Szánalmasak, akik még hisznek ezen szánalmas intézkedésekben, lózungokban, avítt ideológiák előrángatott szólamaiban, egy letűnt világ újra önámításában, bűnbak kereső gyakorlatában. (Részlet a most következő cikkből)
Saját trafikjukat bontották le Komáromban, akiknek esélyük sem volt pályázatot nyerni a megbundázott Nemzeti Dohánybolt tenderen. Hiába végezték hozzáértően tevékenységüket évek óta, semmit sem számított. Az igazsághoz tartozik, az önkormányzat már előzőleg környezet idegennek ítélte a nem a peepshow-ra hasonlító boltocskájukat. Persze a gaz, a gyom, a dudva, ami szintén a közterületet ékesítette, nem tűnt tájidegennek. Gaz közt a gaz jól megvan. Szóval elvették fejük felől a tetőt azzal, hogy ellehetetlenítették őket. Elkeseredett tettükre a komáromi polgármester reakciója csak annyi „szánalmas emberek szánalmas akciója".
Nem vagyok biztos benne, hogy egyformán értelmezzük e szavakat, ezért itt igénybe vettem az értelmező szótárt.
Szánalmas: 1. Szánalomra méltó
2. (pejoratív) szánalmat keltő (elhanyagolt külsejű)
3. Szánalmas látvány = hitvány, silány
Szánalom = sajnálkozás, részvét.
Ennek ismeretében, mindannyian szánalmasok vagyunk.
Szánalmasak a kirekesztettek, az idegenszívűek (valószínűleg itt nem a szívátültetekre gondolnak), a másképp gondolkodók, a más vallásúak (akiket ők most nem ismernek el), a másság bármely jegyével rendelkezők, a hátrányos helyzetű kisebbségiek, a hátrányos helyzetűvé vált többségűek, a kényszernyugdíjazottak, a leszázalékoltak, a közmunkások (akiknek ez presztízs), a pályázat vesztesek, a pályatévesztettek, a focipályán kívüliek, a pálya elhagyók, az ország elhagyók, az életvitel szerűen élhetetlenek, a szegények akiknek nincs semmijük, a szegények akiknek még van valamijük, a minimálbéresek, a bérből és fizetésből élők, a munkavállalók, a kényszervállalkozók, mindenki, aki a rossz döntések, adók elszenvedői.
De szánalmasak, akik még hisznek ezen szánalmas intézkedésekben, lózungokban, avítt ideológiák előrángatott szólamaiban, egy letűnt világ újra önámításában, bűnbak kereső gyakorlatában.
Legszánalmasabbak azok, akik ezt táplálják, a hatalom gyakorlói. Képtelenek beismerni tévedéseiket, ígéreteik megvalósulatlanságát, rossz gazdasági döntéseiket, hamis ideológiájukat, pálfordulásaikat, összeveszésüket a világgal, Európával, saját állampolgárainak nagy részével. A külvilág csak szánalommal (sajnálkozással, részvétel) gondol a nem régen még élcsapatra, most sereghajtóra. Szánalmas látvány lettünk.
Ha jobban belegondolunk, szánalmasak a vazallusok helyzete is, hisz jelenlegi jólétük, kényuruk kegyétől függ, bármikor kieshetnek a pikszisből (pl. kevés szavazat gyűjtés) és ez várható kenyéradó gazdáikra is, a választók bizalmából. De addig is szembesülniük kell a kárvallottak hadával, hisz tisztában vannak azzal, hogy mások rovására, nem a fair play szabályai szerint jutottak előnyökhöz, így sikerük sem lehet lelkiismeret furdalás mentes, s végleges.
Sajnos szánalmas az ellenzék próbálkozása, ténykedése is, hisz együtt kell hegedülniük, húr és vonó nélkül, különböző kottából, egy közös nótát (lásd: választási törvények megváltoztatása, körzetek átszabása, külhoniak felbuzdított és ellenőrizhetetlen szavazatai, fékek és ellensúlyok megszüntetése, választási média korlátozása és még ki tudja, mit találnak ki, ahogy romlik az esélyük). Ráadásul a nem egyformán képzett zenészek keresik a helyüket a bandán belül (ki legyen a prímás, ki kontrázzon), különböző stílust favorizálnak (egyik fülbe mászna, másik talpalávalózna). Nem mindnek a hegedű a kedvenc hangszere, van ki csak fújolna, másik vonakodna, ki csak szólózna, ki csak improvizálna, van aki ragaszkodna mereven a kottához. De úgy tűnik, hogy hangolnak, vagy már gyakorolnak a legények, és végül csak elhúzzák közkívánatra a kedves vendég nótáját.
Kalocsai Imre
