Mivel a szokásos pedagógusnapi köszöntőknél (kötelező elemek: nép napszámosa, nagybetűs élet, megbecsülés stb.) nehéz ma álszentebb dolgot elképzelni, talán az a legjobb, ha feltesszük a kérdést, melynél nincs időszerűbb a magyar oktatásban: a pedagógus vajon mi?

Központilag utasított, hivatásrendbe sorozott katona, hatósági alkalmazott, ideológiai segéderő? Vagy értelmiségi, aki valódi alkotó szellemi munkát végez a gyerekkel? 2010-ig a rendszerváltás utáni oktatáspolitikusok – minden vitájuk ellenére – az utóbbi felfogásból indultak ki. Növelték az iskolai autonómiát, a helyi tanárokra bízták a helyi pedagógiai program megalkotását és a tankönyvek kiválasztását, mert úgy gondolták, hogy a pedagógusok valójában az alkotó értelmiség körébe tartoznak.

A jelenlegi kormány viszont – szembefordulva az egész rendszerváltás, de még a szocializmus utolsó időszakával is – abból indul ki, hogy a pedagógus egy uniformizált hivatalnok, aki az uniformizált iskolákban uniformizált gyerekeknek uniformizált tananyagot tanít. Amit a központból diktálnak.

Ezért vették el az iskolák autonómiáját, ezért nem lesz választható tankönyv, ezért nincs eltérés a központi tantervtől. Ezért fokozták le a szakmát. Számukra a pedagógus nem értelmiségi, hanem végrehajtó.

A pedagógusnapi ünnepeltek nem kerülhetik meg, hogy a szakmájuk alapját érintő kérdést maguknak is feltegyék. Azt tudjuk, hogy minek tartja őket a kormány, de minek tartják magukat ők? Szabad értelmiséginek vagy rendpárti katonának? Ez a kérdés, válasszatok.

Forrás: nol.hu