Még három év sem kellett ahhoz, hogy országos botránnyá dagadjon az a tevékenység, amit Csepelen „a fülkeforradalom daliái" önkormányzati vezetésnek tartanak – írja többek között a saját blogján közölt cikkében Horváth Gyula, aki így folytatja:
A Magyar Narancs tényfeltáró újságírói éppen a csepeli visszásságok és bűnök feltárásába kezdtek. Oka lehetett ennek az, hogy itt a legszemérmetlenebb, legdurvább és legkegyetlenebb a helyi hatalom. Azok, a kisemberektől származó jajkiáltások, már akkora erőt képviseltek, hogy meghallották azok is, akik arra szakosodtak, hogy kiderítsék az összefüggéseket. Tudvalevő, hogy ott biztosan eredménnyel keresgélhet a vizsgálódó, ahol agresszivitás, szolgalelkűség és az elvártnál is nagyobb alázatos igyekezet tapasztalható. Ezek a jelenségek ugyanis legtöbbször a hozzá nem értést, az ebből is következő belső rettegést, és a túlélést biztosító zavaros összefonódások rendszerét takarják.
Nyilvánvaló volt már évekkel ezelőtt is, hogy az igyekezet, amit a megválasztott csepeli vezetők az általuk kreált bűnös cselekedetek felderítésére irányultak, csak porhintések voltak. Nagyon sokakban felmerült a gyanú, hogy amit tesznek, valójában csak pótcselekvés. Úgy látszott, hogy azt gondolták, csinálnak egy nagy műbalhét, felkeverik az állóvizet, és amikor a legjobban zavaros, akkor kezdenek halászni. Itt is mértéket tévesztettek.
Az agresszivitás, amit Csepelen meghonosítottak nem valósítható meg abban az országban ahol az Európai Unió normái kötelezően betartandó előírások. A legnagyobb igyekezete ellenére sem sikerült szájkosarat tenni a sajtóra, megzabolázni a bíróságokat. Így igen hamar kiderült, hogy mindaz, amit felfújva, és Vörös Csepel könyvbe kötve, ország világ tudtára hozták, nem más, mint üres luftballon.
Az említett újságcikkből érzékelhető valóság az, hogy amit a legutóbbi választás óta tettek Csepelen, az elterelő taktika. Egyáltalán nem az volt a szándékuk, hogy itt rendet teremtsenek, és tiszta és kiszámítható folyamatokat hozzanak létre, hanem az, hogy megteremtsék az alapját annak, hogy megfélemlítéssel és komisszárok alkalmazásával, imával és fasisztoid személyek dobogóra emelésével, a maguk akarata szerint és kontroll nélkül uralkodhassanak.
Az ellenőrzést biztosító képviselő-testületet úgy működtetik, hogy azok képtelenek legyenek a feladatuk ellátására. Az előterjesztéseket csak röviddel az ülés előtt adják ki, úgy hogy az elolvasására se legyen idő. A különböző szakbizottságokból kiebrudalták az ellenzék tagjait, nehogy beleszólásaikkal "megzavarják" a vezetőket a szárnyalásaikban. Ilyen körülmények között természetes, hogy a hibázás lehetősége sokkal nagyobb, mint ott, ahol jól működnek a demokratikus rendszerek.
Óriási tévedés azt hinni, hogy a viták, ellenvetések csak hátráltatják a munkát. Igen sokszor megvédik a döntéshozót és a végrehajtót is attól, hogy hibát kövessen el. Csepelen mintha nem is lenne hangja a kormányzó többséget adó Fideszeseknek. Mintha csak szavazógépek lennének. Ezt a megalázó helyzetet szánták nekik azok, akikben megbíztak, akiket szavazataikkal az élre segítettek. Nem tudják, vagy nem merik, (feltételezve, de meg nem engedve) esetleg nincs elképzelésük, víziójuk a feladatokról. Nem tudni, hogy melyik tényező motiválja a hallgatásukat, de bármelyik is, az nagyon elkeserítő. Nem annyira egy pártnak, vagy képviselő-csoportnak, hanem ennek a kerületnek!
Nem tudjuk, hogy a Magyar Narancsban megjelentek milyen viszonyban vannak a valósággal. Ennek eldöntésére megvannak az illetékes szervezetek. Azt azonban minden csepelinek látnia kell, hogy ilyen fellengzős, szinte uralkodói viselkedést, emberemlékezet óta nem látott Csepel. Ez nem csak a vezetőkre, meg az őket támogató Fideszes frakcióra és a testületre, hanem az itt élőkre, az egész településre hoz szégyent.
Vannak szervezetek, egyházi vezetők is, akik nem az igazsággal, hanem a kedvező politikai légkörrel akarnak jó viszonyt kialakítani. Hibát követnek el, és ellenségévé válnak maguknak és a szervezeteiknek, ha különböző előnyök reményében, - vagy csak a rosszul értelmezett jobboldali szolidaritás okán - nem emelik fel a szavukat. Ezeknek a (mára már nem nagyszámú) civil szervezeteknek, ugyanis nem csupán a hatalom jóindulatával, hanem az itt élő emberek közérzetével és igazságával is foglakozniuk kell.
Akkor, ha ellátják feladataikat és felhívják az illetékesek figyelmét az észlelt visszásságokra, akkor lehetnek nyugodtak. Amennyiben ez bármi okból elmaradt és nem csitították az önkénybe hajló szárnyalást, pártoltjaikkal szemben éppen annyira bűnösök, mint azok, akiket képviselniük kellene.
Az, hogy Csepel már megint pellengéren táncol, és újra rajtunk köszörülheti a nyelvét az ország, - egy folyamat eredménye. Olyan folyamaté, aminek igen sok szereplője van. A felelőségre vonást, egy ilyen helyzetben, elsősorban nem a jog hűvös helyiségeiben, hanem az egyéniségek magányában kellene meghoznia minden érintettnek.
Forrás: HORVÁTH GYULA BLOGJA
