nem, azok közül, akik igazán megjelenhettek volna ezen a rendezvényen. A vezetést, Ábel Attila alpolgármester képviselte egyedül. Az összegyűlt pénz, -amit az est végén bejelentettek- jóval elmaradt attól a számtól, amit emlékezetem szerint a legutóbbi, Kolontári katasztrófa áldozatainak sikerült összegyűjteni, jó két évvel ezelőtt. (Akkor a teljes vezérkar megjelent az Egressy-ben.)
Egyik este erről a kérdésről folytattunk eszmecserét egy csepeli társaságban. Valaki odavetette, hogy azért is lett ez az este szerényebb a korábbinál, mert ezek az adományok is abba a kalapba kerülhettek, amibe a Kolontáriak, melyek felhasználásáról olyan rosszízű viták és vélemények keringnek Csepelen és az országban egyaránt. Na meg, mert jobbos művészek, sportolók vettek részt a rendezvényen.
Mellbevágott ez az utóbbi kategória.
Mi az, hogy jobbos művész, meg jobbos sportoló?
A Szakcsi Lakatos a kitűnő zongorajátéka, meg a virtuális rögtönzései miatt ismert. A Mészöly Kálmán meg a néhai futball teljesítménye okán érdemes a tiszteletre. Mindkettejüknél elhanyagolható, sokadik szempont lehet csak, hogy egyébként a politikai beállítottsága jobbos!
Az a megrendíthetetlen véleményem, hogy, csak jó, meg rossz ember lehet. Ebből következően jó, meg rossz művész és sportoló lehet az egyetlen kategória is.
A politikában vannak természetesen különbözőségek, és ezeknek meg is kell jelenniük a véleményekben. Ezeket a különbözőségeket aztán a tradicionális demokratikus rendszerek a Francia forradalom óta, jobb és baloldali megnevezésekkel különböztetik meg. Az állampolgárok értik is ennek a jelölésnek a lényegét. Ezt a kategóriát a művészetre ráhúzni igen veszélyes dolog lehet, mert többek közt azt jelenti, hogy a politika átszövi, behálózza az élet egész területét. Az élet pedig annál sokkal szebb, jobb és tartalmasabb, mint sem kizárólag a politika szemellenzőjén nézzünk rá.
Az Ernő által szervezett rendezvény is azoknak az emberségéről szólt, akik mindezt megértették, és ennek szellemében, ezen túlnőve tudtak, tudnak élni. Békésen ültek a sorokban Fideszes, szocialista, keresztény és dékás helyi politikusok. Két dolog vezérelte őket a Balogh Gábor nagyhírű zeneiskolájának az előadótermébe: az egyik, a Balogh Ernő által kezdeményezett adakozás a Hároson élő nélkülöző gyerekek megsegítése, a másik pedig az a műélvezet, amit a szervező kínált a sikerért. Sem a fenti politikusokat, sem a megjelent összes többi embert, (remélem) hogy nem a politikai, hanem az emberi hovatartozás vezérelt. Ebben a pár órában abban a teremben senkinél nem számított, hogy jobbos. Az számított, hogy mindannyian jó akaratú emberek, akik úgy vélték, hogy szerény lehetőségeik keretei között is engedelmeskednek annak a belső igényüknek, hogy segítsenek! Örömet okozzanak ott, ahol a nincstelenség és a bánat a gyakoribb vendég.
Meggyőződésem, hogy ez a belső igény mozgatta azokat a művészeket is, akik elvállalták a fellépést és forróvá varázsolták a valóságában elég hideg termet! A vastapssal jutalmazott sikeres est, záró-eseménye után, a gratulációk fogadása közben, módom volt szót váltani Balogh Ernő képviselővel, a rendezvény megálmodójával és megvalósítójával!
- Látod, te mindig azt hitted, hogy én egy alkalmatlan, hozzá nem értő ember vagyok és lenéztél, mert nem tudtad, hogy mire vagyok képes, és milyen barátaim, ismerőseim vannak. Mondta, áthevült arccal és lelkesedéstől átitatott indulattal.
Bántott a megjegyzése! Nem azért, ami a mondat tartalmát illette, hanem azért, mert valószínűleg Ernő ezt éveken keresztül így érezte és én nem vettem észre! Bizonyára bántotta őt, hogy előítéletes lehetek vele szemben, holott ennek semmilyen valós alapja nem volt. Ez azonban nem menthet engem. Azért nem, mert egy másik embert viszont bántott a látszólagos közömbösségem azok közül, akit mindig tiszteltem és szerettem. A példa tanulság abban az értelemben is, hogy lássa az ember, hogy nem elég valami jót és szépet gondolni, hanem azt mutatni, és tenni is kell. Azért, hogy a másiknak örömöt, magának megnyugvást szerezzen. Jót tenni, segíteni csak a konkrét emberen lehet, mert csak az egyénnek van, érzése, tapasztalata és véleménye. A jótékonykodás, az elmélyült gondolkodás tehát ebben az esetben is segített.
Eredetiben: HORVÁTH GYULA BLOGJA
