"A ma felső köreiben divatos egoizmus azt tanítja, hogy csak az sikeres, aki becsapja, tönkreteszi megsemmisíti a másikat...Abban az országban, ahol ilyen a vezetői réteg, és ilyen a morálja, valamint ekkora az ember-ember általi megkülönböztetése, és ekkora a kizsákmányolás mértéke, ott elmondható, hogy az egész társadalom rossz állapotban van! Beteg az is, aki szegény és lecsúszott, és beteg az is, aki jelenleg élvezi megszerzett javainak gyümölcseit. Könnyen belátható, hogy olyan a most alkalmazott társadalmi modell, ahol csak idő kérdése, hogy ki mikor kerül a (Blaha Lujza téri) sorba. Olyan, mint az őrvény, mely a legbelső köreiben húz le leginkább." Horváth Gyula blogbejgyzésében olvashatjuk az idézett gondolatokat. Az írás sokakat érdekelhet Csepelen is, ezért közreadjuk:

Az ember életében vannak olyan évek, melyekről úgy gondolja, hogy különösen nehéz. A nehézséget sokfajta dolog jelezheti. A közhelyként emlegetett szó, hogy egészség akkor mutatja igazi jelentőségét, amikor meginog stabilitása. A betegség okozhatja a legnagyobb bajt. Az egészséges ember szinte bármit képes megtenni akarattal, szorgalommal, leleménnyel, ha egészséges. 

Az igazán elesett azért aztán csakis a beteg ember lehet. A betegség pedig számtalan formában mutatkozik, vannak testi és lelki összetevői egyaránt. Egyre nő azoknak a száma, akik valamilyen formában sajnos elszenvedői különböző bajoknak. Sokan nem látják, (vagy nem akarják látni) hogy a lelket, az egyéniséget ért abnormális behatások, milyen traumákat is okozhatnak egy embernél.
Akkor, amikor munkahelyek szűnnek meg, családok mennek tönkre, baráti kötelékek szakadnak szét, egészségtelen folyamatok indulhatnak meg.

Az említett kapcsolatok (meg azok, melyek kinél-kinél milyen formában vannak még) alkotják magát az egészséges embert. Felelőtlen döntéshozók, hatalmi mámorukban nem képesek felmérni, hogy rossz, vagy csak önző céljaik okán meghozott lelketlen döntéseik, hogy törnek rapityára emberi életeket, tesznek tönkre virágzó és feltörekvő egyéniségeket. Hazánkban egyre hosszabb az a sor, amelyikben a megbicsaklott egyéniségek, a becsapott, kijátszott, tönkretett, de legfőbbképpen bizalmat és hitet vesztett emberek állnak. Sokkal hosszabb, mint ami karácsonykor a Blaha Lujza téri ételosztásnál látható, pedig sajnos az is minden évben hosszabb és hosszabb.
Vannak, akik leegyszerűsítik a problémát és azt mondják, hogy "megérdemlik a nincstelenek a sorsukat. Maguk keresték, a bajt, mert nem dolgoztak rendesen, nem voltak szorgalmasak, nagy volt a pofájuk, vagy piáltak".
Lehet ezt mondani, csak ez végtelenül felületes és cinikus kezelése a dolgoknak.

Annak, hogy valaki megtörik, az élet terhei alatt, rengeteg összetevője lehet. A legritkább esetben történik egyik napról a másikra. Számtalan jele van annak, hogy bajba került, és rengeteg jelzést ad a külvilágnak addig, míg végleg elsüllyed.
Az a legnagyobb baj, hogy az emberek szenzorjai az utóbbi időben eltompultak az imént említett bajok vételére. Úgy tesznek, mintha nem vennék észre a bajbajutott jajgatását. Már az első csapások alkalmánál is. Ilyenkor manapság az a módi, hogy "udvariasan" elfordulnak. Úgy tesznek, mintha nem látnának semmit, nem hallanának semmit. Pedig látnak és hallanak! Csak félnek!
Félnek, mint a leprástól, hogy őket is megfertőzik, vagy magával rántják a szerencsétlenségbe.
Pedig, ilyenkor néhány segítő szó, baráti támogatás, kölcsön, vagy étel igen nagy szolgálatot tehetne. Nem csak a népisége, hanem a tartalma miatt igaz, hogy "kétszer ad, aki gyorsan ad"!
De nem! Idegesek az emberek és minden másként viselkedőt deviánsnak éreznek és bezárkóznak, elfordulnak tőle.
A ma felső köreiben divatos egoizmus azt tanítja, hogy csak az sikeres, aki becsapja, tönkreteszi megsemmisíti a nem kellően pallérozott elmével rendelkező embertársait. Úgy viselkednek, mintha azt gondolnák, hogy azért szerencsétlen egy ember, mert megérdemli! Ezt néha szemérmesen takargatva, de olykor fennhangon kimondva is propagálják azok, akik kiválasztottnak, felsőbbrendűnek tartják magukat.
Pedig óriásit tévednek, mert ők is, -akik ezt hangoztatják- betegek!

Sőt, ők az igazán betegek, akik igazi veszélyt jelentenek ennek az országnak!
Ragályos, fertőző betegek! Azt példázzák ugyanis, hogy az ember egymaga, vagy klikkekbe tömörülve a másik semmibevételével, a társadalmi többség ellenében tud igazán érvényesülni. Ez pedig nem igaz!
Abban az országban, ahol ilyen a vezetői réteg, és ilyen a morálja, valamint ekkora az ember-ember általi megkülönböztetése, és ekkora a kizsákmányolás mértéke, ott elmondható, hogy az egész társadalom maródi állapotban van! Beteg az is, aki szegény és lecsúszott, és beteg az is, aki jelenleg élvezi megszerzett javainak gyümölcseit. Könnyen belátható, hogy olyan a most alkalmazott társadalmi modell, ahol csak idő kérdése, hogy ki mikor kerül a (Blaha Lujza téri) sorba. Olyan, mint az őrvény, mely a legbelső köreiben húz le leginkább.
Az emberi kapcsolatok felbomlása, az egzisztenciális létbizonytalanság a jellemeket rongálja. Rongálja fent, és rongálja lent egyaránt. Egy ilyen szemléletű társadalmi szerkezet jelentheti a legnagyobb veszélyt egy országra. A felebarátság fogalmának eltűnése, a szolidaritás semmibevétele és a dolgozó ember kigúnyolása, a mennyiségnek egy más minőségbe való átcsapásával fenyeget. Társadalmi kiegyezésre, az igazság rangjának helyreállítására lenne Magyarországnak a legnagyobb szüksége.
Nekünk kevés, ha csak egy új esztendőre várunk. Nekünk új módszerek, új eszmék és egészen új társadalmi vezetési elmélet, és gyakorlat kéne.

Eredetiben: HORVÁTH GYULA BLOGJA