Még a helyzetértékelésen sem jutott túl a csepeli újraiparosítás érdekében tavaly meghirdetett program. Holott Németh Szilárd XXI. kerületi polgármester egy évvel ezelőtt a parlamentben napirend előtti felszólalásában jelentette be a Weiss Manfréd Terv elindítását. A program fő célja a termelőmunka újraindítása az egykoron szebb napokat látott gyártelepen.
Ám hiába telt el időközben egy év, Ábel Attila fideszes alpolgármester egyelőre csak arról tudott beszámolni a Népszabadság újságírójának, hogy 2012 szeptemberében – tehát a polgármesteri bejelentés után néhány hónappal – valóban döntött a képviselő-testület egy fejlesztési stratégia elkészítéséről.
Ezt követően társadalmi egyeztetést kezdeményeztek, amely 2013. május 15-én zárult le. A képviselő-testület a május végi rendkívüli ülésén ad hoc bizottságot állított fel, amelynek feladatául az előkészítő dokumentum elkészítését, illetve az arra beérkező vélemények, javaslatok értékelését bízta. Az öt önkormányzati képviselőből álló bizottság előreláthatólag 2013. július 15-ére fejezi be a munkát. Ezt követi a Weiss Manfréd Stratégiával kapcsolatos álláspont kialakítása. Az ad hoc bizottság által elkészített helyzetértékelést és javaslatot azonban csak az őszi ülésén tárgyalja majd meg a képviselő-testület.
Ábel Attila legalábbis erre hivatkozva hárította el lapunknak az újraiparosítási program részleteit firtató további kérdéseit. Mindez csupán azért furcsa, mivel Németh Szilárd polgármester már márciusban azt nyilatkozta a HVG-nek, hogy „elkészítettük, és remélem, még az idén el is indítjuk a Weiss Manfréd Tervet”. A kerületvezető ugyanakkor nem tagadta: „ez akkora program, hogy nem is megy helyi erőből”, ezért a miniszterelnök segítségét kérik a megvalósításhoz. S hogy némi támpontot adjon, azt is elárulta, hogy az indítás ebben az esetben azt jelenti, hogy „vissza kell venni a gyárat azoktól, akik privatizálták, és újra állami tulajdonba vonni”. A kormánypártok nemrégiben kezdeményezték a kisajátítási törvény módosítását, ezt azzal indokolták, hogy az elmúlt években több alkalommal is előfordult: fontos beruházások csúsztak meg a zavaros tulajdonosi háttér miatt, ami súlyos károkat okozott az államnak és így a magyar adófizetőknek.
A javaslat az ilyen esetekre kívánt megoldási lehetőséget nyújtani. Ez kapóra jöhet a Weiss Manfréd Tervhez. A feltámasztani kívánt gyártelepen 28 ezren dolgoztak a fénykorban. Ma alig nyolcezren. Akkor a terület kétharmadán valami új termék készült,ma a cégek többsége inkább szolgáltat. A Csepel Vas- és Fémműveket 1983-ban minisztertanácsi döntéssel szüntették meg. A tröszt előbb tizennégy részre, majd több száz cégre esett szét, amelyek közösen tulajdonolják a 200 hektáros területet, lehetetlenné téve minden fejlesztést. A csepeli önkormányzat 1991-ben építési tilalmat rendelt el a gyártelepen. 2007-re az is kiderült – éppen Németh Szilárd kutatása nyomán –, hogy a gyártelepen évek alatt 1200 tonna galvániszapot raktak le. Egy év múlva ugyan elszállították az addigra 2200 tonnára duzzadt mérgező anyagot, de a gyártelep talaja vélhetőleg ma is tartalmaz különféle szennyeződéseket. Környezetvédelmi oknak ez épp elég lehet. Feltéve persze, hogy valaki lát fantáziát a terület hasznosításában.
SZALAI ANNA
A hír forrása: Népszabadság és nol.hu
