Néhány kifejezés már értelmét vesztette vagy mást jelent. Most nem a Fidesz szótárára gondolok (megszorítás, tandíj, köztársaság stb.), hanem például a hátrányos helyzetű kisebbségre. Két targoncás munkatársam közül az egyik, amikor ő volt szolgálatban és megkértem a papírtekercsek behordására, így méltatlankodott: - Má’ mé’ megint a hátrányos helyzetű kisebbségit noszogatom. Erre azt válaszoltam: - ha van hátrányos helyzetű kisebbségi, mint te Aladár, akkor kell legyen előnyös helyzetű többség is, de ilyenekkel még nem találkoztam.

Kijelentésem óta eltelt jó pár év és máris megváltozott az előbbi jelzős szerkezet matematikája. Hátrányos helyzetű többségről (szakmától, vallástól, származástól függetlenül) s ennek reciprokjáról, az előnyös helyzetű kisebbségről beszélhetünk és ez még egy darabig csak hatványozódni fog. Tovább megyek, újabb jelzős szerkezet jött létre, hátrányos helyzetbe hozott többség, csak megemlítem: magán nyugdíjas, korkedvezményes nyugdíjas, leszázalékolt, kényszervállalkozó, sima munkavállaló, közalkalmazott, pedagógus, diák, idős prof., orvos, földbérlő, tűzoltó stb. elnézést a kihagyottakért. Előnyös helyzetbe hozott kisebbség (nemzeti trafikos, nemzeti földbirtokos, nemzeti színház-igazgató, nemzeti könyvkiadó,  kinevetett kinevezett pártkatonák számukra idegen posztokon, sógor, koma, osztálytárs, puszi pajtás,családtag s a többi)

KALOCSAI IMRE